Zümmögő méhek, tarka virágok

Tudtátok, hogy a méheknek is van nemzetközi napjuk? Nem? Akkor most elárulom, hogy a méhek világnapját első ízben 2018. május 20-án ünnepelték. 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, Anton Janša. Az ő méhészeti munkásságának állítottak emléket azzal, hogy a születésének napja lett a méhek világnapja.

Ehhez a naphoz, valamint a Szitakötő kiadvány 66. számához kapcsolódóan az Ógyallai Speciális Alapiskola tanulói 2024. május 22-én projektnapon vettek részt, ahol a méheké és a szebbnél szebb virágoké volt a főszerep.

A bevezetőben a gyerekek és a pedagógusok két dokumentumfilmet néztek meg. Az első a Malonyán levő arborétum történetét mesélte el és mutatta be a mai állapotokat. Az arborétum 67 hektárnyi területén bolygónk különböző részeiből származó több mint 2300 növényfajta alkotja a gyűjteményt. Ezek Kelet-Ázsiából, Koreából és Észak-Amerikából származnak. Dr. Ambrózy István, Ambrózy-Migazzi gróf alapította a 19. század végén. Sikeresen meghonosította az idegen származású fás növényeket. Jelenleg az arborétum a Szlovák Tudományos Akadémia tulajdona.

Másodikként a Méhek útján című, sok új információt tartalmazó film került sorra. A mozgóképes segédanyagok után jó hangulatú beszélgetés és kérdezz-felelek játék keretén belül rögzültek a látottak és hallottak. Olyan hihetetlennek tűnő adatok hangoztak el, mint: az igazi méz sosem romlik meg, 1 kg méz előállításához a méhecskének húszezerszer kell fordulnia, a méhek társadalma államalkotó, csak egy királynő lehet a kaptárban, a méhek 99,5 százaléka dolgozó, minden dolgozó nő, csak 40 napig élnek az egyedek, és még hosszan sorolhatnánk.

Miután a bevezető rész véget ért, kezdődhetett a kreatív tevékenység. Minden gyerek választott egy kartonlapot, amire különböző technikákkal virágokat alkottak. A kör alakú kartonokra ujjfestéssel, szivacsnyomással, vagdalt papírgurigával, ecsettel festve, papírból tépve és ragasztva kerültek fel a virágok. Ezek az alkotások a Szitakötő aktuális számának pályázatára is készültek. Amikor a képek elkészültek, sorban az ablakba kerültek, hogy a meleg napsugarak segítségével mielőbb megszáradjanak.

A kicsi képeket követően egy méretes poszter készítésébe kezdtek a gyerekek, amin egy virágos mező, zöldellő fa és sok szorgos méhecske elevenedett meg, miközben a Természet Tündér virágnyitogató táncát lejtette. Itt is, mint a kicsi képeknél több technika keveredett: festés, nyírás, ragasztás, színezés. Hárman a méhecskéket színezték ki, páran a tarka virágokat nyírták ki, ketten a pillangókról gondoskodtak, s volt, aki a hátteret varázsolta színessé. Minden egyes alkotóelem elkészülte után picit pihentek a dolgos méhecskegyerekek. Pihenésként pedig elénekelték a Bodzavirág, a Somvirág és a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, mert a virágok mindenhol ott vannak.

A szusszanásnyi dallamidő után a nagy poszter befejezésére került sor. Megtervezték a megalkotott részek elhelyezését, minden elemet felragasztottak: méheket és sárga papírgolyókat a fa törzsére, virágokat fára és fűbe, pillangókat a kék égbe, zümmögő gyűjtögetőket a tarka virágokhoz.

Az elkészült alkotásokkal az udvarra vonultak a gyerekek, ahol a közös fotók születtek meg: poszterrel, kis képekkel, egyénileg, csoportosan. A nap végén mindenki egy-két mondatban összegezte a tapasztalatait, felelevenedtek az újonnan szerzett információk, majd mosolyogva hazaindultak az ugyancsak elfáradt iskolások.

(Bathó Sylvia/Felvidék.ma)