Februárban a lévai vár területén székelő Barsi Múzeumban a hónap műtárgya keretében Kollonich Siegfriedet ábrázoló rézmetszetek láthatók. Mindez nem véletlen, az intézmény vezetése ezzel a kis időszaki kiállítással emlékezik meg a négyszáz évvel ezelőtt, 1624. február 12-én elhunyt várkapitányról.
Mint Pleva Péter, a Barsi Múzeum munkatársa a Felvidék.ma megkeresésére elmondta: a múzeum idén több rendezvénnyel is emlékezik a vár egykori kapitányára. A farsangi időszakban álarcos bált tartottak a vár falai között, ezen megjelent Siegried szelleme is, igaz egy korabeli jelmezbe beöltözött, arcát fehérre maszkírozott személy alakította a várkapitányt. Azonban a legenda szerint napjainkban is járja a lévai vár létesítményeit Kollonich Siegfried szelleme, immár négy évszázada nem nyugszik.
A hónap műtárgyaként több rézkarc látható a megvilágított vitrinben. Három alkotás a várkapitányt ábrázolja, további két rézmetszeten pedig a lévai vár korabeli formája köszön vissza.
Pleva Péter kifejtette, a műalkotásokat antikváriumokból szerezték be. Javarészt 17. századbeli művekről van szó.
Kollonich Siegfriedről nagyon kevés portré készült
– folytatta. Így a bemutatott alkotásoknak igen nagy értéke van.
De ki is volt ez a nyughatatlan várkapitány? Kollonich Siegfried egy jelentős horvát nemesi család sarja volt. Kismartonban született 1572. február 22-én. Apja Kollonich György Szigfrid lovaskapitány, anyja Fuchs Erzsébet, keresztapja II. Miksa Habsburg uralkodó volt.
Jó kapcsolatban állt a Habsburgokkal. Az egyik aláírója volt az 1606-os zsitvatoroki békének, mely az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között köttetett.
Annak ellenére kiváló kapcsolatai voltak a katolikus Habsburgokkal, hogy ő maga protestáns volt. Eléggé temperamentumos és szeszélyes természetű férfiúként számos alkalommal került konfliktusba a magyar katolikus nemességgel is.
Jelentős harcos volt, több alkalommal harcolt a törökökkel szemben. 1613-ban párbajra hívta Ali Kara esztergomi béget, ám a párbajra nem került sor, mivel Kollonich addigra börtönbe került.
A várkapitánysága alatt, illetve az egyéb tevékenységei során is a tartozásai folyamatosan növekedtek. Az anyagiak nem megfelelő kezelése kihatással lett a halálára illetve a temetése elmaradására is.
Mint már írtuk, Kollonich 1624. február 12-n hunyt el, ám a temetésére majdnem másfél évtizedig várni kellett. A nagyfokú eladósodása miatt nem történt meg a tisztességes temetése.
A fából készült koporsóját a lévai vár nagytermében helyezték el. Az uralkodó döntésére csupán 1638-ban került sor a tisztességes búcsúztatására. Az éj leple alatt titokban szállították át hamvait a közeli Szent Mihály Arkangyal templomba. További részleteket a különös életútról és a halála körüli tényekről ITT olvashatnak.
A porhüvelye ugyan nyugalmat talált az elmúlt közel négyszáz évben, a szelleme – a hiedelem szerint – nem nyugodott le, s vissza-visszatér az egykoron uralma alatt lévő várrom falai közé.
Az év folyamán további rendezvényeket is szentelnek Kollonich Siegfried emlékének.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
