Ma is többször ráklikkelek laptopomban a worldometers.info-ra. Világtérkép, óriási számok. 1 455 955 fertőzött a világon, nagyhét szerdájának délutánján. 83 666 elhunyt a világon koronavírus következtében. 309 825 a kigyógyult. Az USA-ban 404 156 fertőzött, 12 988 halott, 21 815 kigyógyult… Nem folytatom. Rácsodálkozom a nyelvtörténetből és a keresztyén ünneptörténetből ismert fogalmakra. Azokra, amiket a mai generációk, gyermekeim, unokáim jószerivel még nem is hallottak.
S melyek mégis ott szunnyadtak édes anyanyelvünk szótárában, és az egyházi mélytudatban is. És most egyszerre feltámadnak. Különös, kényszerű feltámadás, a COVID-19 okozta különös nagyhét idején.
Mert sanyarú héten gyalogol most az emberiség. Gyászhét sok családnak, közel százezernek, mert valaki soha nem jön többé haza. Vádhét, mert valami irgalmatlan és európányi, földméretű mulasztás tátongó szakadéka szélén állunk. Egyénileg, emberiségméretben.
Lesz-e mindebből szent hét?
És csak mondogatom magamban a lelki kínlódásban, szűkölő világunkban kigyöngyöződött mondatot: NINCSEN ÜNNEP JÉZUS NÉLKÜL! Minden felborul egyszerre – Nélküle.
Templomba nem mehetünk, pedig de kellene most kiáltani, könyörögni – együtt. Most szemmel is láthatjuk azt a pár méteres – valójában sokszor csillagűrnyi – távolságot, amit addig csak a szívünkkel éreztünk. Vagy már azzal sem.
És minden kizökkent korábbi menetéből. Láthatatlan világ láthatatlan vírusai osztják a betegséget, a halált. De a láthatatlan világokból jött Jézus is. És oda ment vissza. Láthatatlan világok emberáldozatokat követelő gigászi küzdelme sejlik fel előttünk. Isten harca a Gonosszal. A láthatatlan háttérben, pedig valójában Isten már ott is győztes. Ki veszi ezt észre és kinek jelent ez valamit?!
Most röviden csak a szavak feltámadására figyeljünk.
Ha van a feledett rossznak feltámadása, miért ne lenne a hihető jónak, Jézus-hitünknek, s az Általa mondott ígéreteknek, biztatásoknak, pareinésziszeknek feltámadása? Hiszen Őbenne igenné és ámenné lett sok ezredévnyi ígéret, amit népe kapott!
Látjuk, egyre inkább látjuk: nincsen ünnep, nincsen élet Jézus nélkül – mélyül a refrén muzsikája bennem.
Igen, korábbi századokban használatos volt egy kifejezés nagyhétre, a virágvasárnap és húsvét közötti időszak jelölésére, ez a sanyarúhét szó volt, utalva Jézus megsanyargattatására, fizikai és lelki passiójára. Igazából a német Karwoche magyar megfelelője volt, ami a germán nyelvterületen vádhetet, bánathetet, gyászhetet jelent, s felidézi Megváltó urunk, a Fájdalmak Férfija szenvedéstörténetét. Inkább a fájdalmat, a testi-lelki gyötrelmeket állítja előtérbe.
A görög Hagia kai Megalé Hebdomas, szent és nagy hét, a latin Hebdomas Sancta, majd az új latin nyelvek Santa Semana és az angolszász Holy Week elnevezés inkább a halál fölötti győzelemre, a sanyarú hét, s a gyász végét, a bánat, halál végét jelző húsvéti élet-csúcspontra helyezi a lelki hangsúlyt, ezért szent nagyhét ez az időszak. Így a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda a csendesség napjai.
Az egyházi hagyomány szerint szent három napnak, azaz triduum sacrumnak szigorúan csak nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot jelölték. Ez a 4. század óta ismert Ambrosius egyházatya vezette be.
Ettől az időtől fogva egyre inkább elterjedt az evangéliumi harmónia felolvasása, előbb latinul, majd nemzeti nyelveken, melyben a Fájdalmak Férfiújának az útjára koncentráltak az evangélium versei alapján. Virágvasárnaptól nagykeddig Máté evangéliumából olvasták fel a Jézus életének utolsó szakaszáról szóló Igéket, kedden Márk evangéliumát, szerdán Lukács evangéliumát, nagypénteken pedig János evangéliumát.
Érdekes, hogy a középkorig nagyhéten Krisztus győzelmét hangsúlyozták a halál fölött egész nagyhéten. A Cseh-Morva Egyházban, a Herrnhuti Testvér Közösségben a gyülekezetben minden nap igeolvasással kísérik végig Jézust a via dolorosán, evangéliumi harmóniát, azaz egy-egy eseménynek a négy evangéliumban megjelenő leírását olvassák fennhangon az alkalmakon. Ezt zsoltárénekléssel, imával kísérik. Náluk is a nagyhét csúcsa húsvét hajnala, amikor napfelkelte szolgálattal köszöntik Jézus Krisztust, „ki vagy nap és világ”. Ezt 1732 óta gyakorolják.
Ünneptörténeti különlegesség, hogy II. Valentinianus római császár (383-392) a közhivatalokban a nagyhétre munkaszünetet rendelt el, s még a rabszolgákat is mentesítette a munka alól! Ez az egész középkorban érvényben volt. Az ünnep szekularizálását akarva-akaratlan VIII. Orbán pápa kezdte el azzal, hogy 1642-ben ismét hétköznappá nyilvánította a nagyhét napjait.
II. Valentinianus római császár és VIII. Orbán pápa
Az Ige alapján bizonyos események alkotják e három nap történeti magját. Nagyhétfőn vagy szent hétfőn (az angolszász világban) a templomtisztítás áll előtérben (Márk 11,15-19), szent kedden a templomban tanító Jézus (Márk 12-13), szent szerdán a bethániai megkenetés (Márk 14,3-9), és Júdás árulásának egyeztetése a főpapokkal (Márk 14,10-11).
Ó, Uram, amikor feltámadnak rég feledett, mély értelmű magyar vagy jövevényszavaink, s döbbenetesen megnevezik napjaink nyomorúságát a koronavírus-világjárvány idején, küldd el hozzánk Szent Lelkedet. Támassz fel, Uram, minket bűneinkből, halálos állapotunkból. Mulasztásainkat, gonoszkodásainkat kereszted elé tesszük. Kérünk: teremtett népedet és világodat ébreszd fel új életre. Te vagy a nap és világ, minket sötétségben ne hagyj! Ámen.
