A búcsi Kultúráért és Turizmusért Társulás a XXVII. Emese Udvarházi Napok keretében tartotta meg az „Érdekességek Katona Mihály és utódai életéből” című előadást, amely a Népviseletes Babacsaládok Házában került sor.
„Úgy gondoljuk, hogy gyülekezetünk tagjai és a falu közössége számára is tartalmas, színvonalas, Katona Mihály emlékéhez méltó előadásokat fognak hallani a jelenlévők. Bízunk benne, hogy ily módon méltóképpen emlékeztünk meg nemcsak gyülekeztünk egykori lelkipásztoráról, illetve a Komáromi Református Egyházmegye espereséről, hanem a magyar földrajztudományok egyik megalapozójáról is” – mondta köszöntőjében Szobiné Kerekes Eszter, a társulás elnöke, aki köszöntötte a megjelent csallóközaranyosi és madari hívőket is.
Katona Mihály, a komáromi tiszteletes az egyházmegyének tíz esztendeig volt nagyérdemű seniora és ezen búcsi eklézsiának tizenkilenc esztendeig volt hívő lelkipásztora.
Az első előadó Csekes Ilona volt, aki a lelkipásztorról és a magyar földrajztudomány megteremtőjéről elmondta, hogy Szatmáron született az anyakönyvi bejegyzés szerint 1764. október 6-án, bár ő maga születésének dátumát október 9-re teszi. Édesapja Katona Mihály, édesanyja Czégényi Erzsébet. Többen is lehettek testvérek, de bizonyossággal csak egy nővéréről és egy húgáról állíthatjuk, hogy bizonyosan a testvérei voltak. Ők Mária (1763-1769) és Sára (1767-?).
Katona Mihály (1764-1822) családfája
1797-ben nősült meg. Első felesége, Szarka Éva tizenhat évvel volt fiatalabb nála. Tíz évig voltak házasok, amikor 1807-ben, újabb terhessége kezdetében, egy szerencsétlen ugrás után méhgyulladást kapott, és fiatalon, 28 éves korában meghalt. Négy gyermeket hagyott hátra (az elsőszülött fiú, Mihályka eddigre meghalt): Mihályt (7 éves), Juliannát (5 éves), Zsuzsannát (3 éves) és Józsefet (1,5 éves).
Érthető tehát, hogy Katona Mihály újra megnősült. Második feleségével, Kováts Zsófiával hat gyermekük született: Borbála, Terézia (3 hetet élt), Mária és egy halva született iker fiútestvér, majd Zsigmond és Lajos. 1822. május 9-én reggel nagymértékben érvén a gutaütés, halálos álomba merülve, délután 15:30-kor hosszas szenvedéseit elvégezte.
A régi temetőben temették el első felesége, Szarka Éva asszony mellé.
Halálakor első házasságából született négy gyermeke már – szinte – felnőtt: Mihály 22, Julianna 20, Zsuzsanna 18 és József 16 évesek voltak. Második házasságából Borbála 11, Mária 8, Zsigmond 5 és Lajos 3 esztendős. A régi temető pár évtized múlva betelt, s helyette új temetőt nyitottak.
Az 1920-as évek elején ezt a területet eladták házhelyeknek. A vevők követelték, hogy az építkezéseket megkezdhessék.
Ekkor a presbitérium úgy döntött, hogy Katona Mihály porait áthelyezi az új temetőbe. 1923. április 17-én felbontották a már százesztendős sírt. Csontokat és két koponyát találtak benne. Közülük az egyiknek szokatlan magas homlokcsontja volt, a másik pedig azért volt feltűnő, mert fényes aranysárga hajfürtök ékesítettek, s hiánytalan volt a fogsora.
A koporsók sárga porrá váltak, de a csontok között selyemruha darabokat, papi palást maradványokat és egy kövét vesztett aranygyűrűt találtak, melyet a százesztendő sötét patinával vont be.
A búcsi presbiterek és lelkipásztoruk, Soós Károly nem engedték, hogy Katona Mihály porai nyomtalanul vesszenek el. Újratemették az új temetőbe, oda, ahol az utókor ma is leróhatja kegyeletét síremléke előtt.
Balról Szobi Eszter, a társulás elnöke, Csekes Ilona és Molnár Zsuzsanna kutatók
Molnár Zsuzsanna tovább folytatta Katona Mihály családfájának történetét. Sok érdekesség került bemutatásra, igy például az is, hogy a Katona Mihálynak köszönheti Csokonai Vitéz Mihály, hogy megismerte Lillát.
Katona Mihály és Szarka Éva első gyermeke, Mihály 1798-ban született Komáromban. Az anyakönyvi bejegyzés szerint hét hónapos korában epilepsziában halt meg. Az 1800-ban született fiú – aki szintén a Mihály nevet kapta – hároméves volt, amikor szüleivel Búcsra került. Édesapja, tudós Katona Mihály halála (1822) után a búcsi gyülekezet az ifjú Mihályt szerette volna lelkipásztorául választani, hogy a „Bútsi Református. Ekklésia Elöl-járói az ö szeretett Lelki Pásztorjok eránt való jó-indulatjokat s háládatosságokat még hólta után is ki-nyilatkoztassák”.
Az ifjú az idő tájt a nagyszalontai ref. iskola rektora volt.
A búcsiak levelet írtak Szalontára, melyben kérték, hogy jöjjön haza, és apja után vállalja el a gyülekezet vezetését. Kathona elfogadta a presbitérium meghívását a lelkészi hivatal betöltését illetően, a komáromi egyházmegye azonban nem.
Mintha csak tudták volna előre – ifj. Kathona Mihály sem a tanítói, sem a papi pályát nem választotta, a bécsi orvosi egyetemen szerzett oklevelet 1832-ben. 1837-ig élt és dolgozott itt, a császárvárosban.
Molnár Zsuzsanna tovább folytatta Katona Mihály családfájának történetét
1837-ben Borsod megye pályázatot írt ki a főorvosi állás betöltésére, melyet Pesten és Bécsben is meghirdettek, hogy minél több jelentkező közül tudják kiválasztani a megfelelő személyt. A megyében nagyobb részt ismert orvosokon kívül jelentkezett még Kathona Mihály, a bécsi közkórház főorvosának segédje, aki tagja volt a Bécsi Orvosi Karnak és a Németországi Természetvizsgáló Társaságnak.
Orvosi tapasztalataira hivatkozva Kathonára esett a választás, aki az alispán értesítését követően örömteli köszönőlevelet írt a főispánnak és a vármegyének; megígérte, hogy bécsi lakását szeptemberben elhagyja, és jelentkezik Miskolcon.
A megye határozata azonban nem tetszett a főispáni helytartónak, Vay Miklósnak; maga szerette volna kijelölni az új főorvost, bár sem a pályázatokat nem olvasta, sem a jelentkező orvosokat nem ismerte. Kathonának rosszul esett a visszautasító vélemény, ezért kihallgatást kért tőle. Vay a levélre nem válaszolt, de a megye döntését végül elfogadta. Így 1837. szeptember 18-án Borsod vármegye első rendes főorvosa – dr. Kathona Mihály – elfoglalhatta állását.
Hatáskörébe tartozott a járási orvosok, a gyógyszertárak és a fűszeresek (gyógynövény árusok) felülvizsgálata, a járási bábasszonyok kinevezése, valamint az időjárás változásainak folyamatos feljegyzése.
1838-ban 353 rabot vizsgált meg a vármegye börtöneiben; jelentése a későbbiekben hatással volt a tömlöcök építésére. Mivel állatorvosból ekkor még nagyon kevés volt Magyarországon, ezt a munkát is több esetben orvosok végezték. A marhadög és tüdővész miatt elpusztult állatokat többek között Kathona Mihály is boncolta, és tapasztalatairól jelentést írt a vármegyének.
Az emberi gyógyászat terén is sok szakmai határozatot hozott, például azt, hogy az elhunytakat a tetszhalottság elkerülése végett 48 óra hosszig nem szabad eltemetni, vagy hogy tiltsák be a kuruzslást.
A folyóvizekbe juttatott szennyező anyagok veszélyére és „a miskolci szűk utcák szennyel való elárasztásának káros voltára” is figyelmeztetett, de felemelte szavát a pálinkának vízzel és vitriollal való hamísítása ellen is.
1838-ban himlőjárvány tört ki a gyermekek körében; Kathona a második főorvossal és a járási seborvosokkal együttműködve 4350 gyermeket oltott be himlő ellen. 1841 és 1842 között – elsőként Európában – Borsod megye 25 községében 1122 gyermeket oltott be kanyaró elleni védőoltással; oltóanyagnak a beteg könnyét és a kiütésekből származó vért használta.
Kathona egy előkelő bécsi folyóiratban számolt be tevékenységéről és eredményeiről, beírva nevét ezzel az egyetemes orvostörténetbe. Igaz, az oltottak közül csak 7% nem betegedett meg, de megrövidült a lappangási idő, a betegség enyhe lefolyású volt, és egyetlen haláleset sem történt.
A közönség érdeklődéssel hallgatta az előadókat
Az 1848/49-es szabadságharc idején Borsod megyében sorshúzással jelölték ki a katonaorvost – Kathona húzta a „rövidebbet”. Az események után Nagy Gedeon, a Bach-rendszer borsodi megyefőnöke, elbocsátotta állásából. Az ok a következő volt: Kathona Mihály politikai nézetei vagy a személyes bosszú, melyről akkortájt beszéltek.
Tény, hogy 1850-ben vád alá helyezték, azonban rábizonyítani semmit sem tudtak, így a meghurcoltatáson kívül más büntetésben nem részesült. Élete utolsó tíz évében valószínűleg magánorvosként praktizált.
1861. február 1-én halt meg, s Alsózsolcán temették el. Hogy miért nem Miskolcon? Erre a kérdésünkre Bodnár Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár főlevéltárosa levelében azt válaszolta, hogy talán a zsolcai Vay család háziorvosa volt, ezért jelölhette meg végrendeletében Alsószolcát végső nyughelyéül, a báró Vay család sírboltjához közel. Pontosabbat azonban nem tudni, mivel a Vay levéltár megsemmisült.
Dr. Kathona Mihályt jóságos embernek, hazafinak, emberszeretőnek, buzgónak, ritka lelkiismeretes orvosnak, kitűnő szakférfinak írták le nekrológjában. Gyászjelentését három édestestvére adta ki: Katona Julianna özv. Szalacsi Zsigmondné, Katona Zsuzsanna Cserey Ignácné és Katona József.
A búcsiak a mai napig büszkék a községükben tevékenykedő tudósra. Bár a halála óta eltelt idő kissé elhomályosította a nevét és munkásságát. Viszont megengedhetetlen volna különösen számunkra, szlovákiai magyarok számára, hogy a magyar nemzeti közművelődés e kiválóságát nem engedjük a feledésbe merülni. Erre pozitív példa, hogy a búcsi iskola Katona Mihály nevét viseli. Sőt, minden ősszel Katona Mihály Napokat tartanak. A községben emléktábla is található Katona Mihályról.
A szerző felvételei
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
