III. Frigyes Vilmos porosz király 1816. április 24-én Németország protestáns többségű tartományi egyházaiban bevezette az Örökkévalóság vasárnapját (Ewigkeitssonntag), úgy határozta meg, hogy mindig az egyházi újév, tehát advent első vasárnapja előtti vasárnapon kell megtartani. Így azt szerte a német birodalomban, majd egyre inkább külföldön (Eternity Sunday az angolszász világban) is kezdték egyre szélesebb körben megtartani az elmúlt 200 évben.
Nemcsak a halottakra történő liturgikus, méltó megemlékezés alkalma lett, hanem a szűkebb élethorizonton, a földi végesség határmezsgyéjén túlra tekintés ünnepi pillanata is. Olyan értelemben, ahogyan az a biblikus gondolkodásban is megjelenik: Nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izraelt! (Zsoltárok 121,3-4)
A világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké (1Ján 2,17)
Angolszász protestánsoktól származik az az ének, amelynek első sorában ezt olvassuk: „Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből. Egy sugárt küldj ránk Te le…”. Bár az emberi szó az örökkévalóság fogalommal is csak dadogva, töredékesen tudja kimondani azt a dimenziót, amiről a modern kvantumfizika is úgy fogalmaz, hogy a láthatatlan 3. 4. 5. 6. 7. dimenzió. A 18. századi, veszprémi születésű, majd hollandiai tanulmányok után Debrecenben, azután Nagyváradon és Szalacson szolgált református lelkész, egyházi író, énekszerző Keresztesi József fogalmazta meg a legteljesebb töredéket magyarul: „Örök Isten, kinek esztendők nincsenek létedben, jelen vannak múltak, jövendők egy tekintésedben…”.
Valóságon túli valóság vasárnapja
Ez a vasárnap köszönt ránk ma, november 22-én. Jó tudnunk, hogy az európai keresztyén naptárakban ez az ünnepi vasárnap is szerepel. Az örökkévalóságról sokan, sokfélét gondoltak, írtak, s különféleképpen vélekednek ma is. Az emberi gondolkodás és létérzet nem tudja elfogadni a végesség, a bölcső-koporsó határolta bezártságot. Nem is kell elfogadni, Isten sem így gondolta a teljes létvalóságot! Talán azok járnak legközelebb a valóságon túli valóság valóságához, akik a panentheizmus gondolatával rímelnek rá erre a transzcendens valóságra. Ez az ókori gondolat azt fogalmazza meg, hogy mindenek Istenben annak, Őbenne élünk, mozgunk s vagyunk, ahogyan Pál athéni beszédében érvelt a pogány filozófusokkal szemben (ApCsel 17,28).
Fotó: Németh István
Ezt a valóságon túli valóságot, az igazi valóságot, aminek minden teremtésbeli valóság csak árnyéka, a német filozófus, Arthur Schopenhauer így próbálta kidadogni: „Hiszem, hogy amikor szemünket a meghalásban lezárjuk, olyan fénybe érkezünk, amihez képest a legderűsebb napsugárözön is csak halvány árnyék”. Magáról az elmúlásról és a megérkezésről a mindent Kézben Tartóhoz gyönyörű beleérzéssel vallott Rainer Maria Rilke Ősz című versében:
Ősz
A lombok hullnak, hullnak, mintha túl
a messzi égi kertek hervadnának,
nemet mondón, lehullanak a mélybe.
És száll a súlyos földgolyó az éjbe:
a csillagok közül magányba hull.
Mindnyájan hullunk: nézd lehull kezem,
s a másoké is. Minden így van, meglásd.
De Egyvalaki van, ki mind e hullást
végtelen gyöngéd kézben tartja fenn.
(Farkasfalvy Dénes fordítása)
Azért idéztem a német filozófust és költőt, mert mindkettőjük idézett gondolata és verse szerepel abban a protestáns énekeskönyvben, amit a bajor protestánsok ma is használnak. S ez át is vezet minket e vasárnapi, koronavírus idejére meghirdetett nemzeti emlékezet vasárnapjához.
A koronavírus áldozatainak emlékére, hozzátartozóik vigasztalására az EKD, a Németországi Protestáns Egyház, amelynek tagegyházaihoz közel 35 millió protestáns hívő tartozik, november 22-ét, az egyházi év utolsó vasárnapját, Örökkévalóság vasárnapját a nemzeti közmegemlékezés ünnepévé nyilvánította.
Heinrich Bedford-Strohm elnök-püspök országos felhívó levelében így fogalmaz: „Ne felejtkezzenek meg soha azokról a szeretteikről, akiknek földi élete ezekben a hetekben ért véget. Megértjük az Önök fájdalmát, vágyódásukat arra, hogy lelki sebeikre gyógyulást találjanak és megújulva menjenek tovább életútjukon”. Őnekik és mindenkinek hirdetjük meg ezért ezt az Igét útmutatóul a világjárvány idejére:
„Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21,4).
A püspöki körlevél így fogalmaz továbbá: „Átéltük a pandémia hónapjait, az ezzel jelölt első ilyen évet. Amikor tapasztaltuk, hogy a régiek elmúltak, egy egész korábbi életérzés megrendült. Személyes tapasztalatunkká vált, milyen törékeny az ember – önmagában. Azt, hogy nem tudunk mindent ellenőrzésünk alatt tartani, bármennyire akarjuk vagy hisszük is ezt. És azt is, hogy minden tudásunkkal, anyagi és technikai lehetőségünkkel sem tudunk minden problémát megoldani”.
Felhív arra, hogy ezekben a napokban és hetekben még jobban nyissuk meg szívünket, fülünket a másik valóság üzenetei előtt, amelyeket a Kijelentés és a Kijelentő egyetlen Fiában megüzent javukra, üdvösségünkre, vigasztalásunkra. Bizonyosak lehetünk afelől, hogy itt van Isten köztünk, az Ő Igéjében, Lelke által, földi létünket egyérintősen magához ölelő üdvhozó Jézusában, az örök élet kapujává emelő jelenvalóságában.
Minderről az elnök-püspök vasárnap 9:30-kor tartandó Ewigkeitssonntag/Örökkévalóság vasárnapja istentiszteleten üzent a ZDF tv nézőinek, egész Németországnak. Este 19 órakor pedig a hildesheimi Mária-dómban ökumenikus istentiszteletre kerül sor, német katolikus és protestáns püspökök szolgálatával. Az alkalmat online adásban lehet figyelemmel kísérni. Az adás címe: Új reggelre vágyódik a szívünk.
