A katolikus hívők nagyszombaton – amelyet fehérszombatként vagy szent szombatként is említenek – a halott Krisztusra emlékeznek. A hívek templomokba járulnak imádságra és hódolatra az Úr sírjánál vagy a szent kereszt előtt. Az esti órákban már a feltámadás ünneplésére készülnek, és örvendeznek Krisztus győzelmének.
A nagyszombati szertartások sötétedés után, az úgynevezett húsvéti vigília – azaz virrasztás – keretében veszik kezdetüket. Az ősi hagyomány szerint ez az éjszaka az Úrra való várakozás ideje: az Egyház virraszt, és Krisztus feltámadását várja. A Katolikus Egyház ezt a vigíliát már a feltámadás örömteli ünnepléseként tartja számon, ekkor újra megszólalnak a harangok is, amelyek nagycsütörtök estéje óta hallgattak.
A húsvéti vigília eredetileg hosszan tartó liturgia volt:
Szombat este kezdődött, egész éjszakán át tartott, és vasárnap reggel a katekumenek – vagyis a keresztségre készülő felnőttek – megkeresztelésével zárult.
Napjainkban a szertartások időtartama rövidebb, ugyanakkor a vigília liturgiája továbbra is rendkívül gazdag és sokrétű.
A vigília liturgiája a tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya, a paszkálé megszentelésével kezdődik. Ez a gyertya áll a húsvéti ünneplés középpontjában: róla gyújtják meg a hívek a magukkal hozott gyertyáikat.
A paszkáléval végzett körmenet Krisztus szavaira emlékeztet: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Az igeliturgia részeként az Ószövetségből hangzanak el olvasmányok, amelyek a teremtéstől egészen Jézus Krisztus születéséig idézik fel az üdvtörténet eseményeit. A szertartás része a keresztvíz megszentelése és a keresztségi fogadalmak megújítása, majd a húsvéti énekekkel kísért szentmise. Az ünneplés végén a feltámadt Úr tiszteletére tartott ünnepélyes körmenet zárja a liturgiát.
BN/Felvidék.ma/Teraz.sk
