(Fényképgalériával) November 15-én a zsitvabesenyői egyházközségben ért véget a május 3-ai XX. Komáromi Imanapon elindított Jópásztor Imakilenced, amelynek keretében magyar papi hivatásokért imádkoztak a felvidéki magyar katolikus hívek és papok mindig más és más egyházközségben.
Az imakilenced imaórával kezdődött, amelyben a Papság évéhez kapcsolódóan a hívek rózsafüzérimádságot végeztek, melyet jó papokért ajánlottak fel.
Ezt követően szentségimádásra került sor. Közvetlenül a szentmise előtt került sor az új oltárkép megáldására, amely Szűz Mária születését ábrázolja, mivel a templom búcsújának ünnepe Kisboldogasszony ünnepére esik. Az értékes, fára festett művészi ábrázolás (ikon) teológiai mondanivalóját Farkas Zsolt, garamkövesdi lelkipásztor, zsitvabesenyői születésű lelkiatya magyarázta el a hallgatóságnak: „Az ikonon ábrázolt jelenet meglehetősen gazdag, sok fontos részletet találunk benne. Jelenetben, akár milyen kicsi de mégis, a központi alak az Újszülött Szűz Mária, akit éppen fürdetnek. Egyik oldalon párnákkal megtámasztva fekszik, pihen Szent Anna. Egy asszony körülötte segédkezik, hiszen régen a bábák, a rokon asszonyok segédkeztek a születések levezetésénél. A másik oldalt a boldog és büszke apa, aki még hitt a csodákban, öregkorára gyermeke születik, meghatódottan nézi újszülöttjét, látja és nemsokára kezébe veheti az isteni csodát. Az ikonfestő nem zárt térbe helyezte a jelenetet, hanem egy ház körülzárt udvarára, melynek teológiai háttere, hogy ez a születés az egész világnak örömet hirdetett, nemcsak ennek a kis családnak, de az épületeket összekötő bordó drapéria, lepel adja meg a születés intimitását, hogy egy kis otthonban, egy ház belső udvarán vagyunk. Az Istenszülő Szűz Máris szüleiről és születési körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. Éppen ezért kezdtek el beszélni róla már a korai időkben, s így keletkeztek az apokrifek. Bennük nem a részletek fontosak, hanem az ott leírt történet tartalma és tanulsága. Így arra kell odafigyelni, hogy Isten öröktől fogva munkálja az emberiség üdvösségét, és kiválasztotta hozzá az eszközöket is, melyek a megváltást szolgálják. Nemcsak prófétákat küldött, hogy ébren tartsák a megváltás eszményét, hanem kiválasztott egy törzset is, amelyből a Megváltó származik. Őneki pedig édesanyát ajándékozott, hogy bizonyos időben, bizonyos helyen, bizonyos szülőktől megszülethessen az, akit Ő kijelölt arra, hogy a „menny kapuja lehessen”. Erről szól a Szűz Mária születésének az ünnepe, ezt mutatja meg, ezt akarja kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni az előttünk álló ikon.”
Az ikon az ősi magyarországi kegyhelyen, Máriapócson készült, amely Bubrik Miklósné Johan Viktória alkotása. Az oltárképet az Imakilenced főcelebránsa és ünnepi szónoka Mons. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentelte fel.
A püspök atya szentbeszédében hangsúlyozta, hogy mennyire szükséges a papokért való imádság, hiszen a híveknek olyan papjaik lesznek, amilyeneket kiimádkoznak maguknak. Fontos, hogy azt is érezzék, hogy papjaik is imádkoznak értük. Ezután kiemelte Prohászka Ottokárnak, Székesfehérvár püspökének, Magyarország apostolának és tanítójának példáját, aki ma is utat mutat a keresztény magyarság számára. Prohászka püspök életében „mindenkinek mindene lett”, új papi nemzedéket nevelt föl, akik Magyarország szétdarabolásakor tartották az emberekben a lelket, a hitet. A főpásztor elmondta, hogy a megjelent közösség a Jó Pásztor kilenced befejezéséhez ért, mely során papokért, papi hivatásokért és jó papokért kérték Istent. A hívek közössége és a pap összetartoznak. Maga az Úr mondta: „Kérjétek az aratás Urát!” Az előttünk járók életének példáját követve imádkozzunk, újuljunk meg és újuljon meg a világ.
A szentmisét a püspök atya mintegy 25 oltártestvérével együtt mutatta be a zsúfolásig megtelt templomban. A püspöki áldás előtt gyertyás körmenetre került sor a Fatimai Szűzanya szobrával. Zsitvabesenyőn minden hónap 13-ához kapcsolódóan hagyományosan megtartják a Fatimai engesztelő imanapot. A templomba visszaérkezve Pintér Zoltán helybéli plébános megköszönte a püspök atyának a bemutatott szent áldozatot, majd a község két szülöttének, Magyar Károly párkányi esperesnek és Farkas Zsolt atyának gratuláltak papi és életjubileumuk alkalmával.
Végezetül Karaffa János, a Pázmaneum elnöke felsorolta az eddig megtartott öt Imakilenced negyvenöt állomásának helyszíneit, amelyek közül mind az elsőt, mind az utolsót Zsitvabesenyőn tartották. Az Imakilencedek sorozata ezzel lezárult, ám a jövőben is tervezik különböző imatalálkozók megtartását. János atya megköszönte a zarándokoknak a hűséges részvételt, valamint a lelkiatyáknak, hogy bekapcsolódtak az egyes állomások megrendezésében. Az Imakilenced egyben Kárpát-medencei méreteket is öltött, hiszen ausztriai és magyarországi állomásai is voltak.
A Jópásztor Imakilenced befejező állomására Dunaszerdahelyről, Felsőtúrról, Garamkövesdről, Helembáról, Kicsindről, Párkányból, Komáromszentpéterről és Perbetéről, Zselízről és környékéről, Nagykérről, Lukanyényéről, Tardoskeddről és a környékről is érkeztek hívek, akiket a szentmise után bőséges agapéval vendégeltek meg a zsitvabesenyői hívek.
Felvidék Ma, Pázmaneum (Fotók: Farkas Gábor)
