Tíz évvel ezelőtt, januárban tettem közzé a Memorandum Cassoviense 2012 c. felhívást, mely akkori gondjainkra kívánta irányítani a figyelmet. Csak 1967-en írták alá, zömmel nem szlovákiaiak. Most közzéteszem minden kommentár nélkül, hiszen a Tisztelt Olvasó össze tudja vetni azt a mai helyzettel és láthatja, megvalósult-e valami az elvárásokból.
„Az egységes magyar nemzet felvidéki része, amely szlovák állampolgár, elvárja politikusaitól, hogy elkötelezetten és következetesen képviseljék érdekeit, mely e nemzetrész megmaradását, fejlődését és jövőjét biztosítja ősi szülőföldjén. Ez a nemzetrész, úgy mint a nemzet egésze, békében és harmóniában kíván élni a szlováksággal ugyanúgy, mint minden szomszédjával. Annál is inkább, mert ha nem létezett volna a Magyar Királyság, akkor a szlovák nemzet nem léphetett volna a történelem színpadára.
A harmonikus együttélésnek azonban feltételei vannak, melyeket a krisztusi elvek, az európai tapasztalat, gyakorlat és normák szerint kívánunk rendezni. Követeléseink semmilyen mértékben sem csonkítják a szlovákság jogait, tisztességes érdekeit, vagy vágyait.
Két fél között a legkorrektebb viszonyrendszer akkor alakítható ki, ha minden lényeges része egyértelműen kodifikált és a jogrend részét képezi.
Elvárjuk tehát, hogy politikai képviseletünk álljon ki az alábbi jogos és méltányos követeléseink mellett és ehhez minden tisztességes eszközt felhasználva szálljon síkra!
Az alábbi követelések részletezésére nem térünk ki, mert azok kidolgozása a közeljövő feladata.
1) Követeljük az autonómia olyan formáinak megvalósítását, melyek a felvidéki magyarság egészét (tömbmagyarság, kisebbség, szórvány) magában foglalják.
2) A szlovák-magyar viszony az elmúlt 150 évben éleződött ki és vezetett konfrontációkhoz. Ennek egyik mélypontja volt egyes beneši dekrétumok és a kassai kormányprogram részeinek az etnikai tisztogatás tébolyát mutató kollektív bűnösséget alkalmazó joggyakorlata.
A hivatalos szlovák politikai képviselet már bocsánatot kért a zsidóktól és a németektől, viszont a magyarok a mai napig kimaradnak ebből a folyamatból. A németeket éppen a fentebb említett rendelkezések miatt követték meg. Ezt üdvözöljük. Ám ezt a folyamatot be kell fejezni. Az egyenrangúság elve követeli meg, hogy ez a magyarokkal szemben is megtörténjen. Ennek elengedhetetlen része Esterházy János rehabilitálása. Az erkölcsi kárpótlás mellett, nem mondhatunk le az anyagi jóvátételről sem, úgy, mint az a zsidók esetében történt. A demokrácia lábbal tiprása az újjáalakult Csehszlovákiában ugyanis nem 1948-ban kezdődött, hanem már 1945-ben.
3) A területi elrendezés nemcsak a magyaroknak, hanem a szlovákoknak sem felel meg, mert teljesen figyelmen kívül hagyja a történelmi hagyományokat, szemben áll a békeszerződéseknek az etnikai arányok megváltoztatását tiltó vállalásaival. Ezért követeljük, hogy a történelmi – demográfiai – nemzeti kisebbségi helyzetnek megfelelően alakítsák ki az új önkormányzati területeket.
4) Érdekérvényesítésünk érdekében az a párt, amelyik valódi érdekeinket képviseli, képviselői révén az Európai Parlamentben is hallassa szavát, keressen és találjon szövetségeseket, akik ebbéli harcát támogatják.
5) A nyelvtörvény mai formájában szégyene minden demokratikus országnak. Elérendő célnak tartjuk, hogy a magyar nyelv – mely az EU egyik hivatalos nyelve – olyan státuszt élvezzen Szlovákiában, ahogyan az az Unió számos tagállamában régóta alapvető jog. Így a meghatározott területen, ill. településeken, a kétnyelvűség használata és alkalmazása természetes legyen.
Ehhez szükséges az alkotmány preambulumának megváltoztatása, melynek kitétele Mi a szlovák nemzet…, kirekesztő. Mi, Szlovákia polgárai… alakra szükséges megváltoztatása ezért elengedhetetlen. Az összes Szlovákiában élő nemzeti közösség váljon államalkotóvá.
6) Világszerte elfogadottá vált a kettős állampolgárság intézménye. Azok az országok, amelyek ezt egykor tiltották, mára már semmilyen akadályt nem gördítenek ez elé. Aki ezt gátolja, az egységesülő Európa megvalósulását akadályozza. Követeljük, hogy a Szlovák Köztársaság ezt egyértelműen tegye lehetővé összhangban alkotmányával, állítsa vissza a 2005-ig érvényben lévő jogszabályt. Politikai képviseletünk harcolja ki, hogy mindazok, akik e diszkriminatív törvény miatt elveszítették állampolgárságukat, kapják azt vissza és a kirekesztő jogszabályokat helyezzék hatályon kívül.
7) Elvárjuk a minket képviselő politikusoktól, hogy megtalálják és alkalmazzák a többség meggyőzésének hatékony eszközeit. Ezek a követelések ugyanis a szlovák nemzet érdekeit is szolgálják és esélyt nyújtanak rá, hogy egyrészt a demokrácia élvonalába jusson, másrészt megszabaduljon történelmi traumáitól, melyek akarata ellenére visszarántják a múlt posványába, amelytől érdeke lenne végleg megszabadulni.
8) A kisebbségek finanszírozását törvény biztosítsa minden területen arányosan azok számával, hogy az a kisebbségi kultúrák, iskolaügy fejlődését és szociális érzékenységét hatékonnyá tegye.
9) Olyan pártra kívánjuk adni voksunkat, mely nemcsak hogy meghallgatja és meghallja, mit mondanak támogatói, hanem az észszerű és megalapozott véleményeket bedolgozza programjába, támogatja azok megvalósítását. Tehát valódi párbeszédet folytat. Azon felül hatékony védelmet nyújt és biztosít a szlovákiai magyar nemzetrész tagjai számára, nehogy még egyszer előforduljon az a tragédia, ami Agócs Béla tanárral történt. Szabó Dezső parancsa legyen a zsinórmérték: Minden magyar felelős minden magyarért! Ez azonban ne azt jelentse, hogy mások érdekében nem emeli föl szavát. Majdani elvhű és elkötelezett politikai képviseletünknek elodázhatatlan feladata, hogy tudatosítsa és hirdesse, a Divide et impera (Oszd meg és uralkodj) elve minden szlovák állampolgárnak a kárára van és idegenek játékszerévé teszi az országot, amire mindenki ráfizet. Tehát ennek nem lenne nyertese.
10) A mi pártunk építsen ki hatékony és termékeny kapcsolatokat a szlovákiai nemzeti kisebbségek és etnikumok képviseletével és működtessen olyan mechanizmust, amely az ő érdekeiknek is hangot ad és azok megvalósítását vállalja.
Amennyiben lesz olyan politikai képviseletünk, mely ezeket a követeléseket a magáénak vallja és ezekért vállalja a politikai harcot, akkor azt fogjuk szavazatainkkal, tevékenységünkkel és anyagiakkal is támogatni teljes mértékben. Amennyiben nem, akkor kivárunk míg lesz ilyen képviseletünk!
Szüntelen kérjük Isten segítségét, hogy legyenek ilyen magyar politikusaink és a szlovák nemzet élére is végre olyan elit kerüljön, amely a megértés, empátia és nagyvonalúság bajnoka lesz!”
Balassa Zoltán
Kelt Kassán, 2012. január
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
