Nagyon boldog vagyok, hogy ez a kiállítás létrejöhetett – ezekkel a szavakkal üdvözölte a népes közönséget (amely ezúttal nem nélkülözte a helyi politikai elitet sem) Gabriela Garlatyová Bacskai Béla Mestermunkák c. kiállításának a megnyitóján.
A kiállítás apropójául Bacskai Béla születésének meg nem élt 75. és halálának 30. évfordulója szolgált, de Bacskai kiállítást megnyitni mindig határtalan öröm. Európai raritásról van szó, hangsúlyozta Garlatyová, s főleg a művész életének utolsó éveiben készült akvarelljei képviselnek világszínvonalat. A most megnyílt kiállítás azért is egyedülálló, mert olyan képeket láthatunk (a teljes gyűjtemény töredékét mindössze), amelyet eddig a nagyközönség nem igen láthatott. Bacskai hirtelen halála után ugyanis a képek a katolikus egyház tulajdonába kerültek (Bacskai bátyja ugyanis katolikus lelkész volt), amely nemes egyszerűséggel elsüllyesztette őket rozsnyói raktáraiban. Innen mentette ki Ladislav Sedmák vállalkozó, aki Garlatyová és Bacskai monográfusa, Kubačka Kucsera Klára hatására kezdett komolyabban érdeklődni Bacskai művészete iránt.
Garlatyová az egykor elkészült monográfia hátlapján lévő Bacskai-portrét felmutatva arról is elmélkedett, hogy a látszólag mackós külső mennyire nem egyezett a festőművész képeinek árnyalt finomságával, s ehhez tette hozzá Duray Éva, aki sokszor megfordult Bacskai műhelyében, hogy a vaskos ujjai láttán szinte el sem tudta képzelni, hogy ilyen árnyalatgazdag, hallatlanul pontos festmények szülessenek. Többen a jelenlévők közül személyesen is ismerhették Bacskait, s mint szokott lenni, életének egyes pillanatai immár legendává nemesedtek. Voltak, akik képek láttán felismerték azt a guszonai, magyarhegymegi domboldalt, ahonnan az egyes tájképek, akvarellek készültek, s Ladislav Sedmák kapva a lehetőségen, készül arra, hogy ezeket a helyeket lefényképeztesse, hogy így is megmaradjon az utókornak Bacskai művészete, s ahogy Garlatyová jelezte, ideje lenni, hogy a monográfia is újra megjelenjen.
Balázs István festőművész magyarul is szólt a megnyitó közönségéhez, aki szintén egy-egy pillanatot emelt ki Bacskai életéből, felidézve a főiskolás éveket, s közösen Bettes Istvánnal fogalmazták meg azt, hogy Bacskai teljes harmóniában élt a gömöri dimbes-dombos tájjal, s az az ő vásznain marad ránk mindörökre.
A rimaszombati Városi Galériában október 15.-ig látható az egyedülálló kiállítás, s a szervezők bíznak benne, hogy megdöntik a látogatottsági rekordot, amelyet immár tíz éve Bacskai Béla előző kiállítása tart.
Felvidék Ma, jdj, fotó: gecse
