A Palóc Társaság – Z. Urbán Aladár, a társaság elnöke ebben az évben is megszervezte a már hagyományossá vált tanulmányi kirándulást. Múlt évben Kárpátalján barangoltunk, ebben az évben pedig a résztvevők túlnyomó többségének kívánságára az Őrvidékkel ismerkedtünk.
Kilencven éve történt, hogy az Őrvidéket az egyik vesztes – Magyarország- területéből a másik vesztes (az első világháborút kirobbantó) – Ausztria – kapta meg. Ausztria Moson, Sopron és Vas vármegye nyugati részeinek egészen szeszélyes leszelése által 4026 négyzetkilométernyi területet kapott az 1920-i népszámlálás szerint 292588 lakossal. Mosonból 28, Sopronból 102, Vasból 194 községet csatoltak el. Olyan településeket is, ahol nevezetes műemlékek találhatók, mint a kismartoni, fraknói, vasvörösvári, németújvári várkastélyok, a máriafalvi, somfalvi templomok, a tarcsai és savanyúkúti fürdők.
Ezen a vidéken barangoltunk hat napon keresztül. Első nap úti célunk és szálláshelyünk, Sopron felé haladva útközben megtekintettük a Magyarországon útba eső nevezetességeket is a fertődi Esterházy kastélyt és a nagycenki Széchényi kastélyt. Visszafelé úton Kőszegről pedig Szombathelyen tettünk városnéző sétát és Jákon megcsodáltuk az apátsági templomot. Természetesen Sopronban és Kőszegen sem maradt ki a városnézés.
Őrségi túránk első napján a Fertő tavat jártuk körös-körül. első megállóhelyünk Boldogasszony (Frauenkirchen ) volt. „Zenmária” néven Már a 13. században ismert volt, mint Mária kegyhely. A hagyomány szerint II. András uralkodása alatt a Fertő tó úgy kiöntött, hogy több falut elnyelt. Ezek helyett alapították 1240-ben a mai települést. A 2001-es népszámlálás szerint 2856 lakosból 209 volt magyar nemzetiségű. A Mária születésének szentelt búcsújáró templomot Esterházy Pál építtette 1668-ban. A magyar ferences rendi szerzetesek 1938-ban hagyták el itt lévő rendházukat, mert nem akarták felvenni az osztrák állampolgárságot. A pompás barokk templomban, vasárnap lévén részt vettünk egy német szentmisén. Következő megállóhelyünk Ruszt a gólyák városa volt. Ruszt a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt. A gólyák városa elnevezést pedig azért kapta, mert itt van Ausztria legnagyobb gólyaállománya. Ezt magunk is megtapasztalhattuk látván a házak kéményein a sok gólyafészket és gólyát. Sétát tettünk a műemlék belvárosban, amely olyan, mint egy kis ékszerdoboz. A polgárházak többsége a 16. és 19. század között épült, reneszánsz, barokk, historizáló homlokzattal, szép stukkókkal, kapualjakkal, erkélyekkel. 2001-től az UNESCO világörökség része. Ezen a napon a látnivalókat Sopron közelében, Fertőrákoson a Fertő- Hanság Nemzeti Park erdőjében rejtőző Mithras szentély zárta, ahol a misztériumok kozmikus összefüggéseit ismerhettük meg. A Mithras szentélyek a II-IV. században élték virágkorukat a Római Birodalom területén, főleg a nyugati tartományokban. Közülük kevés maradt fenn. Magyarországon egyedülálló ez a fertőrákosi, az egykori Scarbantia környékének legérdekesebb római kori emléke. A következő napon Kismarton (Eizenstadt), Loretto (Lorettom) és Fraknó (Forchtenstein) volt az úti cél. Lorettom búcsújáróhely, a szeplőtelen fogantatásnak szentelt templomot tekintettük meg itt. A kismartoni Esterházy-kastély egyike a legpompásabb kastélyoknak. Teljesen felújítva és berendezve az Esterházy gyűjteményből kap ízelítőt a látogató, ezt csodáltuk meg. Leültünk a világ egyik legszebb koncerttermeként számon tartott, gazdagon díszített és kitűnő akusztikával rendelkező Haydn Teremben és meghallgattunk a Búcsú szimfóniából egy részletet.
A következő Esterházy örökség, amit megtekintettünk Fraknó vára volt. A vár ma Burgenland jelképe, egykor az egyik legjelentősebb magyar végvárnak épült, máig az egyik legnagyobb és legjobb állapotban lévő várak egyike. A 17. század óta a kor leggazdagabb nemesi családja, az Esterházyak birtokában van. Itt található a család hatalmas fegyver- és műgyűjteménye. Az elkövetkező napokon is sok élményben volt részünk. Megmásztuk Lanzsér (Landsee) várának romjait. Lanzsér vára Magyarország egyik legnagyobb határ menti erődítménye volt és még így romjaiban is lenyűgöző. A vár egy része már a 12. században állt, amit folyamatosan bővítettek. 1612-től az Esterházyak birtokában volt. A Rákóczi szabadságharc idején lőportornya felrobbant , a 18. század végén pedig leégett, azóta rom. Közép- Európa egyik legnagyobb várromja. A következő várélményünk Léka (Lockenhaus) lovagvára volt. A vár a Kanizsaiaké, Nádasdyaké és Esterházyaké volt. 1968-ban Paul Anton Keller osztrák író vette meg és minden pénzét a vár rendbehozatalára fordított. Ma az általa létrehozott alapítvány kezeli a várat. A kiváló karban lévő, szépen berendezett, pazar lovagteremmel rendelkező vár megtekintése igazi élményt nyújtott. Doborján (Raiding) Liszt Ferenc szülőhelye, szülőháza ma emlékmúzeum. A házat utolsó tulajdonosa Esterházy Pál 1971-ben múzeum céljára Doborján községnek ajándékozta. A ház mellé modern koncerttermet is építettek. Ellátogattunk Alsó-Ausztria egyik legnagyobb városába is, Bécsújhelyre, régi magyar nevén Német – Újhely, németül Wiener Neustadt. A városban rövid városnézésre került sor, melynek során megtekintettük a volt Babenberg hercegi kastélyt, amely 1752 óta a Mária Terézia Katonai Akadémiának ad otthont és ahol egykor Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc raboskodott, valamint a prépostsági főplébániai templomot, közkedvelt nevén a Dómot, melynek oldalán Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc sírköve van befalazva, akiket itt fejeztek le. Útközben megálltunk Savanyúkúton (Bad Sauerbrunn), ahol megkóstoltuk a finom savanyúvizet. Nem csak a városokkal és várakkal ismerkedtünk, felmentünk az Írott-kőn található kilátóhoz is, ez a Kőszegi-hegység és egyben a Dunántúl legmagasabb pontja (882 m). Nevét egyes feltételezések szerint az itt található Batthyány- Esterházy határ feliratozott határkövétől kapta. Az 1913-ban épült kő kilátó, ahová mi is felmentünk, az osztrák – magyar határon áll, ezt a torony közepén felállított határkő is jelzi, a bejárat az osztrák oldalon van. A vasfüggöny idején itt szigorú határzóna volt és drótkerítés állt, csak osztrák oldalról lehetett látogatni. 1990-től határátlépési pontokat jelöltek ki a turisták számára, ami a schengeni övezetbe való belépéskor jelentőségét vesztette és szabadon lehet közlekedni. Akik átéltük a határok adta nehézségeket, kellemetlenségeket igencsak értékelni tudjuk a mai szabad mozgást.
Volt alkalmunk találkozni az ottani magyarokkal is Felsőpulyán (Oberpullendorf) és Felsőőrön (Oberwart). Felsőőrnek 1920-ban magyar többségű lakossága volt. A trianoni békediktátum ennek ellenére a vesztes Ausztriának ítélte, amibe a lakosság nem nyugodott bele és 1921 október 4-én Prónay Pál alezredes kikiáltotta a Lajtabánságot, melynek fővárosa lett, nem sokáig, mert a miniállam csak néhány hétig létezett. A 2001-es népszámlálás szerint Felsőőrön a 6691 lakosból 1169 magyar nemzetiségű, Felsőpulyán a 2793 lakosból 603 a magyar. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület közösségi házában Felsőpulyán Hofer József beszélt a tevékenységükről, akitől azt is megtudtuk, hogy Burgenlandban összesen kb. csak 6000 magyar nemzetiségűt tartanak számon. A közösségi házban összejöveteleket és különböző műsorokat rendeznek. Felsőőrön is szépen berendezett közösségi házzal rendelkeznek, ahol kis könyvtárat is működtetnek. Kiadványaik az Őrség c. évkönyv és az Őrvidéki Hírek havonta megjelenő hírlap. Ezen kívül két magyar tánccsoport is működik, valamint magyar nyelv oktatása a gyermekek és ifjúság számára.
Az út folyamán tapasztalatot valamint ismereteket gyűjtöttünk és élményekben gazdagodva tértünk haza.
Felvidék Ma, Hahn D. Éva
