Több mint 50 régi génbanki gabonafajtát vizsgálnak az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) és a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) közös mintaprogramjában. A „Mindennapi kenyerünk” elnevezésű projekt célja az élelmiszer-biztonság és a mezőgazdasági sokszínűség növelése.
Az ÖMKi közleménye rámutat: a modern élelmiszeripar jelentős ellentmondása, hogy míg több tízezer ehető növényfaj létezik, az emberiség étrendjének döntő részét mindössze néhány növény adja. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a világ növénytermesztésének 66 százalékát csupán kilenc faj teszi ki, ami komoly kockázatot jelent a változó éghajlati viszonyok között.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a boltok polcain tapasztalható bőség gyakran látszólagos, mivel a feldolgozott termékek többsége ugyanazt a néhány alapnövényt, például a búzát, a rizst vagy a kukoricát és ezen növények intenzív körülményekre nemesített fajtáit tartalmazza.
A valódi változatosság a növényfajok és fajták diverzitásában rejlik, amely nemcsak a táplálkozást teszi egészségesebbé, hanem az élelmiszer-biztonságot is erősíti: ha egy növénykultúra a megváltozott körülmények miatt gyengébben teljesít, egy másik kompenzálhatja a hiányát.
A közlemény kitér arra is, hogy az iparszerű mezőgazdaságra jellemző monokultúrás termesztés – bár rövid távon növeli a hozamokat és egyszerűsíti a gépesítést – kiszolgáltatottá teszi a termelést a kártevőkkel, betegségekkel és az időjárási szélsőségekkel szemben.
Mint írják, a klímaváltozás miatt kialakuló bizonytalan környezetben a biológiai sokféleség biztosítékot jelent, mivel a különböző növényfajok és -fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások ellenállóbbak bizonyos betegségekkel szemben. A diverzifikált vetésszerkezet csökkenti a teljes terméskiesés kockázatát, javítja a talaj egészségét, és fenntarthatóbb termelési rendszert eredményez.
A közleményben felhívják a figyelmet az ősgabonák szerepére. Mint írják, ezek a régi gabonafajok – mint az alakor vagy a tönke – kedvezőtlenebb talajokon, extenzív körülmények között is sikerrel termeszthetők, növényvédőszer-használat nélkül.
Bár terméshozamuk jó adottságú termőhelyeken alacsonyabb a modern búzafajtákénál, kedvezőtlen körülmények között versenyképes hozamra és nagyobb termésstabilitásra képesek. Mindez kiemelt jelentőséggel bírhat a klímaváltozás által egyre inkább érintett mezőgazdasági környezetben.
A közlemény szerint az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban őrzött ősgabona-tájfajták és régi magyar gabonafajták iránt. A gabonatermesztők közül egyre többen jelentkeznek, hogy akár többhektáros területen termesszenek ilyen génbanki tételeket. Ennek hatására indul el idén az az új mintaprogram, amelynek célja a génbanki gabonatételek megváltozott klimatikus viszonyok közötti termeszthetőségének vizsgálata, valamint a rendelkezésre álló vetőmagmennyiség bővítése.
A Mindennapi kenyerünk elnevezésű programban 2026 őszétől 50 génbanki gabonatétel kisparcellás vizsgálata és szaporítása indul el, amely a következő években összesen 100 tételre bővül majd. A kutatók a termeszthetőség mellett a gabonák beltartalmi értékeit és a belőlük készült lisztek sütési tulajdonságait egyaránt értékelik.
„A cél nem pusztán a múlt megőrzése vagy megidézése, hanem annak vizsgálata, hogy a változatos genetikai erőforrások milyen szerepet játszhatnak a jövő alkalmazkodó növénytermesztésében” – hangsúlyozzák.
Egy ingyenesen letölthető receptgyűjtemény is készült azoknak, akik szívesen kísérleteznének az ősgabonák felhasználásával. Az összeállítás az alábbi linken érhető el.
MTI/Felvidék.ma
