Szórványnapot tartottak a Szenci járásbeli Éberhardon. Szeptember 23-án a Pozsonyhoz közeli településen alakult meg a Csemadok szórványtanácsának regionális testülete is. A rendezvényen ugyanis a Pozsony környéki és a zoboralji magyarokon kívül a szórványtanács nyugati képviselői is jelen voltak.
A szórványnapra a zoboralji vendégek még a délelőtt megérkeztek, hiszen ők főzték a pincepörköltet is, a pogrányi Sándor Pál vezetésével, aki borkóstolót is tartott. A többiek addig ellátogattak a somorjai református templomba, ahol Kovács László történész beszélt a régió múltjáról és jelenéről, valamint a templomban megtalált freskókról. Elmondta: a templomot az Árpád-korban építették, freskói a 13-14. században készültek. A templomot a katolikusok 1778-ban adták el a reformátusoknak, amikor elkészült a paulánus rend barokk temploma. A freskókat lemeszelték, de valószínűleg ez mentette meg őket – véli Kovács László. A faliképeket a huszadik században tárták fel.
A szórvány kifejezést ma nagyon sok helyütt hallani. De mit is jelent ez a szó? A szórványnak nincsen egyetemesen elfogadott tudományos meghatározása. Általában azokat a közösségeket nevezik szórványnak, amelyek őshonos nemzeti közösségként kisebbséggé váltak, leggyakrabban az erős asszimilációs folyamatok következtében. A Felvidéken több ilyen régió van, általában a nagyvárosokban és a nyelvhatár mentén alakultak ki a szórványközösségek.
A találkozón Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, egyben a Szenci Területi Választmány elnöke, Kiss Beáta, a Csemadok szórványokért felelős elnökségi tagja, Balogh Gábor és Mézes Rudolf, a Csemadok regionális alelnökei és Sátor Zoltán elnökségi tag is részt vett. A tanácskozáson a pozsonyi, a szenci és a zoboralji csemadokosok ismertették azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kell küzdeniük munkájuk során. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy mindenki érzi annak felelősségét, hogy a magyar kultúráért dolgozzon.
A szórványtanács regionális szekciója után Kiss Beáta a Felvidék.ma kérdésére elmondta: „Jó érzéseim vannak, hiszen sokkal aktívabb volt a beszélgetés, mint arra számítottam. Az ilyen találkozókon gyakran előfordul, hogy a kommunikáció egyoldalúvá válik, szerencsére most nem így történt. Az itt lévő 7-8 terület képviselője részletesen beszámolt a saját problémáikról. Azt lehet tapasztalni, hogy minden régióban más a helyzet, nincsen egységes recept a megoldásra. Minden kis mikrorégiónak saját magának kell kidolgoznia, milyen módon próbálja megszólítani a szórványban élőket. Más a nagyvárosi szórvány, más a peremvidéki szórvány, más a Pozsony vonzáskörzetében élő emberek problémája. És más a helyzet a Csallóközben, ahol már szintén felüti a fejét az a probléma, hogy a színmagyar településen kétszer akkor a szlovák iskola, mint a magyar. Ez pedig hosszú távon szintén szórványosodáshoz fog vezetni. Viszont van a témának irodalma, vannak saját tapasztalataink is, amiből nagyon sok ötletet össze tudunk gyűjteni. Abban állapodtunk meg, hogy a Csemadok területi választmányai kidolgozzák a saját cselekvési terveiket, amelyekbe ezekből az ötletekből próbálnak majd felhasználni és saját régiójukra alkalmazni.”
