Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elmondta, bízik benne, hogy nagyon sok felvidéki magyar politikus fog erőt meríteni Duray Miklósból.
Mint arról tegnap beszámoltunk, a Gombaszögi Nyári Táborban Németh Zsolt és Gyurcsík Iván bemutatták Gecse Géza beszélgetéskötetét, a Hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv című könyvet.
Vállalta a sorsát és a kiállást – Duray Miklósra emlékeztek Gombaszögön
A fórum végén, kérdésünkre, hogy a felvidéki politikai életben látnak-e olyan személyiséget, aki Duray Miklósból erőt merít és az ő nyomdokaiba lép a következő válaszokat kaptuk.
Németh Zsolt kifejtette, minél jobban megismeri ezt a kötetet és az életművét, annál jobban sikerül Duray személyéről lehántani azt a sok üledéket, amit nemcsak a politikai ellenfelei, hanem adott esetben a szlovák titkosszolgálat rárakott. Az a fajta démonizálás, amivel az elmúlt évtizedekben élt, megpróbálta lejáratni, ellehetetleníteni.
„Azt gondolom, hogy egy nagyon sajátságos történelmi helyzet tette Durayt azzá, akivé vált. Szerintem az, aki képes lesz újra egyesíteni a felvidéki magyar politikát, hasonló, hosszútávú vizionális célok kitűzésével, az lehet az utódja. De megvallom őszintén, ezt most én még pontosan nem látom” – nyilatkozta a Felvidék.ma kérdésére Németh Zsolt.
A válaszadásra felszólította a Magyar Szövetség képviseletében a közönség soraiban helyet foglaló Pandy Pétert, az Országos Tanács elnökét.
Pandy Péter, azt mondta, ha egy szóval kellene válaszolnia, akkor sajnos azt kell mondania, hogy nincs. „Ha lenne ilyen személyiség, akkor nem ott tartanánk, ahol vagyunk” – mondta.
Hozzátette, mindig vegyes érzésekkel vesz részt az ilyen fórumokon, amikor azt érzik, hogy Esterházy János és Duray Miklós után nekik kell ezt a vonalat tovább vinniük.
„Nyilván be kell vallanom, hogy méltatlannak tartom magam, hogy ezen nevek után önmagamat említsem, ugyanakkor kellő motivíció is, hogy fejlődjünk, s méltóvá váljunk” – nyilatkozta Pandy Péter.
Kifejtette, nagyon hiányzik a felvidéki magyar politikából az az egyéniség, aki nagy változásokat tudna elérni. De, mint mondta: „nem marad más hátra, minthogy ne adjuk fel, próbálkozzunk és tovább vigyük ezt a harcot mindannyiunk érdekében”.
Gyurcsík Iván, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektori tanácsadója, a könyv szerkesztője, Duray Miklós egykori legközelebbi munkatársa visszaidézte, hogy amikor 1989-ben elindult a rendszerváltás, akkor
Duray nem kérdőjelezte meg, hogy ő-e a felvidéki magyarok képviselője.
Leszögezte, Duray Miklós mögött olyan teljesítmény volt, ami természetes autoritássá emelte. Kiállta a tűzpróbát, s ebből élt az Együttélés 1994. január 8-ig. Kifejtette, azért mondja ezt az időpontot, mert a Komáromi Nagygyűlést cezurának érzi. Az akkori hatalom eldöntötte, hogy nem lesz jó, ha Duray tovább folytatja tevékenységét, s belülről megtalálták azokat az embereket, akikkel „együttműködőbben lehetett tevékenykedni”.
„Duray Miklós nem úgy élte le az életét, hogy sikeres magyar politikus. S ez nem rajta múlott, hanem, hogy a közösség hogyan tudja megvédeni azt az embert, aki kiállt az ügyeink mellett. Aki Durayhoz hasonló akar lenni, ezt a sorsot is fel kell mérnie. S a mai közösségnek is fel kell mérnie, hogy meg tudja-e védeni azt a személyt, aki az ő érdekeiért kiáll. Ha nem tudja megvédeni, akkor egyre kevesebb jelentkező lesz arra, hogy új Duray szülessen” – fejtette ki Gyurcsík Iván.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
