A 45. Kazinczy Napok anyanyelvünkről is szóltak

A Kazinczy Napok második napján a műsor első részében az előadók nyelvészeti kérdésekkel foglalkoztak. Zárásként a résztvevők megkoszorúzták Kazinczy Ferenc kassai emléktábláját a Fekete Sas épületén.

A nyelv és határok. Felelősségünk anyanyelvünkért
Szili Katalin országgyűlési képviselő, volt házelnök beszélt az anyanyelvünkért való felelősségről. A legfontosabb kérdésről van szó, a nyelv kérdéséről. Ez soha nem veszíti el aktualitását – szögezte le Szili Katalin.
Egy élménnyel kezdte. Tavaly Besztercebányán egy női konferencián vett részt. Egy fiatal lány tolmácsolt neki. – Hová való? – kérdezte. – Az Ipoly mentére. – Hány magyar diák tanul a besztercebányai egyetemen? Erre tiszta magyarsággal felelte, nem tudja, mert ő nem magyar. Édesanyjával, nagyanyjával beszél magyarul. Mintha szíven szúrtak volna! Ennek a lánynak anyanyelve magyar, de saját magát már nem tartja annak!
Majd Fábry Zoltánt idézte, aki a nyelvet egy nép ideghálózatának tekintette. Csak anyanyelvében élhet az ember méltó életet. Ezt ennél tisztábban ma sem tudjuk megfogalmazni. A politika bármit tesz, vagy mulaszt, az a fontos, hogy van még értelmiség, mely civil szervezetein keresztül végzi feladatát. Vállalják az asszimiláció ostromát. Ez a legfontosabb. Hányan tudunk álmodni még anyanyelvünkön. Aktuális a téma azért is, mert november 13-án tartjuk a Magyar Nyelv Napját. Ezen a napon indult Kassán a Magyar Museum is.
Nyelvünk az összetartozás kifejezője. Európában 191 kisebbség él és nagyjából 90 őshonos nyelv található. Európa ugyan 1992-ben elfogadta a Nyelvi Kartát, de adós a kikényszeríthetőséget illetően.
A szabályozásnak egy új lendületet adott a globalizáció-ellenesség és a regionalizáció. A koppenhágai kritériumok kettős mércét alkalmaznak. Az EU-ba belépőkre más kritériumok vonatkoznak, mint a bennlevőkre. A legfontosabb állomás a 2009-es libanoni szerződés elfogadása, mert az az alapjogi kartát mint mellékletet elfogadta. Kimondja, az emberi jogok közé tartozik a nyelvhasználati jog, amit a sokszínűség miatt be kell fogadni. Ennek hibája, nem definiálja a kisebbséget és nem szankcionálja annak be nem tartását.
2009-ben a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán az öt parlamenti párt frakcióvezetőinek élén különböző nagyvárosokba vezetett küldöttséget, hogy szóvá tegyék kifogásaikat. Kérdés, van-e ennek következménye, ha nincs szankció.
Az EU-nak sokkal erőteljesebben kellene fellépnie. Ne csak a csatlakozáskor, hanem később is monitorozza a helyzetet. Ma legfontosabb feladat, a kisebbségi minimum megfogalmazása. Egy olyan jogszabályi állapot megalkotása, melyhez képest nem szabad visszalépni. A magyar nyelv kapja meg a regionális nyelv státuszát Szlovákiában is. Egyedül ez nem megy. Ha összekapaszkodunk, ha felülemelkednünk a pártpolitikán, csak akkor van remény a sikerre. Ennek a felismerésnek kell motiválnia mindenkit, hogy 150 év múlva lesz-e még magyar szó e tájon, fognak-e magyarul álmodni, imádkozni az emberek.
Majd kitért az egyáltalán nem rózsás demográfiai helyzetre. Változásra akkor van remény, ha három szinten eleget tesznek bizonyos elvárásoknak. A politika ne a megosztást, hanem a kooperációt segítse. Kellenek olyan megfogalmazott elvek, amelyek mentén együtt tudunk működni. Másik szintjét képviselik a civil szervezetek, a helyi közösségek hálója. Nélkülük ez nem megy.
„Megköszönöm, amit naponta tesznek” – hangsúlyozta. – Az egyén kaphasson olyan családi indíttatást, hogy mindenki félelem nélkül elmondhassa, hogy magyar. Az EU számára is nyilvánvalóvá kell tennünk, szemérmesen nem kerülheti meg e kérdést és ne mondhassa, ez belügy. Felelősségünk, hogy ezt napirenden tartsuk. „Egyben ez figyelmeztetés számomra is, hogy az értelmiség felelőssége megkerülhetetlen” – fejezte be szavait Szili Katalin.
Egy felvetésre válaszolva, a politikus közölte, Magyarországról a politikai gyűlöletstruktúrát importálják, ami lehetetlenné teszi a megoldást és hátrányosan befolyásolja a szomszédság-politikát is.

A nők másképp beszélnek… vagy mégsem?
Ezután következtek a nyelvészeti előadások. Az előadókat a Kazinczy Napok állandó látogatói már jól ismerhetik, mert évente visszatérő vendégek és bizonyítják, a nyelvészet nem valamilyen valóságtól elrugaszkodott száraz tudomány, az vidám is lehet.
Dede Éva középiskolai tanár a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda munkatársa. Igyekeznek 24 órán belül válaszolni a feltett kérdésekre. 13.000 kérdést rögzítettek az adatbázisunkban. A többi előadó is részt vesz ebben a munkában. Akit közelebbről érdekel, a www.manyszi.hu  honlapon kedvére böngészhet, vagy tehet föl kérdéseket.
Dede előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon a nők másképp beszélnek-e mint a férfiak. Karinthy mondását alakította át, a férfi és nő nem értheti meg egymást, mert mind a kettő másképp beszél. Példaszövegeit a facebookról gyűjtögeti, mert ott megállapítható az illető, neme, kora, végzettsége, lakhelye. A facebookon a férfiak által indított témákhoz többen szólnak hozzá. A férfiak által indított témához több férfi szól hozzá.
Az előadó csokorba gyűjtötte az erre vonatkozó vélekedéseket: a nők nyávogósak, sokat beszélnek, fecsegnek, pletykálnak. Vörösmarty Mihály is azt írja, hogy jár a nyelvük mint a rokka. A nőknek jobb a beszédkészségük, a lányok hamarább tanulnak meg beszélni. A férfiakról viszont azt tartják, csak akkor beszélnek, amikor fontos mondanivalójuk van, lényegre törőek, kevesebbet beszélnek. Az irodalmi alkotások is a hallgatag férfit mutatják.
Ezzel a kérdéssel nagyjából száz éve foglalkoznak. Otto Jespersen dán lingvista értekezett elsőként arról, hogy a nők hogyan beszélnek. A férfiak beszéde számított mintának. Az attól való eltérés a női beszéd jellemzője. Az 1960-70-es években már kutatásokra alapoztak. Majd a kutatásba a nők is bekapcsolódtak. Kiderült, a nők inkább közelítenek a sztenderd nyelvhasználathoz. A nők, több üres szót használnak, több kérdést tesznek föl, kevesebb viccet mondanak. Mintha két kultúráról lenne szó. A nők írásban a beszélt nyelvet közelítik meg jobban. A rádiónak írt levelekben a nők sok érzelmi szót, több a mellérendelést alkalmaznak. A férfiak kategorikusan panaszkodnak.
A tudomány álláspontja az, hogy aligha lehet vitatni, a két nem között biológiai különbségek léteznek. A nők hangszála rövidebb. Így hanghordozásuk magasabb és dallamosabb. Ezt a kabarékban is kiaknázzák. A nők valamivel gyorsabban beszélnek, kevesebb szünetet tartanak, gördülékenyebben szólnak. Szókincsbeli különbségek már alig vannak. Valamikor a munkamegosztás nyomán mutatkoztak különbségek, ma ez az érdeklődési területek függvényében mutatható ki. Ez tehát kezd összemosódni. A rádióbeszélgetések elemzése során kiderült, a férfiak a szakmájukról szólva, sokkal több szakszót használnak, mint a nők. Ennek oka nem világos. Vegyes társaságban a nők több témát kínálnak. Ez nyilván abból adódik, hogy hagyományosan a háziasszony kötelessége életben tartani a társalgást. De ezeket a témákat kevésbé fogadják el. A magasabb beosztású nők a férfi mintákat követik.
Azt is mondják, a trágárság kisebb a nők körében. Elég a Budapest-Érd vasútvonalon belehallgatni a középiskolás lányok beszédébe, hogy ez a valamikor megalapozott nézet megváltozzon. A lányok úgy vélik ugyanúgy van joguk káromkodni, mint a fiúknak. A fiúk meg nem ítélik el a trágárul beszélő lányokat. Vegyes társaságban a lányok „vagányabban” beszélnek. Erőt fitogtatnak, azonosulni óhajtanak a fiúkkal.
Van értelme a kutatásnak, mert ezt a kriminalisztika ki tudja aknázni. Így lehet körülhatárolni, ki az anonim levél szerzője.
Tényleg másképp beszélnek tehát a nők? Igen is, meg nem is. Ez a helyzettől és elvárástól függ. A férfi és női kommunikáció közötti különbség zavarokhoz, akár váláshoz is vezethet. A kutatás tehát a partnerek közötti konfliktusok kezeléséhez segítséget nyújthat.

Édes kettesnyelvünk. Nyelvhasználati körkép napjainkban
Minya Károly (Nyíregyházi Főiskola) nyelvész édes kettesnyelvünkről értekezett. A nyelvhasználati körképet, tájképet járta körül. Előadásának ironikus címét azonban meg kellett magyaráznia. Egy politikai gondolkodásmód azt vallotta, hogy a gyermekeket semleges neművé kell nevelni. Ezért egyes és kettes szülőnek kell nevezni az apát és anyát. Mi történnne, ha ez érvényesülne a nyelvhasználatban? Egy gyermek így kezdhetné levelét: „Drága Számaim, szerencsésen megérkeztünk, puszilom nagy ketteskét is…” Gondoljuk tovább a képtelen ötletet. Svédországban és egyebütt szorgalmazzák ezt. Hogyan szólna Madách Évája: „Kettesnek érzem, óh, Ádám magam.” A nemi sztereotípiák eltüntetése eltörölné az olyan kedves kifejezéseket, mint papuska, atyám, anyu, mamu, mumuska, nagyapa, nagymama…
A nyelvújítás korában is akadt újító, aki nemeket kívánt bevezetni a magyar nyelvbe. Az ő nőnemű alakja az őné lenne. Ez abból a német nyelvészeti babonából táplálkozott, hogy a nemekkel rendelkező nyelvek fejlettebbek. Mára kiderült, hogy a nyelvtani nemek elvesztették szerepüket és logikájukat.
Inkább fordítva áll a dolog, ami a fejlettséget illeti, de az ilyen rangsorolás tudománytalan.
A németben a das Mädchen (leány) semleges nemű. Ezt már későbbi előadásában Balázs Géza egyetemi tanár mondotta. Ehhez hozzátehetjük még, hogy vannak olyan afrikai nyelvek, melyekben tucatnyi nemet találunk.
A jelen nyelvállapottal, az új nyelvi tájképpel foglalkozott a továbbiakban. Tehát a vizuális nyelvhasználatot vette górcső alá. Így egy adott település nyelvi sajátosságaival és mögöttes tartalmaival ismerkedhettünk meg. A vizsgálat körébe beletartozik a reklám, az utcanévtáblák, az intézménytáblák, vagy az üzletek feliratai. Ezt elsősorban többnyelvű környezetben kutatják. Kétegyházán a nem éppen felhőtlen román-magyar együttélés a feliratokban is tükröződik. Geresdlakra finn nyugdíjasok költöztek, így ott finn feliratokat is használnak, ami a megtiszteltetést tükrözi.
Minden nyelv változásaiban, változataiban él. Mindenki saját anyanyelvhasználatát sajátította el, nem a nyelvet, ezt veszi alapul. A szókészlet bővül. A mamahotelben lakik az olyan fiatal felnőtt, aki a szülői házban marad, mert fél az önállóság felelősségétől. A nyelvi elitizmus azt hirdeti, hogy az iskolázottabb társadalmi rétegek, az elit által használt nyelvi formák eredendően jobbak, helyesebbek, szebbek stílusosabbak függetlenül a kontextustól, mint a kevésbé iskolázottak által használt nyelvi formák. De ez nem feltétlenül igaz. Nagy mennyiségben használnak olyan kifejezéseket – még a parlamentben is -, melyek korábban bizalmas körben voltak használatban, vagy a szleng körébe tartoznak. „Pénzt kaszál, lenyúl.” – hangzott el a parlamentben. Ez negatív változás, vulgarizálódás.
„Itt a tavasz, virítjuk a lóvét” – olvassuk egy óriásplakáton. Az arra jó, hogy ilyesmivel indíthatunk egy nyelvtanórát. A ‘virít’ új szerepben szerepel. Virágzik, virággal van borítva – mondjuk -de élénk színű ruhára mondhatjuk: virít a ruhája. Ebben a szerepkörben tárgyassá vált. Ez nem új jelenség. E táblán szerepel szintén egy új szó: a frekvenciabetyár.
A facebook meghatározó tényező lett. Ott látható egy fénykép, melyen sütőtököt kínálnak: „halogéntökként”. A halloween-tökből képezték. „Az eladója is töksötét.” – volt az egyik hozzászóló reakciója. Itt népetimológiával állunk szembe. Értelmesítjük a kifejezést. Spontán beszédben fordul elő a szóösszerántás: mecsközés (meccs és mérkőzés), jutalvány (jutalék és utalvány). A reklámszlogenek búsásan megfizetett kiagyalói is élnek szóferdítéssel: „Egyen próbára minket.” Vagy: „Legjobb öröm az áröröm.”
Divatszó lett a mutyi Mindenhez hozzáragasztják: van trafikmutyi, mutyiország, kátyúmutyi. Egy szó így sokszorozódik. Eredetileg a bizalmas társalgásban használták: mutyiban, azaz suttyomban. Francia-latin eredetű szó, mely eredetileg titkos megállapodást jelentett. A tutyi-mutyihoz semmi köze. Aki tutyimutyi az nem tud mutyizni.
A gyerekeknek a j és ly használatát kellett gyakorolniuk. A munkafüzetben a juhász alá egy gyerkőc azt írta: botosjeti! Így is születnek új szavak.

Ortológus és neológus nálunk és más dalszövegíróknál
Hujber Szabolcs középiskolai tanár, dalszövegíró talányos címet választott előadása számára Ortológus és neológus nálunk és más dalszövegíróknál. Számos kortárs dalszöveget mutatott be. Ezek a mai nyelvállapotot tükrözik. Aki komolyan veszi a munkáját – a szó nemes értelmében – csak neológus lehet.
Ortológus csak közhelyes szövegeket alkothat. Neologizmus alatt azt kell értenünk, hogy újszerű szemantikai nyelvi formát alkotunk. Ezt kitágítjuk egy adott szituációra, melyben újszerű szerephez jut az adott kifejezés.
A köznyelvbe nehezen mennek át, de lassan szivárognak. Van tudatos és spontán formája. A dalszöveg viszont tudatos alkotás eredménye. A stilisztikai neologizmust nem a gyakorlati szükség szüli, hanem egy érzés, amihez egy kifejezést keres a szövegíró. A cél az expresszivitás, szuggesztivitás, ritkán a meghökkentés. Milyen módon hozzuk létre az új szavakat, mondatokat? Mozaikszóval (anyasör – anyatej helyett), szándékos szóferdítéssel (Agyarország), jelentésbővítéssel (Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát). A dalszövegekben mindezeket tetten érhetjük. Majd számos konkrét példát sorolt föl.
A dalszöveg önmagában nem vizsgálható, csakis a zenével együtt. A zene és nyelv egymást mélyítik. A nyelv számára növeli a lehetőséget és a perspektívát. A szöveget a zene révén jobban kiaknázhatjuk. Gyakorta együtt válik neologizmussá. A mai együttesek szívesen zenésítik meg azonban klasszikus magyar költők verseit is. Weöres Sándor több mint 1100 megzenésítéssel toronymagasan vezet.
Petőfi Sándort a legkeményebb műfajok is alkalmazzák. Egy hip-hop szám Megy a juhász szamáron (1844) c. versét „rapposította”. Itt álnépitimológiával állunk szemben, ahol a verset egy angol számra alkalmazták.
Kazinczy, a neológus a nyelvet szűknek találta, nem elégedett meg a szokottal. A rút szavakat szebbekké teszi, a sírból előhozza a feledetteket. A hagyomány csak akkor él tovább, ha új kontextusba helyezzük. Az ilyen szövegek nem azért születnek, hogy tartósan megmaradjanak. Ez divatjelenség. Egy sláger felfut és azután hanyatlik. Azért kell gyorsan a következő slágert megírni. Szóferdítéssel ilyen szövegek születnek: „busósisakban a tél temetve lesz”. Csuka Mónika énekelte: „…csuka-csuka jó nő…” A sirálylány nagyon jó csajt jelent. Az Egónia az agónia és egó összevonásából „szóferdült”.
A jelentésösszevonás az egyre összetettebb gondolkodásra, társadalmi és családi viszonyokra utal: magányos hintalógalopp, homo defektus, kísértetgondola, pultmogul, füstlasszó, jégkrémbalett (bizottság)… „A szerelem az egyetlen lélekdonor.” „Bartók és Kodály a két rémkirály” „rántotthúsvasárnap”…
A szószerkezet nagyon kitágítja a neologizmus határait. Ez mutatkozik a legtermékenyebb módszernek: „Amorf körtemellű kertek.” Jelentésbővülés példája: „A sörözöttség ma nem barátom.” A szórövidítés egy vidám példája: „Munkács várán vagy egy lik, ott nézett ki Zrínyi Mik.”

A magyar nyelvújítások mintái és hatásai