A Sme szlovák napilap mai száma, jegyzetet közöl Peter Schutz tollából, amellyel Robert Ficonak válaszol, több újságíró kollégája nevében. A kormányfő megrótta a tollforgatókat, hogy Szlovákia mai gazdasági mutatói kapcsán a szlovák közvéleményt a „magyarúttal” riogatják.
A TA3 vasárnapi politikai műsorában a szlovák kormányfő állandó kérdéssel zaklatta az őt faggató riportert: „ mondj egy elfogadható érvet, amely benneteket igazol (újságírókat), amikor összehasonlítjátok Szlovákiát Magyarországgal. Ilyen argumentum egy sem létezik. Magyarország gazdasága a csőd szélén van (…) és ti azt jelzitek, hogy mi arra felé tartunk.” Nos, ha annyira kéri a kormányfő, akkor mondjunk neki egy érvet.
Minden út jellemzője, hogy van kezdete és vége. Ami Magyarország gazdaságát romba döntötte, az egyszerű, többet fogyasztottak, mint amennyit megtermeltek. A többi tünet ebből a főbűnből ered. Mindegy, hogy az államháztartás deficitje a kiadások növelésének, – ami a magyar gazdaság útkezdete volt -,vagy az adóbevételek drasztikus csökkenésének eredménye, – ami most Szlovákiában történik. Igaz, a szlovák államadóság, – amely hitelesebb tükre a gondoknak, mint a költségvetési hiány, – Szlovákiában viszonylag még alacsony. Pont olymód állunk, mint volt a kezdetekkor Magyarországon, amikor a Bokros-csomag után a „terített asztalhoz” került a Fidesz. Majd a szocialisták „osztogatási orgiája”, ami után szinte semmi sem maradt a tálakon. 2008 decemberében már a magyar nemzeti össztermelés (GDP) 70 százalékát előre felették. Szerencsére, mi még ettől a ponttól messze vagyunk. Viszont itt van a nyakunkon a gazdasági válság, amely a költségvetési hiányt gyorsabban mélyíti, mint a magyarországi kormányok osztogató politikája. Az öt százalékos államháztartási hiány, amit a kormányfő, Fico még nyilatkozataiban megengedhetőnek tart, Budapesten is elhangzott, és átkozzák a percet, amikor ezt megengedték maguknak. Mert ezen a ponton kellett volna azt mondani, hogy „semmi válságintézkedés a költségvetési hiány terhére!” Nem mondták. (Ami pedig utána következet Magyarországon, azt tudjuk és látjuk.) A költségvetési hiány elszabadult, saját életét élte, mert pontosan úgy, mint most Fico, képtelenek voltak ellene védekezni. A beszédek, hogy csökkentjük az államháztartás kiadásait, csak populista szöveg, ha a valóság, a tettek mást mutatnak, és tovább folyik a pazarlás. A szavak nem állítják meg az eladósodást. Igaz, vannak országok, ahol még nagyobb a költségvetési hiány, vagy a gazdasági hanyatlás. Viszont, pont ez figyelmeztet arra, hogy takarékoskodjunk, mert honnan veszünk mi pénz, ha mindenki másnak is szüksége lesz rá, és mi egy euró kölcsönhöz nem jutunk?
Visszafordulni a „magyarútról”, amelyen csak pár lépést tettünk meg, sokkal jobb, mint végigmenni rajta. A visszafordulás legyen a nap feladata. Kihívás Szlovákia számára. Mert csak Ronald Reagan engedhette meg magának, hogy kimondja: „most már elég nagy a költségvetési hiány ahhoz, hogy magam rendezzem el.”
Felvidék Ma, Sme, ddg
