Chrenóczy-Nagy József Jakab születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezést a Nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem Európai Tanulmányok és Régiófejlesztési Kara, Fenntartható Fejlődés Tanszéke, a Zoboralja Múzeum és a Vita Publica Polgári Társulás a nyitrai városi temetőben.
„Avesque multiplicentur super terram – S a madarak is szaporodjanak a földön.” Ezekkel a bibliai szavakkal kezdi madarakról szóló munkáját dr. Chrenóczy-Nagy József. Talán nem is sejtette, hogy 200 évvel születése után életpályája, szívós és kitartó munkája, jószívűsége és önmagával szembeni igényessége, érzéke a részletek iránt és embersége például szolgálhat mind az orvosok, mind a természettudósok, a nyitraiak, illetve mindenki számára, aki az értékek mentén tevékenykedik – kezdte ünnepi megemlékezését Fehér Sándor egyetemi tanár, a Zoboralja Múzeum alapítója.
A megemlékezés szónoka röviden ismertette a Nyitrán született orvosdoktor, megyei főorvos, királyi tanácsos életútját: dr. Chrenóczy-Nagy József 1818. július 25-én született Nyitrán egy városbíró családjában. A nyitrai alapfokú és gimnáziumi tanulmányai után ismereteit Vácott, Budapesten és Bécsben terjesztette ki. Feleségül vette egy bécsi gyáros lányát, Limmer Katalint, akit Nyitrán ismert meg. Két gyermekük született. Orvosi gyakorlatát Nyitrán kezdte, olyan sikerrel, hogy hamarosan megyei főorvossá lépett elő. Nyitrán csak a legnagyobb betegek látogatták. A régi nyitraiak úgy mondták a legsúlyosabb betegekről, hogy annál már Nagy doktor úr is járt… Az orvostudományok területén számos terjedelmes munkája látott napvilágot, például a koleráról Nyitra megyében.
Fehér Sándor (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Mint lelkes, széles tárgykörű természettudós sok időt szentelt a madarak megfigyelésének is. Magyarországon, így a mai Szlovákia területén is bekerült az ornitológusok élcsoportjába és Nyitra vidékén a legelismertebb úttörők közé soroljuk. Ritka tájegységi megfigyeléseit mindmáig gyakran idézik Nyitráról, Nagycétényből, Gímesről, Nagykérről és más községekből. A régióban összesen 227 madárfajt észlelt. „A madár“ című műve két kiadást is megért. A doktor úr nagy érzelmekkel ír a tollas teremtményekről, de közben nem feledkezik meg a tudományos pontosságról sem. Megemlíti, hogy a madarak inspirációul szolgáltak a költőknek, de egyben örök jelképek is voltak, így a sólyom a háborúé, a galamb békéé. Írt a hüllőkről, rovarokról, de Nyitra megye növényvilágáról is, tanulmányozta a geológiát és az ásványvizeket.
Ugyancsak hírnevet szerzett a történelem és földrajz területén, szerzője volt az egyedi, három részből álló „Nyitra megye helyírása” című munkának. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadta. Regionális és országos orvosi, természettudományi egyesületekben dolgozott, gyakran mint elnök. Nyitrán szerkesztője volt egy orvosi-természettudományi közlönynek, mely két nyelven is megjelent. És ha már a nyelvekről beszélünk: összesen nyolc nyelven beszélt, munkáit magyarul, szlovákul, németül és latinul írta. Abban a dimenzióban alkotott, melyet ma úgy neveznénk: fenntartható élet, s ugyan mi másról is szólna az egészség és létminőség támogatása, vagy éppen a természetszeretet és a természettel harmonizáló élet.
Dr. Chrenóczy-Nagy József 1892. február 11-én, 74 éves korában hunyt el. Szülőházát, melyet eredetileg emléktábla jelölt, már csaknem fél évszázada lebontották. Az utca, mely nevét hordozta, már átkereszteltetett. Ő azonban tovább él műveiben, nemcsak a leírt szóban, de emlékezetünkben is. Meghajolunk a nyitrai nagyság előtt, akire méltán lehetünk büszkék. Némely kortárs példaképének tekinti őt, vagy legalábbis tanítójának, szívesen visszatérnek hozzá és alkalmasint írnak róla, mint Dudich Sándor professzor, Imrich Točka professzor, dr. Stollmann András, dr. Babó Tibor és mások. Munkásságát a regionális Zoboralja Múzeum is bemutatja Alsóbodokon, életművét az SZTA Szlovák Zoológiai Társaságának legközelebbi közlönye méltatja majd.
Mi se engedjük, hogy neve és műve kivesszen az emlékezetből és tegyünk róla, hogy érdemei elismerése mellett visszatérjen városunk köztudatába! Ez korparancs is – fejezte be a polihisztor orvos méltatását Fehér Sándor.
