Szeptember 7-én, a Boldogságos Szűz Mária születésének, Kisboldogasszony ünnepének előestéjén XIV. Leó pápa Genazzanóban, a Jó Tanács Anyjának kegyhelyén mutatott be szentmisét. Homíliájában Mária születésének misztériumáról elmélkedve arra irányította a figyelmet, hogy Isten üdvözítő műve a kicsinységben, az egyszerűségben és a csendben bontakozik ki.
Villanovai Szent Tamás gondolatait idézve arra buzdított, hogy Máriától tanuljunk meg Istennel párbeszédet folytatni, kérdezni, valamint a történéseket szívünkben megőrizve értelmezni.
Hangsúlyozta:
Isten országában nincs helye a hatalmaskodásnak, a mindenhatóság pedig a teremtésben, a szolgálatban és az élet gondozásában mutatkozik meg. A pusztítás és a bizonytalanság idején ezért arra hívott, hogy ismerjük fel Isten már kibontakozó művét, fogadjuk be, és szolgáljuk a békét.
A genazzanói kegyhely különösen is közel áll XIV. Leó pápához. Megválasztását követően, 2025. május 10-én első magánlátogatásainak egyikén ide érkezett. A Rómán kívüli kegyhely az 1200 óta itt jelen lévő ágostonos hagyományt őrzi, és XIII. Leó emlékét is hordozza.
Itt tisztelik az Albániából származó Mária-kegyképet, amely előtt a Szentatya mostani látogatása alkalmával arany rózsával fejezte ki tiszteletét. Látogatása során egy festményt is leleplezett, amely azt ábrázolja, amint XIV. Leó – elődeihez hasonlóan – a Madonna képe előtt imádkozik.
(A Magyar Kurír és Tőzsér Endre SP fordítása nyomán a Szentatya beszédéből részleteket közlünk.)
„Mit jelenthetett egy kislány születése?”
XIV. Leó homíliája elején arról beszélt, hogy örömmel tért vissza Genazzanóba, hogy Mária születésének vigíliáját a hívekkel együtt ünnepelje.
A Szentatya
a Gyermek Máriára bízta mindazt, „ami ebben a szegény és nagyszerű emberiségben ma is születőben van: törékeny, mint egy hajtás, mégis Isten hűségének jele”.
Mária – fogalmazott – „egy másfajta nap hajnala”, annak a világnak a hajnala, amely megszabadul a rossztól. Innen kiindulva Villanovai Szent Tamás gondolata segítségével tette fel a kérdést: mit jelenthetett Joakim és Anna korában egy kislány születése?
Az ágostonos szerzetes és püspök arra csodálkozott rá, hogy az evangélisták milyen röviden írnak Máriáról, miközben részletesebben szólnak Keresztelő Szent Jánosról és az apostolokról.
„Miért hagytatok ki ilyen örömteli, ennyire várt, ilyen kedves részleteket?”
– idézte a pápa Szent Tamás kérdését.
A Szentírással is párbeszédet kell folytatnunk
A kérdés XIV. Leó szerint fontos útmutatást ad a hit számára: „kérdezzük a Szentírást és a szerzőit, lépjünk párbeszédbe a szöveggel, és beszélgessünk a kinyilatkoztatás tanúival úgy, mint barátainkkal”.
Máriától éppen ezt a magatartást tanulhatjuk meg. Ő az, aki Istennel párbeszédet folytat, kérdez, majd az eseményeket „szívében megőrizve és egymással összekapcsolva” értelmezi. Máté evangéliuma ugyanakkor úgy beszél róla, hogy jelen van, de egyetlen szavát sem idézi.
A pápa szerint
azonban éppen ez a jelenlét bizonyul meghatározónak: Mária és a benne jelen lévő Fiú „mozgásba hozza az egész történetet”.
József döntései is erre a jelenlétre adott válaszok. Mária személye váratlan újdonságot hoz, amely képes megváltoztatni az ember előzetes elképzeléseit és terveit.
„Máriában az üdvösség otthonra talál: Isten velünk!”
– hangsúlyozta XIV. Leó.
XIV.Leó (Fotó: Vatican Media)
Isten útja egyszerű és csendes, mégis erőteljes
Villanovai Szent Tamás szerint Mária nagyságát nem lehet pusztán elbeszéléssel megragadni:
„Mi mást akarsz tudni? Mi mást keresel a Szűzben? Legyen elég tudnod, hogy ő Isten anyja.”
XIV. Leó ezután arra hívta fel a figyelmet, milyen különös misztérium előtt állunk: egy kislány születését ünnepeljük, aki Isten anyjává lesz. Mária mégis „egyszerűen egy kislány születik, olyan, mint lányaink és unokáink, akiket karunkban tartunk”.
Mária később nemes és magasztos címeket kap, Isten útja azonban „egyszerűbb és csendesebb volt és marad, mégsem kevésbé erőteljes és átalakító”. Ez Jézus útja is. Krisztusban Isten „a legszerényebb történelmi körülményeket és a legalázatosabb teremtményt választotta”, hogy megmutassa országának természetét, amelyben nincs helye a hatalmaskodásnak.
„A mindenhatóság pedig teremtésben, szolgálatban és életről való gondoskodásban nyilvánul meg.”
A szemlélődő ima nem képzelgés, hanem prófécia
Szent Tamás arra is felszólít, hogy belső tekintetünkkel próbáljuk meg „megfesteni” Mária alakját.
„A Szentlélek nem írta le, hanem arra várt, hogy te fesd meg őt bensődben”
– idézte XIV. Leó.
A Szentatya szerint a szemlélődő imádságban válik láthatóvá az, amiről a világ nem beszél, de már létezik. Olyan valóság ez, amely még láthatatlan, mégis újfajta erőt hordoz.
„Nem képzelgésről, hanem próféciáról van szó.”
Erre pedig különösen nagy szükség van „a pusztítás és a bizonytalanság idején”, hogy felismerjük Isten művét és szolgáljuk azt.
A békét előbb fel kell ismernünk, hogy szolgálhassuk
A pápa végül Mikeás próféta szavait idézve Betlehemben egy békét hozó király eljövetelére utalt. A szentmise könyörgésében pedig azért imádkoztak, hogy Mária születésének ünnepe növelje bennük a békét.
XIV. Leó arra buzdított, hogy a békét is „képzeljük el”, tágítsuk ki értelmünk határait, és „fessük meg lelkünkben”, hogy felismerjük: már jelen van, ezért befogadhatjuk és szolgálhatjuk.
„Isten ajándéka ez, a Feltámadott lehelete, a Szentlélek műve”
– mondta.
A pápa a homíliája végén így fogalmazott:
„Engedjük, hogy növekedjen bennünk a béke! Ki fog sarjadni a világban.”
A küldetésben pedig a Jó Tanács Anyjának kíséretére bíztatta a híveket.
A Szentatya homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
