Domenico Girlando: Szűz Mária születése (1486-90) (Fotó: Wikipédia)
Szűz Mária születésnapja, a magyar nép körében Kisboldogasszony ünnepe, népi nevén Kisasszony napja. Egyes tájakon nevezték ezt az ünnepet Fecskehajtó Kisasszony, vagy Fecskeűző Boldogasszony napjának is, mivel ez időben gyülekeznek a fecskék vezetésével a költöző madarak, mielőtt melegebb égtáj felé indulnak.
Szeptember nyolcadika Szent Joachim és Szent Anna lánya, Szűz Mária születésének ünnepe a katolikus, az ortodox és az anglikán egyház körében. Latin nevén Nativitas Beatae Mariae Virginis.
A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét, ahol az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Jézus anyjának születéséről.
Pere Vall: Szent Anna Szűz Máriával és a Gyermekkel, részlet (Fotó: Wikipédia)
A nyugati egyház a 7. század végén vezette be az ünnepet I. Sergius pápa idején, melynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.
Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza és mindig nagy tisztelet övezte a nép körében. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújáró nap volt és maradt napjainkban is.
Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek, így a Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódexekbe.
A Teleki-kódex Anna-legendája így szól:„Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Murillo: Szent Anna Boldogságos Szűzzel (Fotó: Wikipédia)
A Stella puerpera Solis – „hajnali szép csillag” tiszteletére szokás volt imádkozva virrasztani, vagy az ünnep hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, „csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben”. Eleink azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő napban a kis Boldogasszonyt.
A népi hagyományban a két nagy Mária-ünnep, az augusztus 15-ei Nagyboldogasszony és szeptember 8-ei Kisboldogasszony közti időszakot „kétasszonyközének” nevezték. Ez a három hét különleges időszaknak számított, sok rítus és szokás kapcsolódott hozzá.
Ez idő alatt kellett összeszedni a tavaszig is elálló tyúktojásokat, melyek bizonyos eljárásokkal akár húsvétig is kitartottak. Kisasszony napján szentelték meg a Mihály-napig elvetendő gabonát, és a vetésre szánt diót. Gyógynövényeket gyűjtöttek és szárítottak a téli időszakra.
Kisboldogasszonyi zarándoklat a Kürt-Szőgyén Mária-úton 2019-ben (Fotó: Berényi Kornélia)
Azok a fiatalok, akik jó házasságért vagy gyermekáldásért imádkoztak, kiemelt figyelemmel kérték a Kisboldogasszony közbenjárását és ez alatt az idő alatt zarándokutakra indultak.
Ma is gyakorta elzarándokolnak a hívek a Mária-kegyhelyekre, a kisboldogasszonyi búcsújáró helyekre, hogy kérjék Jézus anyjának közbenjárását.
„Ma született e világra
Egy ékes kisasszonyság,
Kinek kebléből bimbódzik
Fölséges nagy uraság.
Fellegek és az egek közt
Ma tartatik vigasság,
Az angyalok énekelnek,
Zengenek a muzsikák” (Régi ájtatossági ének, részlet)
Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, Zarándok. ma
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
