Napjainkban, a jó szándékkal, Istennek tetsző féltéssel megfogalmazott aggodalmak az Úr szolgáinál is olykor terméketlen talajba hullnak. Ez derült ki a Nyitrai Egyházmegye szóvivőjének válaszából, amelyet az MKP sajtónyilatkozatára adtak. Holott, az aggodalmuk megalapozott. Íme a személyes tapasztalatom.
Múlt év tavaszán unokahúgom bérmálásán vettem részt egy Zobor alatti kisközségben. A misére menet az édesanyja előre figyelmeztetett, hogy biztos bántó lesz a fülemnek, amit hallani fogok, mert a szertartáson egy nyitrai vikárius is közreműködik majd. Ők már megszokták a prédikációit, többször hallották őt. Egyébként is, mit tegyenek. Kevés a magyarul jól beszélő, vagy a tiszta magyar származású pap a környéken. Azokat meg épp származásuk miatt gyakran helyezik szlovák községekbe, hogy gyakorolják a szlovák nyelvű prédikációt.
Nem lepett meg, amit az édesanyától hallottam. Hasonló gondokról tudok a Kassa-vidéki járásban is. A hívek azzal követelték ki a püspökségtől községük részére a magyar papot, hogy kijelentették, ha nem magyar papot kapnak, akkor a határ túlsó feléről, a magyarországi Tornanádaskáról fognak papot hívni a faluba.
Nem akarom részletezni a Nyitra-vidéki egyházi szertartást, de el kell mondani a valóságot.
A szentmise alatt tényleg nagy fegyelmet tanúsítottak a hívek. A nyelvi problémákkal, szláv akcentussal és akadozó, szétszakított szavakkal tűzdelt beszéd ugyancsak próbára tette a jelenlevők türelmét, annak ellenére, hogy a vikárius úr gyakran csak olvasta a szövegét. Egy bibliai történet idézésekor viszont már nem tudtam visszafogni feltörő nevetésemet. („S akkor a mennyből, szárnyaló énekkel angyalok serege szállt alá.”) Hasonlóan, mint a ministránsfiúk, nekem is tenyerembe kellett bújtatni az arcomat. A hátam mögött álló kamaszok kuncogása viszont már hallható volt. Gyorsan ki is siettek a templomból, hogy meneküljenek a feléjük villámló szülői tekintetektől. Kiejtés szerint, obszcén volna leírni, hogy az oltár felől valójában mit hallottunk a „szárnyaló ének” helyett…(Még szerencse, hogy nem volt fiatal, aki videóra vette volna az esetet. A You Tube weboldalakon sok hasonló, kínos esetet látni naponta.)
A tapasztaltakból nem akartam nyílt tanulságot levonni a rokonság előtt. Sejtettem, hogy mit éreznek. Szinte kitapintható volt lelki gyötrelmük a szentmise nyelvi színvonala miatt. Megalázottaknak, kisemmizetteknek, kifosztottaknak látszottak. Gyötrelmes lehet így itt élni. Úgy élni, hogy még a templomukban sem tudnak hitükben felszabadultan elmerülni. Még a templomban is érezniük kell magyarságuk miatti kisebbrendűségüket, a huszonegyedik század demokratikusnak mondott Szlovákiájában.
Erről a helyről szeretném kérni mindazokat – határokon innen, és határokon túl, beleértve a Vatikánt is –, akik segíthetnek Szlovákiában a magyar papok és püspökök ügyében, hogy az Úr nevében, tegyék azt meg. Az anyanyelven, tisztán szóló Isteni ige juthat csak el a magyar emberek szívéhez. Ne engedjük meg, hogy templomainkban a szentmisék ájtatosságra, hitre és felebaráti szeretetre buzdító liturgiája kabarészöveggé süllyedjen!
Mosoni Dénes
Felvidék Ma
