Voltak, vannak és mindig is lesznek olyan autók, amelyek egyszerűen belesimulnak a forgalomba. Nem kapjuk fel a fejünket, ha elmennek mellettünk, még kevésbé nézünk utánuk. Ilyenek a tényleg kevéssé attraktív kompakt családi egyterűek – mint például a Kia Carens. Amelynek, külön pechjére, még a kategóriájában sem cseng annyira ismerősen a neve, mint például a Renault Scénicé, a Citroën C4 Picassóé, a Ford C-MAXé vagy az Opel Zafiráé. Viszont – létezik, sőt immár a negyedik generációnál tart; mi az új család legerősebb és leggazdagabban felszerelt változatát kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
Elöl már természetesen ott van a Kia marketingesei által tigrisorrnak nevezett képződmény, amely márkaazonosító stílusjegy is egyben. Sőt, sokkal inkább az, mint tigrisorr. A frontkép egyébként, tokkal/vonóval/tigrisorral mutatós, lásd a hatalmas alsó légbeömlőt, az attraktív ködlámpaházakat és a 76 (!) cm hosszú fényszórókat. Az oldalüvegezés ívét is jól eltalálták; szinte teljesen kiküszöbölték vele az ilyen autókra gyakran jellemző batáreffektust. Hátul pedig van egy dinamikus tetőspoiler, alatta szépen lecsapott ablakkal, két ízléses lámpával és az itt standard krómcsomag részét képező díszléccel. Szóval, aláhúzva és összegezve azért nem csúnya ez a verda, arról szó sincsen. De az egyhetes teszt során valahogy mégsem forogtak utána az emberek…
Belvilág
Az ötszemélyes verziót teszteltük – nem is örömünkre. A hétszemélyes ugyanis hosszúságban/szélességben/magasságban pont ekkora (hosszúság: 4,5 m), ami már egy igazán kényelmes második üléssor kialakítását is jószerivel megoldhatatlanná teszi. A harmadikról már nem is beszélve… Ez tényleg csak meghosszabbított verziókkal lehetséges, ahogyan a két említett francia márka csinálja (Grand Scénic, C4 Grand Picasso). Viszont az ötszemélyes Carens csakugyan egy tágas, nagy rakodókapacitású családi autó. A három önálló hátsó ülés külön-külön előre-hátra huzigálható, ha pedig csak kettő kell, a középső ledöntött támlája könyöktámaszként és pohártartóként funkcionál. Egyedül az ülőlapok rövidsége érdemel némi kritikát, de ez általában jellemző a három hátsó foteles családi egyterűekre. A „repülőasztalkák” és a padlóbokszok viszont már az ilyen egyterűek hasznosabb kellékei közül valók. Csakúgy, mint a hatalmas koffer, amelynek padlója alatt jókora osztott rekesz is van. A hátsó ülések előrehúzásakor pedig újabb, jól pakolható árok nyílik a raktér padlója és az üléstámlák között. S ekkor még mindig az 5 ülés mögötti térvariációkról beszélünk: a kétüléses maximum látványa és számadata egyaránt önmagáért beszél…
Néhány szó még a szereltségről: a gazdagabb EX többlete az alacsonyabb szinten is standard komplett elektronikus menetszabályozáson, állítható erősségű szervokormányon, statikus kanyarfényszórókon, LED-es nappali fényeken, egyzónás légkondin, 6 hangszórós, mindenről-játszó rádión, és kétfunkciós tempomaton felül a guminyomás-ellenőrző rendszer, a hátsó parkolósegéd, a fűthető elülső ülések és volán, valamint a kétzónás klíma. A navigációs rendszer már egy komplexebb – a tolatókamerát és más egyebeket tartalmazó – 1670 eurós csomag részét alkotta.
Az országúton
Az új Carens 135 lóerős benzinmotorral, valamit 115 és 136 lovas dízelekkel kapható a hazai piacon, tesztautónkat az erősebbik gázolajos mozgatta. Ehhez egyébként hatfokozatú automata váltó is rendelhető, kerek 1000 euróval dobva meg a kocsi árát.
Az 1,7-es motor kulturáltan jár, és nagyon jó nyomatékeloszlású; egyetlen hibája, hogy induláskor picit hajlamos a lefulladásra. A váltó is jól hangolt, autópálya-tempónál mindössze2700-at forog a motor. Ami a fogyasztást illeti, köztudottan kimagasló eredmény, ha a reális közlekedésben maximum 1 literrel lépjük túl a gyári adatot; jelentem, nálam ez bejött. Az autó stabilitása és menettulajdonságai az egyterűek átlagát képviselik, magyarán: nem sportkocsisak, de problémamentesek. Úgyhogy nem is lenne itt semmi baj – ha mégis nem lenne egy. Éspedig az értelmetlen kormányrásegítés-szabályozó, amely leginkább arra jó, hogy egyenesfutásban állandóan úszni érezzük tőle a kocsit. Oké, biztos van, aki örül , hogy 3 mód (Comfort, Normal, Sport) közül választhat, talán még hasznára is van, hogy mily könnyen tekeri a kormányt, de egyenesen autózva – főleg picit vályús úton, vagy oldalszélben – ő is azon kapja magát, hogy szinte állandóan korrigálnia kell. És – ha van pici műszaki érzéke – rájön, hogy ide sokkal inkább egy jól eltalált kormányhangolás kellene, mint ez a nyomógombbal történő játszadozás. Talán még olcsóbb is lehetne tőle ez az amúgy sem drága, és egyébként kétségtelenül praktikus családi autó…
{phocagallery view=category|categoryid=1275|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
Vas Gyula (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1685 cm3
Teljesítmény: 100 kW (136 LE)/4000min-1
Nyomaték: 330 Nm/1750–2500min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 191 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,4 s
Csomagtér: 536–1694 l
Gyári átlagfogyasztás: 5,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6 l/100 km
CO2-kibocsátás: 134 g/km
Ár: 21 400 euró
Az alapmodell ára: 16 900 euró
