Hosszú eseménytelen nyár után kapkodó üzemmódba kapcsolt a Magyar Szövetség. Persze eseménytelen csak a párt életét tekintve volt, hiszen mind a szlovák belpolitikában, mind pedig az európaiban pörögtek az események, de a pártvezetés ezekről nemcsak, hogy nem alkotott véleményt, hanem tudomást sem kívánt venni.
Persze Forró Krisztián vezetése alatt sajnos hozzászokhattunk, hogy a felvidéki magyarság immár konkurencia nélküli pártjának egyszerűen nincs véleménye sem az ország, sem a világ eseményeinek dolgairól. Ebből kifolyólag teljesen érthetetlen a csodálkozás, hogy féléven belül három választáson is mélyen az 5% alatt szerepelt a politikai formáció.
Teljesen jogos az igény a pártvezetés változtatására, aminek átvételét és megreformálását még a nyár közepén jelölt Gubík László zászlajára is tűzte.
Gubíkot egyébként Duray Miklós már a 2010-es években kijelölte politikai, szellemi utódjául, de állampolgársági „szabadságharca” megakadályozta, hogy a pártpolitikai szinten is tevékenykedjen.
Gubík fokozatosan adta közre elnökjelölti programját, reformelképzeléseit és stratégiai víziót. Mindezt interjúkban, cikkekben, publikációkban és közösségi oldalán (Felvidék.Ma, Magyar7, Új Szó, Napunk, Vasárnap, Demokrata, Mandiner, Magyar Nemzet, HírTV, M1, Maszol.ro stb.), mondván, hogy a pártelnöki program nem belügy, nem titok, hanem közügy, amivel a közösség egészét kell szolgálni. Ellenkező esetben az van, ami tetten érhető volt az elmúlt választásokon, hogy a felvidéki magyar szavazók csak 40% (parlamenti választás), majd 20-20%-a (köztársaságielnök- és EP-választás), sikerült megszólítani.
A nyári párton belüli uborkaszezonban mindenki azzal hárította a tisztújításra vonatkozó kérdéseket, hogy még korai erről beszélni, meleg van, nyaralnak stb. Szeptember beköszöntével viszont rögvest beindultak a folyamatok és elkezdődött a „casting”.
Forró bár bejelentette, hogy nem indul, de talált valakit, akit bábként tud maga előtt tolni és rajta keresztül kontroll alatt tartani a párt pénzeinek felhasználását.
Gubík és Becse mellett úgy tűnik, ringbe szállna a korábbi Híd-platformban politizáló Pandy Peter is Világi Oszkár jelöltjeként, illetve hasonló ambíciókkal kacérkodik Cziprusz Zoltán is. Gubíkon kívül viszont egyelőre egyik jelölt, illetve jelöltséget mérlegelő sem mutatta be, hogy miért is szeretné vezetni a pártot és hogyan, milyen elképzelésekkel, reformokkal és munkával tenné azt. Enélkül viszont teljesen komolytalan a jelöltségük, hiszen ordít róla, hogy csak a pozíciószerzés a motivációs faktor, nem pedig a munkavállalás.
Márpedig munkára most nagyobb szükség van ebben a pártban, mint bármi másra. Egységbe kell zárni a sorokat, leszámolni a belső személyeskedésekkel és törtetésekkel. Irányt szabni a politizálásnak, a legfontosabb pedig, hogy POLITIZÁLNI kell, mert ez eddig nem igazán jutott eszébe senkinek ebben a politikai pártban…
Saját bevallása szerint Becse Norbert a Forró-féle kontinuitást kívánja folytatni, aminek effektivitását tapasztalhattuk az elmúlt 4 évben.
Pandy és Cziprusz elképzeléseit egyelőre homály fedi, de aktív politikusként mindketten bőven részesei voltak a sorozatos választási kudarcoknak. Pandy a parlamenti és az EP-listán is a 2. helyen szerepelt; Cziprusz a parlamentin a negyediken. Pandy ráadásul szlovákul használja a nevét és a gyerekei is szlovák iskolába járnak, ami teljesen összeegyeztethetetlen egy külhoni magyar párt nemzetstratégiájával.
Ebből egyértelmű, hogy új irányt, új módszereket és új lendületet egyedül Gubík László tud hozni ebbe a közegbe, akinek szakmai kapcsolatai a politikai háttérműhelyekkel garancia lehet arra, hogy unalomig ragozott, elavult módszerek után új színt hozzon a felvidéki politikába és magasabb szintre emelje a szlovákiai magyar érdekképviseletet. Oda, ahová való és ahonnan a kicsinyes egóharcok letaszították az elmúlt másfél évtizedben.
Ez az igazi tétje a szeptember 28-ai tisztújításnak, hogy vajon mer végre bátor és karakteres lenni a Magyar Szövetség, vagy marad a maghunyászkodó politikamímelés…
Csonka Ákos
