Fotó: Pixabay

Brüsszelben az agymosás, a nemzeti, emberi értékek általános eltörlésére való elszánt igyekezet terén lassan túlhaladják, de legalábbis utolérik a kommunista idők begyöpösödött ideológusait. Január 17-én az Európai Parlament plenáris ülésén elfogadták az európai történelmi tudatról szóló jelentést. A cím hallatán legyintve tovább is lapozhatnánk, holott annak tartalma egyáltalán nem olyan ártalmatlan, mint amilyennek első látásra tűnhet. Mindez a múltunk, a történelmünk értelmezésének befolyásolására tett körmönfont kísérlet, méghozzá a legdurvább uniformizálás szintjén.

A lényege, hogy szakadjunk el a nemzetünk történelmétől, nagyjainktól, népünk dicső és fájdalmas eseményeitől, ne merengjünk a múlton, engedjük el gyökereinket, nemzeti identitásunkat, mert szerintük „a történelmi emlékezet velejárója egy bizonyos fokú szubjektivitás, hiszen azt, hogy mire emlékezzünk, és hogyan értelmezzük a múltat, szükségszerűen értékítéletek segítségével tudjuk eldönteni”. Mindennek elkerülése érdekében

a történelemoktatást úgymond „össze kell kapcsolni az európai állampolgári ismeretek oktatásával”.

Enélkül és a kritikus történelmi tudat nélkül az európaiak szerintük „nem érthetik meg múltjukat, nem birkózhatnak meg vele, nem viszonyulhatnak magabiztosan a jelenhez, és nem munkálkodhatnak a közös jövőn.” Nos ezt olvasván Lenin elvtárs is elégedetten bólogatna, hiszen ehhez hasonló maszlaggal próbálták a szovjet kommunisták uniformizálni a Szovjetunióba beolvasztott országok, régiók nemzeteit, azzal a felkiáltással, hogy egyesüljön a munkásosztály, nemzetiségtől függetlenül. Vagy ahogy az ugyancsak kommunista Lukács György írta volt:. „A nemzet ugyanis a tőkés fejlődés meghatározott szakaszának ideológiai kifejeződése, amely e szakasz elmúltával feltétlenül elveszti ideológiai jelentőségét”.

Ugye, hogy határozottan felfedezhetők a rokon vonások a kommunista ideológia és a brüsszeli balliberális mantra között? Ahogy mondani szokás, nincs új a nap alatt.

De nézzük tovább, mint is ajánlanak a brüsszeli nagyokosok nemzeti történelmünk ismeretének „veszélyei” helyett: „Az európai nemzetek és államok változatos és gyakran egymásnak ellentmondó történelme miatt a történelemmel politikai szinten foglalkozni nehéz és potenciálisan veszélyes vállalkozás”. Helyette viszont rögtön ott a brüsszeli recept: „Közösen törekedjünk a demokratikus és befogadó társadalmak megvalósítására az Unióban és világszerte.”

Az EP „felhívja a bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között az uniós jogállamisági mechanizmus révén védjék meg azokat a szabadságokat, amelyek jelenleg veszélynek vannak kitéve, különösen az emlékezettörvényekkel való visszaélés esetei miatt“.
Nos, ha ezt boldogult Orwell megélhette volna, bár a nevéhez fűződő gondolatbűn kifejezés bizonyítja, hogy ha meg nem is érte, de mindenképp a jövőbe látott, s nemcsak a kommunizmus korszakáig, hanem azon túl is, hiszen ezen szöveg alapján is teljesen világos, hogy

az orwellizmus új és az emberek teljes lebutítására, öntudatlan bábbá tételére tett kísérlet korszakát éljük.

De menjünk csak tovább: „az EP felhívja a tagállamokat, hogy aktualizálják a jelenlegi iskolai tanterveiket annak érdekében, hogy a nemzeti történelmek helyett az európai és a globális történelemre, az európai történelmi tudat fejlesztésére kerüljön át a hangsúly”. Az EP „úgy véli, hogy a sovinizmus, a nemi sztereotípiák, a hatalmi aszimmetriák és a strukturális egyenlőtlenségek mélyen gyökereznek az európai történelemben, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a történelemtanítás terén hiányzik a kellően multikulturális és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítés“.

Az EP szerint tehát egy „kritikus történelmi tudat” kialakítására kell törekedni, minden nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományt és értéket a szemétre dobni, elavulttá, túlhaladottá, veszélyessé nyilvánítani. A „nemzeti történelmek helyett az európai és a globális történelemre való koncentrálás“ megfosztaná a nemzeti közösségeket a közös történelem, a közös múlt, a nemzet nagyjai, dicsőséges tettei és fájdalmas veszteségei élményétől és az ebből meríthető erőtől és identitástudattól.

Az pedig, hogy „a tudásátadás helyett a reflexiót és a vitát részesítik előnyben”, egyenesen hajmeresztő, hiszen lényege, hogy nem kell a tömegeket tudással felvértezni, mert csak a baj forrása, az a jó, ha megfelelő ismeretek hiányában könnyen befolyásolhatók. Az pedig, hogy „demokratikus és befogadó társadalmak” előmozdítását szorgalmazza, immár

magyarázatra sem szorul, főként annak ismeretében, hogy az utóbbi időben mi mindennel és ki mindenkivel szemben kéne befogadóvá válnunk.

A brüsszeli elit most épp azon dolgozik, hogy a magyar, szlovák, cseh és más nemzeti öntudattal és identitástudattal rendelkező emberek helyett megformálja a globális, internacionalista, európai tudattal vagy inkább tudattalannal rendelkező gyökértelen, képlékeny, befolyásolható embert. S ez a legsötétebb jövő lenne, ha a józan ész nem kerekedik felül.

(NZS/Felvidék.ma