A bűnelkövetők megbüntetésének nem csupán elrettentő, hanem nevelő célja is van – ez a büntetőjog egyik alaptétele, amelyet talán a legkevésbé sikerül érvényre juttatni a bűnözőket megillető legkülönfélébb emberi és egyéb jogok miatt. Mindenesetre a kötelező, közérdekű munka egy ilyen nevelő hatású intézménye volna büntetőjognak, amely mint „alternatív szankció” lehetőséget ad számukra egy rendezett életvitel kialakítására – a jogalkotó szándéka szerint…
Ez a büntetés csak olyan bűncselekmények esetében alkalmazható, amelyeknél a büntetési tétel felső határa nem haladja meg az öt évet.
Az augusztus 6-án hatályba lépett büntetőjogi módosítás értelmében azonban a bíróságoknak már nem kell kikérniük az elkövető beleegyezését a „kényszermunka” kiszabásához.
„A közérdekű munka büntetése olyan esetekben jelent alternatívát, amikor az elkövető nem veszélyes, és a cselekmény nem minősül társadalmilag súlyos bűncselekménynek. Leggyakrabban kisebb lopásokért, gyermektartási kötelezettség elmulasztásáért vagy a fiatalkorúak erkölcsi nevelésének veszélyeztetéséért szabják ki ezt a büntetést” – magyarázta Daniel Petričko, az Igazságügyi Minisztérium alternatív igazságszolgáltatási szekciójának igazgatója.
A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt nem veszíti el személyes szabadságát, és szokásos életvitele sem szenved korlátozást. Ezáltal megőrizhetők a családi kötelékek, és nem romlik sem az elítélt, sem hozzátartozói szociális helyzete. „A büntetés másodlagos előnye a munkaszokások elmélyítése, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy az elítélt a jövőben könnyebben találjon munkát, és megszokja a rendszeres munkavégzést. Nem utolsósorban, ahogy a gyakorlat is mutatja, előfordulhat, hogy az elítélt munkát talál a közérdekű munka helyszínén” – tette hozzá Petričko.
A közérdekű munka jellege közhasznú, például közterületek takarítását, hulladékosztályozást vagy más segédmunkákat foglal magában, amelyek a munkaadó igényeihez igazodik.
Leggyakrabban alacsony fizetést kínáló, nehezen betölthető, de társadalmilag szükséges munkákról van szó.
A munka végzésével kapcsolatos költségeket az elítélt maga viseli. A törvény kitér azokra az esetekre is, amikor az elítélt nem teljesíti az előírt munkaórák számát, nem tartja be a megfelelő kötelezettségeket vagy korlátozásokat, illetve nem él rendezett életet. Ilyen esetekben a közérdekű munka vagy annak fennmaradó része börtönbüntetésre változtatható, mégpedig úgy, hogy minden második le nem dolgozott munkaóráért a bíróság egy nap letöltendő börtönbüntetést rendel el.
(tasr/Felvidék.ma)
