Négy éve alakult meg a Kisebbségi Jogvédő Intézet, amelynek háromnegyed éve új igazgatója van Csóti György személyében, aki korábban Magyarország horvátországi nagyköveteként, diplomataként képviselte Magyarországot és tartotta a kapcsolatot az oda szakadt magyar közösségekkel.
Az intézet sajátossága, hogy igen kis létszámú magyarországi személyzettel dolgozik. A napokban megújult a szervezet honlapja. Csóti György igazgatót többek között arról kérdeztem, milyenek az intézet perspektívái olyan körülmények között, amikor a nemzetközi viszonyok nem a kisebbségi politizálásnak kedveznek.
Csóti György: A magyaroknak erényük, de egyben hibájuk is, hogy mi csak a jogi eszközökkel, alkotmányos úton szeretnénk érvényt szerezni törekvéseiknek, amire viszont valóban, szinte oda sem figyel a világ! Ezért kell erősíteni az olyan mozgalmakat és fellépéseket, amilyen a Székely Nemzeti Tanácsé, hogy március 10-én például tüntetésekkel, a Székelyföld határán gyújtott tüzekkel megszervezte a Székely Szabadság Napját! Erre ugyanis oda tud figyelni a nemzetközi közvélemény. Mindezek az elképzelések, tervek és vágyak viszont csak akkor tudnak megvalósulni, ha a helyi magyar szervezetek között széleskörű összefogásalakul ki és ki tudunk abból indulni, hogy„minden magyar felelős minden magyarért! Ahogy Szabó Dezső ezt közel száz éve megfogalmazta!Felelősek vagyunk ugyanis egymásért! Amíg ezt nem érezzük át, addig aligha lesz sikerünk!
– Mennyiben tudja ezeket a kezdeményezéseket támogatni a Kisebbségi Jogvédő Intézet, hiszen egy nagyon pici szervezetről van szó, amelyben csupán néhány fő dolgozik?
Ez így van, viszont az elcsatolt területeken több tucatra tehető az együttműködő személyek és szervezetek száma!A Kárpát-medencében összesen 17 jogsegély szolgálatunk van! Az Ausztriához elcsatolt vidék kivételével minden területen ott vagyunk! És ezek a jogsegély-szolgálati helyek főként a mi anyagi és szakmai támogatásunkkal úgy működnek, hogy minden magyar ember, vagy szervezet vagy intézmény fordulhat hozzájuk tanácsért, segítségért, méghozzá ingyenesen! A tevékenységünk másik pillére pedig az, hogy konkrét ügyekben, bírósági perekben ügyvédeket, ügyvédi irodákat anyagilag és szakmailag is támogatunk.
– Mekkora ez a támogatás?
40 milliót kaptunk az idén. Én 50-et szerettem volna, de azt is el kell ismerni, hogy tavaly 30-ból gazdálkodtunk. Ennek a pénznek a túlnyomó része a határon túlra megy.
– Ki fordulhat Önökhöz?
Mindenki. Bárki, akit magyarsága miatt jogsérelem ért. Magánszemély, szervezet, intézmény.
Fotó: Gecse Géza
-Ez, ami a két világháború közötti klasszikus magyar kisebbségvédelemnek volt a feladata. Vagyis az, ami 1945 után szinte teljesen megszűnt.
Én sajnos nem ismerem az 1945 előtti gyakorlatot.
-A népszövetségi rendszerre gondoltam.
De itt nem erről, hanem arról van szó, hogy konkrétan fizetünk ügyvédeket azért, hogy védjék a magyar embereket a jogsérelem vonatkozásában a bíróság előtt, vagy azért, hogy felperesek lehessenek, vagyis hogy pert tudjanak indítani!
– A bírósági ügyeken, jogsegélyeken belül mekkora a felvidéki ügyek száma illetve az aránya?
Százalékosan nem tudnám meghatározni, de a Felvidéken az állampolgársági ügyek vezetik a listát. Sokan kerestek fel bennünket magyar nyelvű utcanévtáblák és magyar nyelvű feliratok ügyében. Nagyon sok ügy van a Felvidéken, bár kétségtelen, hogy a legtöbb Erdélyben van. A Felvidék után következik Kárpátalja, majd a Délvidék és van egy-két ügyünk Horvátországban, illetve Szlovéniában még akkor is, ha mindkét utóbb említett országban a magyarokat államalkotó tényezőként ismerik el – amellett, hogy fejlett kulturális autonómiát biztosítanak a számukra! Sajnos, itt a magyarok kevesen vannak.
– Az Európai Unió országaiban elvileg könnyebb a helyzet, mint ott, ahol a velünk azonos szövetségi rendszer részei vagyunk…
Igen is, meg nem is. Szakmai szempontból biztos könnyebb, de ugyanolyan intenzitással és ugyanolyan erővel visszük Kárpátalján meg a Vajdaságban is a magyar ügyeket. És hiába van jogharmonizáció, azért mindegyik országban más és más módon működnek a dolgok. Romániában például a nyelvhasználatot illetően a törvény eléggé megengedő. Azt is mondhatnám, hogy európai szintű, viszont problémát okoz, hogy sehol nem tartják be! Ahol pedig hivatkoznának rá a magyarok, a hatóságok cinikusan azt mondják, sajnos elhangzott, ezért szó szerint idézem: „ez a törvény nem azért van, hogy te hivatkozz rá, hanem azért, hogy a világ lássa, hogy mi jók vagyunk!”
A Felvidéken annyiban rosszabb a helyzet, hogy ott a jó törvénynek még a látszata sincs meg! Pontosabban van egy alkotmány, amely elvileg megengedő, vagyis picit európainak tűnik, viszont utána következik egy paragrafus, amiben kimondják, ezeket a jogokat külön jogszabály hivatott rendezni. Ez a külön jogszabály viszont abszolút diszkriminatív!Itt most a nyelvtörvényre gondolok. Vagyis nemcsak az állampolgárság kérdésében elképesztően diszkriminatív és felháborítóan jogsértő Szlovákia, hanem a nyelvhasználat ügyében is!
