Ez a déli végeken fekvő csodálatos kis falu az elmúlt évtizedekben nem éppen kulturális életéről volt ismert. Földrajzi fekvése, és sajátos csendes élete vonzotta ide és a közeli Kovácspatakra, főleg a távoli szlovák főváros turistáit leginkább nyári pihenésre.
A faluban csak kétnyelvű óvoda létezik, iskoláját már régebben bezárták. A több mint 10 km– re fekvő Párkányba járnak a helembai kis- és nagydiákok, s bizony valószínűleg többen – az érvényesülés szlogennel – a szlovák iskolába a magyar gyökerekkel rendelkező szülők gyerekei. A hagyományokból egyedül a farsangi maskarázás maradt fenn, amit minden évben megszerveztek még akkor is, amikor semmilyen szervezet nem működött a faluban. Vagy 15 éve sok-sok látogatás után sikerült álmaiból feltámasztani a Csemadok alapszervezetét, mely azóta is szerényen, de működik. Életképessége pár éve a színjátszásban, illetve az éneklő csoport munkájában nyilvánul meg, mely hol a nyugdíjas klub, hol e szervezet égisze alatt hallatja hangját. A lényeg az, hogy volt igény a közösségre, még ha itt is inkább az idősebb korosztálynál mutatkozott meg. S persze az önkormányzat hathatós segítségével.
Alig két éve azonban ebben az Isten háta mögötti faluban az értelmesebb fiatalok is érezték hiányát a találkozásoknak, érezték a nyomasztó hatását a semminek, és szerveződtek. Mindig egy vagy két kezdeményezőn múlik, hogy a fiatalok megszervezzék önmagukat. Tavaly a Méri házaspár is úgy gondolta, hogy ebben a faluban is fel lehet emelni az embereket a hitehagyott tespedtségből. Lendületükhöz, lelkesedésükhöz igen nagy erőt és segítséget adott Zsolt atya, aki a tavalyi trianoni megemlékezés szervezésében is melléjük állt, amikor a községből senki sem merte vállalni a közösséget. Az első nyári rendezvényükre, amikor a nándorfehérvári csatára emlékeztek egy nagyszabású programmal, már a falu lakossága, sőt a régióból is sokan ellátogatták.
Ez évben első alkalommal már a Pázmaneum Társulás helyi szervezeteként, az 1848- 49-es emlékünnepre szólt a szép meghívójuk. Ünnepi szónokuk Farkas Zsolt atya volt, aki filmvetítéssel is színezte a bensőséges hangulatú megemlékezést. Együtt volt a falu népe: az óvodások, az asszonykórus, a fiatalok és a polgármester is közreműködött a műsorban. A falu központjában lévő kopjafánál koszorúzással, díszlövésekkel, imával és énekkel fejeződött be az első helembai megemlékezés.
Dániel Erzsébet, Felvidék Ma
