Szórakozás a havas dombokon és kergetőzés a korcsolyapályán. Nyugat-Szlovákiában megkezdődik a gyermekek számára a tavaszi szünet, amelyet később a közép- és kelet-szlovákiai régiók tanulói is élvezhetnek. Mivel sok család ezt az időszakot belföldön vagy külföldön sportolással tölti, a mentők szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a szünet kockázatokkal is jár.
Ügyelni kell a sérülések kockázatára és a biztonságos síelésre
A sípályán különféle sérülések fordulhatnak elő, a kevésbé súlyosaktól egészen az életveszélyesekig. A leggyakoribb sérülések elsősorban esések vagy a sílécek elakadása következtében alakulnak ki. Ezek közé tartoznak az alsó végtagok törései – például a térd, a boka vagy a lábszár sérülései –, valamint a zúzódások és rándulások. A felső végtagok gyakran reflexszerű esések során sérülnek meg, leggyakrabban csukló-, alkar- vagy kulcscsonttörés formájában.
„A súlyosabb sérülések közé tartoznak a fej- és nyaksérülések, különösen azoknál, akik nem viselnek bukósisakot. Gyakori az agyrázkódás, a nyaki gerinc sérülése, valamint a fejen keletkező sebek”
– figyelmeztet Mikešová Diana, a ZaMED mentőszolgálat vezető mentőtisztje. Ezek a sérülések súlyos következményekkel járhatnak, ezért fontos, hogy soha ne becsüljük alá az olyan tüneteket, mint az eszméletvesztés, a dezorientáció, a hányás, a fejfájás, az orr- vagy fülvérzés, illetve a görcsök. „Ezek az agyrázkódás vagy az agyvérzés jelei is lehetnek” – hívja fel a figyelmet Mikešová. Gyermekek esetében az esést követően figyelmeztető jel lehet a megváltozott viselkedés, a csillapíthatatlan sírás vagy a hányás is, ami azonnali segítségnyújtást igényel.
A mentőtiszt a minden évszakban ismétlődő hibákra is figyelmeztet: a rosszul beállított felszerelés, a bukósisak hiánya, a nem megfelelően beállított kötés vagy a nem megfelelő lábbeli.
„A legkritikusabb azonban a síelő képességeinek túlértékelése és a felelőtlen viselkedés, például az alkoholfogyasztás utáni síelés. Az alkohol rontja a reakcióidőt, csökkenti a helyzetek helyes megítélésének képességét, és növeli az ütközések kockázatát”
– figyelmeztet Mikešová Diana.
A sípályán a fehér színű ruházat is kockázatos. „Egy fehér ruhát viselő személy nehezen észlelhető a környezetében, ami növeli az ütközés veszélyét, különösen korlátozott látási viszonyok mellett. A fehér ruházatot viselő sérültet a hegyimentők is nehezebben veszik észre, ami késlelteti a segítségnyújtást” – teszi hozzá a mentőtiszt.
Veszélyes szánkózás
Baleset vagy szerencsétlen esés a közkedvelt szánkózás során is előfordulhat – ilyenkor leggyakrabban fejsérülések keletkeznek.
„A kockázat különösen ütközéskor, hátraesésnél, a szánkóval végrehajtott ugrásoknál nő meg, illetve akkor, ha a gyermek vagy a felnőtt nem visel sisakot”
– magyarázza Brna Patrik mentőtiszt, a ZaMED Tréningközpont vezetője. Fontos, hogy sérülés után lazítsunk, és aznap már ne folytassuk a hóban végzett tevékenységeket.
Az ártalmatlannak tűnő fejsérüléseket sem szabad félvállról venni, különösen akkor, ha az érintett személy a sérülést követően a megszokottól eltérően viselkedik.
„Különösen figyeljenek oda, és hívják a 155-ös segélyhívó számot, ha egyre erősödő fejfájás, ismételt hányás, kifejezett álmosság vagy zavartság jelentkezik. Az egyensúlyzavarok vagy a beszédzavarok sem tekinthetők normálisnak”
– mondja Brna.
Szánkózás közben a gerincsérülések kockázata is fennáll, különösen erős ütközés, illetve fejre vagy hátra esés esetén. Ha ezt követően nyakfájdalom, végtagzsibbadás vagy izomgyengeség jelentkezik, az érintett személyt nem szabad mozgatni, mivel gerincsérülés gyanúja állhat fenn.
„A fejét tartsák semleges helyzetben, és hívják a 155-öt. A mozgatás – a lehető legkíméletesebb módon – csak akkor megengedett, ha közvetlen veszély fenyeget, például egy újabb ütközés”
– magyarázza a mentőtiszt.
A szánkózás közbeni balesetek megelőzése érdekében fontos a megfelelő domb kiválasztása. „Ideális olyan helyet választani, amely távol van az utaktól és a fáktól, jó kifutással és beláthatósággal rendelkezik, valamint elkülönül a gyalogosok által használt útvonalaktól” – ajánlja Brna. Szánkózni nappali fényben, másoktól megfelelő távolságot tartva tanácsos.
Mi a teendő, ha beszakad alattunk a jég?
A téli időszakban különösen nagy kockázattal jár a természetes vizeken történő korcsolyázás. Ha befagyott tóra vagy halastóra merészkedünk, előfordulhat, hogy a jég beszakad alattunk. Ilyen helyzetben fontos, hogy ne essünk pánikba.
„Igyekezni kell a felszínre úszni, és megkeresni azt a nyílást, ahol a jég beszakadt. Amikor a felszínre kerülnek, kulcsfontosságú, hogy a fejüket a víz fölött tartsák, és megpróbálják szabályozni a légzésüket. A levegővételek között segítségért kell kiáltani, valamint felmérni, hol tartózkodnak, és van-e bármi, amibe kapaszkodhatnak”
– magyarázza Brna Patrik, mentőtiszt, a ZaMED Tréningközpont vezetője.
A vízből hasra fekve a testsúlyt egyenletesen megosztva kell kimászni, hogy a jég ne kezdjen újra repedezni.
„Ezt követően vetkőzzenek le – a vizes ruházat ugyanis felgyorsítja a kihűlést. Ha nincs más lehetőség, maradjanak meztelenül, és mozogjanak, például tornázzanak vagy lassan kocogjanak. A legjobb azonban, ha felveszik a közelben lévő hozzátartozóik száraz ruháit, és megvárják a szakszerű segítséget”
– magyarázza Brna Patrik.
Ha valaki szemtanúja egy ilyen balesetnek, ne kockáztasson, és ne lépjen a meggyengült jégre. Nagy a valószínűsége, hogy az ismét beszakadna.
„Először hívják a mentőegységeket, és csak ezután próbálkozzanak a biztonságos segítségnyújtással. Például úgy, hogy a partról egy erős ágat nyújtanak a vízben lévő embernek, vagy egy kellő hosszúságú kötelet dobnak felé”
– mondja a mentőtiszt.
A természetes vizeken történő korcsolyázás során legyenek előrelátók. Ha a lábuk alatt recsegést hallanak, azonnal hagyják el a jeges felületet. Ajánlott több rétegnyi hőszigetelő alsóruházat viselése is. „Jégbeszakadás esetén a hagyományos ruházat gyorsan átnedvesedik, jelentősen elnehezedik, és ezzel megnehezíti a mozgást és az úszást” – teszi hozzá Brna Patrik.
A ZaMED-ről
A ZaMED mentőszolgálatot 2005-ben alapították. Folyamatos, sürgősségi, kórházi kezelést megelőző egészségügyi ellátást biztosít életveszélyes állapotokban, valamint olyan megbetegedések esetén, amelyek súlyos egészségkárosodáshoz vezethetnek. Évente több mint 25 ezer beteget lát el, mentőegységei pedig több mint 1 300 000 kilométert tesznek meg. A ZaMED része a Tréningközpont is, melyben megalakulása óta több mint 720 tanfolyam és képzés valósult meg, és több mint 4 800 résztvevő vett részt az oktatásokon.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
