Simon Zsolt, az MKP parlamenti képviselője a közelmúltban azzal az elképzeléssel állt elő, hogy a Dél-Szlovákiát nem megfelelően képviselő ZMOS (Szlovákiai Városok és Falvak Társulása) mellett megalapítja a Regionális Városok és Falvak Társulását. Ennek érdekében elküldte levelét Dél-Szlovákia polgármestereinek is. E-mailben mintegy 300 település polgármesterét szólította meg, annak mellékletében megküldve nekik a leendő társulás működéséről és szükségességéről alkotott elképzelését.
„Tisztelt Holgyem Uram
Engedje meg, hogy megszólítsam Önt egy „Regionális városok és falvak társulása dél-Szlovákiában” való megalakításához. Ez a társulás egy érdekvédő szervezetként működne, mely a régió közös problémáit próbálná orvosolni.
Kérem fordítson figyelmet a melékletben foglaltakra.
Közös célokat csakis közös erőfeszítésel lehet elérni.”
olvasható a levélben, úgy ahogy itt fent olvasható, azaz egy „l”-betűvel a „melléklet”, illetve egy „s”-sel az „erőfeszítéssel” szavakban, csak az első szó naggyal a társulás megnevezésében… stb. Nem tudni, de lehet, ezért (is) övezte gyér érdeklődés Simon Zsolt első levelét, amely „államnyelven”, azaz szlovákul is útra kelt. Olvasói talán gondolták, hogy milyen lehet majd az az érdekvédelmi társulás, amelynek beharangozásához annyi erőfeszítés sem társul, hogy öt sorban ne legyen legalább öt szarvashiba.
Mindenesetre úgy tudni, csak mintegy 50 válasz érkezett, többen kifogásolták, hogy nem kapták meg a mellékletet, ezért Simon Zsolt újra „tollat ragadott”. A második, szlovákul írt levelében nyomatékosította, hogy államnyelvből sem mehetne nyugodt szívvel pl. egy érettségi vizsgára, hiszen a 7 soros „pótlevél” ugyancsak hemzseg a hibáktól, abban két esetben is „ý”-t használ „í” helyett („ktorý sa ešte nezapojili…, nebudeme odkázaný…), holott már az alapiskolában is követelmény, hogy a szlovák nyelvben a többes szám első személyében nem az ipszilonos alak a használatos. Remélhetőleg a levél nem jutott az oktatásügyi minisztérium nyelvőrei kezébe, mert akkor még veszettebb oktatási törvénytervezettel rukkolnak majd elő…
A valódi gond azonban nem a helyesírásban van, mert tény, az agrártudomány nem feltétlenül függ össze az alapvető helyesírási ismeretek elsajátításával. A második levél utolsó sora a csattanó, melyben Simon Zsolt így fogalmazta meg az általa megálmodott társulás célját: „Cieľ nie je autonómia ale rozvoj regiónu”, azaz első esetben szembesülünk azzal a ténnyel, hogy egy magyar parlamenti képviselő kerek-perec fekete-fehéren kijelenti, „a cél nem autonómia, hanem a régió fejlődése”. Lám, miközben felvidéki magyarokként gyakran abba a tévhitbe esünk, hogy jobb életkörülmények között élünk, mint a többi határon túli magyarság a Kárpát-medencében, hol is vagyunk mi tőlük?! Erdélyben, Vajdaságban már régóta a helyi magyar szervezetek programjaiban szerepel az autonómia szükségessége, nálunk meg a régiófejlesztést tekintve éppen egy magyar parlamenti képviselő az, aki „autonómiamentességgel” nyugtat bennünket!
Oriskó Norbert
