„Fölment a mennybe, és Isten jobbjára ült” (Mk 16,19) – A mennybemenetel napján a Föld összekapcsolódik a Mennyek Dicsőségével.
Ascensio Domini – az V. század óta, a kereszténység egyik főünnepe, amelyet húsvét után a 40. napon, csütörtökön ünnepel a katolikus egyház, melyet a népi és az egyházi hagyomány áldozócsütörtöknek is nevez.
Jézus Krisztus feltámadása után negyven nappal a mennybe emelkedett, ezzel lezárva földi küldetését visszatérve az Atyához, mely egyben a Vigasztaló Szentlélek eljövetelének ígérete.
Az Újszövetségben a Lukács 24,50-53, az Apostolok Cselekedetei 1,4-11 és a Márk 16,19 versekben olvashatunk az eseményről.
Jézus valójában húsvétkor már testében is megdicsőülve átment az Atyához, de negyven napon át megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben, megmagyarázza nekik az ószövetségi Írásokat, a róla szóló jövendöléseket.
Mennybemenetel, ikon (Fotó: Vatican News)
A XII. századtól elterjedt az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig.
Szép hagyomány, hogy sok helyen ezen az ünnepen megáldják a zöld búzaszárakat vagy kenyérszentelést tartanak. Eleink határjáró körmeneteket is tartottak, hogy a szentelt lobogók alatt felvonulva biztosítsák a jó termést.
Egy palóc hiedelem szerint a hegyek akkor keletkeztek, amikor a mennybe szálló Krisztus után emelkedni kezdett a föld is, de az Úr intésére megállt. Erdélyben még ma is él a szokás, hogy a hegyeken ezen a napon örömtüzeket gyújtanak.
A zöld búzaszárak megszentelése a szőgyéni templomban, 2024. (Fotó: Berényi Kornélia)
Az ünnep liturgikus színe a fehér. Témáját az evangélikus liturgikus könyv így foglalja össze: „Isten jobbjára ült: közbenjár egyházáért.” A liturgia az Úr utolsó rendelkezéseit, a Vigasztaló megígérését és a mennybemenetelt beszéli el.
„Mennybemenetelekor Jézus egyetlen feladatot bízott az apostolaira: az evangélium hirdetését.
A tanítványok elfogadták a küldetést, és mentek hirdetni az evangéliumot. A mi mennybemenetelünknek is ez a feltétele: mindennap elfogadni és megcselekedni azt, amire küld minket az Úr.
A misszió kezdete búcsúzás, elválástörténet, amelyben nincs zokogás és fájdalmas elköszönés. Itt nagy öröm van, hiszen az apostoli közösség nem a magára maradottságot éli át, hanem azt, hogy az Úr vele van, mindörökké velünk marad és munkálkodik” – írja Németh Norbert teológus, egyetemi tanár.
Mennybemenetel-székesegyház ikonfala, Almati (Fotó: Wikipédia)
Forrás: Magyar katolikus lexikon, Magyar Kurír
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
