„Jöjj hozzánk is Sarlós Boldogasszony, édesanyja a Királynak,
hozz isteni áldást, bő aratást s életet a vajúdó világnak.”
A régi szép aratóünnep liturgikus neve Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, latinul Visitatio Beatae Mariae Virginis. A szent hagyományok szerint Szűz Mária ezen a napon – méhében Jézussal – látogatta meg áldott állapotban lévő rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját. Az aratási munkálatok miatt a magyar nép Sarlós Boldogasszony néven tartja számon.
A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Azonban néhány európai országban ma is július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének idejét is jelezte eleink életében, ezért Sarlós Boldogasszony néven illették. A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta a magyar nemzetnek, így tisztelve Jézus anyját.
Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat:
„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lukács 1. 46-55)
Az ünnep jellegzetes magyar neve alapján a Sarlós Boldogasszony ünnepe
az aratás kezdetére utal, melyet a népi hagyományban nagy tisztelet övezett. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült.
Az „élet”, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek, akik ezen az ünnepen a papjuk elé járultak, aki megáldotta szerszámaikat és áldást kért munkájukra.
Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Ezért különös tisztelettel készültek az ünnepre, és egyes tájegységeken ezen a napon elkészítették „Mária pihenőszékét”. Egy fölvirágozott széket állítottak a ház elé, hogy ha arra járna az áldott állapotban lévő Mária, legyen hol megpihennie. Volt, ahol hímzett szőttessel leterített zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse fáradt lábát. Ezen a napon gyűjtötték az asszonyok azokat a gyógynövényeket, melyeket a női panaszok gyógyítására használtak, amire aztán a pap áldását kérték.
Az aratásnak megvolt a maga vallásos, mélyen spirituális értelmezése is. Valami beteljesült, beérett, befejeződött, amikor Sarlós Boldogasszony learatja a termést, amit aztán a fia, Jézus gyűjt össze, majd később mond ítéletet az emberek fölött, vagyis elválasztja az ocsút a tiszta búzától.
Lőrincz Sarolta Aranka, palóc hagyományőrző így ír a Sarlós Boldogasszony című versében:
Aranyló kalászok hajladoznak, az élet aratásra vár,
Zöld lombok intenek feléd, piros pipacsok, kék búzavirág.
Előtted s Magzatod előtt hódol a természet, a nagy világ,
és angyalok kísérnek örömmel, tudják kit viszel, az égi Királyt.
Jöjj hozzánk is Sarlós Boldogasszony, édesanyja a Királynak,
hozz isteni áldást, bő aratást s életet a vajúdó világnak. (részlet)
Forrás: Magyar katolikus lexikon, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
