A Szent István Napok keretén belül az MKP dunamocsi alapszervezete szervezésében került sor a közadakozásból elkészült gyönyörű Magyar kapu ünnepélyes átadására a község főterén. Mivel ezzel a beruházással nem akarták az önkormányzat költségvetését terhelni, támogatói jegyeket, úgynevezett „téglajegyet” bocsájtottak ki, melynek megvásárlásával lehetett támogatni a kapu megépítését.
Az avató ünnepségen Vörös Szabolcs, az MKP helyi szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Écsi Gyöngyi református lelkészt, előadóművészt, Szigeti Lászlót, az MKP OT elnökét, Banai Tóth Pál polgármestert.
„Szeretném kihangsúlyozni, hogy magyar és nem székely kapuról van szó. Ez a tetővel rendelkező kapuforma hajdanán a magyarság közös kincse volt, szinte mindenütt használták. Csakhogy az 1780-es években II. József, a kalapos király elrendelte minden tetővel rendelkező építmény megadóztatását, így Magyarországon gyorsan leszoktak a használatáról, de Székelyföldön megmaradt a hagyománya, mivel ők adómentességet élveztek.
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert mi nem székely kaput, hanem magyar kaput avatunk ma, Dunamocson. Ezt a kapuformát külföldön mindenütt magyar kapuként emlegették. A gerendából faragott, tetővel ellátott kapun rajta van a község neve megszokott latin betűkkel magyarul, de rovásírással is egyaránt, mintegy szimbolizálva magyarságunkat. A műalkotást Smidt Róbert, szőgyéni fafaragó készítette” – mondta köszöntőjében a szervezet elnöke.
Ezt követően Salgó Gabriella, pedagógus a magyar rovásírásról tartott beszámolót.
„Sokan a rovásírást is a székelyekhez kötik, pedig az egész magyarság ősi írásmódjáról van szó, amely a kapuhoz hasonlóan, a székelyeknél maradt használatban legtovább. A magyar rovásírás nemzeti, kulturális és néprajzi örökségünk. Maga a fogalom nemcsak egy betűkészletet rejt magában, hanem a magyar nemzet múltjának bizonyítékaként is szolgál.
Megőrzése, felelevenítése és ápolása lehetőséget kínál a magyar nemzet identitásának megerősítéséhez. Rovásírásunk egyik legbecsesebb szakrális hagyatékunk, az egyik legféltettebb kulturális örökségünk, melynek jelentősége a Szent Korona és a Szent Korona-tan fontosságával mérhető.
Mindamellett, hogy kárpát-medencei jelenléte – régészeti leletekkel alátámaszthatóan – legalább 8-9 ezer éves, valójában égi eredetű írás, nem pedig emberi „csinálmány”.
A magyar rovásírás jól tükrözi nyelvünk jellegzetességeit, és széleskörű használata óta eltelt mintegy egy évezred ellenére is kiválóan alkalmas a hangzó beszéd lejegyzésére. A rovásírás legnagyobb jelentősége, hogy időben és térben összefogja a Kárpát-medence magyarságát.
A magyar rovásírás nemzeti, kulturális és néprajzi örökségünk. Maga a fogalom nemcsak egy betűkészletet rejt magában, hanem a magyar nemzet kultúrális múltjának bizonyítékaként is szolgál. Megőrzése, felelevenítése és ápolása egy lehetőséget kínál a 21. században élő magyar ajkú nemzet identitástudatának megerősítésében.
Így őrizzük máig a Kárpát-mednce reánk hagyott emlékeit, itt a Felvidéken is: a komáromi lándzsavéget a Duna Menti múzeumban, a lévai vár alaprajzát, a túróci fakönyv egyik oldalát, a felsőszemerédi templom bejáratába vésett szöveget, a velesztúri sziklafeliratot és a késmárki múzeum egyik faliképét. E leletek egyértelműen ősi múltunk nemes bizonyítékai. Megfejtéseik ugyan még váratnak magukra, ill. a történészek szaktudására.
A rovásírás egyik legnagyobb jelentősége, hogy térben és időben összefogja a Kárpát-medencei magyarságot, hiszen az egész Kárpát-medencében megtaláljuk ősiségünk emlékeit. (Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken). A rovásírás igazi értéket jelent, amely meghatározó módon segíti a világlátást, ismerete nélkül nem lenne teljes az emberi élet. A magyar nyelv dús lombú fája mély gyökerekből eredezik.
A rovásírás e mély gyökerek útjához vezet minket. „Kevés jelben sok értelem.” „Magyarország nem volt, hanem lesz” – idézhetjük a legnagyobb magyar, Széchenyi István szavait. Hogy igaza legyen, ahhoz nemzetünknek vissza kell kapnia igaz történelmét, múltját, gyökereit és attól elválaszthatatlan írását! Nos, ezért is akartuk, hogy falunk neve ezzel az írással szerepelne jól láthatóan a kapun” – mondta el Salgó Gabriella.
A község polgármestere beszédében hangsúlyozta: „Rengeteg szimbólum vesz körül minket egész életünkben bárhová nézünk, de rengeteg szimbólumot láthatunk magán a kapun is. Rajta van a Turul, a Nap, a Hold, a Magyar Királyi Korona és az Országalma, ezek mind az utókornak bizonyítják és üzenik azt, hogy itt még mindig magyarok élnek és itt egy olyan erős közösség él, ami képes egy ilyen emléket hagyni az utókorra. Ahogy hallottuk a kapun lévő tető is egy jelkép, azt jelzi, hogy ez egy magyar kapu, de a történelem során a történelem jelképéve vál, bár próbálnak minket megfosztani ezektől a jelképektől, de 2014-ben is még mindig egy tetős magyar kaput állítottunk, itt Dunamocson.
A kapu mindig egy határ. A kapu a kisebb belső világunkat köti össze a nagyobb külső világgal, s amióta alkotó ember él a földön, azóta nemcsak használja a kaput, hanem szimbolikus jelentőségét is tudatosította. A nap kiszáríthatja ezt a kaput is, az eső megszürkítheti. Akkor is több lehet, mint alkalmi műtárgy, akkor is a jelentések hordozója. A többféle örökség és a többféle nyitottság szimbóluma. A kap lehet becsukva, hogy a mögötte élő közösséget megtudja védeni az ártó szándékkal érkezőktől, a behatolóktól, akik kárt akarnak okozni ennek a közösségnek.
Ha nyitva van a kapu, akkor viszont a vendégszeretet jelzi, azt jelzi, hogy a kapun túl lévő otthon, a közösség tárt karokkal vár minden jószándékú embert, minden látogatót, vendéget, akik hozzánk érkezik. Ne feledjük, hogy a vendéggel Isten érkezik a számunkra.
Emlékeztesse ez a kapu önöket, nemzetünk közös, és mindnyájunk külön- külön kis emberi történelmére. Egy kapu mindig vezet valahonnan valahová. Legyen ez a múlt és a jövő találkozásának jelképe” – mondta a polgármester.
Utána a község szülöttje, ifj. Lajos András, a magyarországi Vígszínház művészének gyönyörű szavalata következett.
Szigeti László, az MKP OT elnöke beszédében többek között hangsúlyozta, a Magyarok Kapuja egy szent jelző és képzeletbeli bejárat abba a birodalomba, arra a portára, amely az emberi civilizációs különbségtől megkülönböztet, elsősorban nyelvünkkel, hitvallásunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal, hagyományainkkal a világ többi népétől. Nekünk megadatott, hogy a kapun belépve a porta aktív formálói legyünk. Mi is tegyünk meg tőlünk minden tehetőt az utánunk jövő nemzedék érdekében.
Elsősorban azt, hogy legyen utánunk következő nemzedék, mert ha fogynunk, akkor a végén elfogyunk és kihall a nemzetünk. Enyészetre és pusztulásra kárhoztatott az a nemzet, ha lemondunk ananyelvünkről, kultúránkról, ha nem ápoljuk hagyományainkat, ha hagyjuk elnéptelenedni falvainkat, megszűnni iskoláinkat, ha nem neveljük gyermekeinket a hazai táj szeretetére, az anyanyelvhez való ragaszkodásra, történelmi tudatra, örökségünk ápolására, megőrzésére. A felvidéki magyarság sorsa alakulásánál csak és csakis önmagunkra számíthatunk Minden kornak megvannak a maga kihívásai, amit kezelni kell. A feladatokkal, kihívásokkal egyének, közösségeknek egyaránt szembe kell nézni.
Őseinknek szent hitéhez, nemzetünk gyökeréhez ne legyünk hűtlenek soha! Erőt kell merítenünk a nemzet példamutató akaraterejéből, népünk sok jó tulajdonságából. Kötelességünk előre tekinteni, és a megváltozott körülmények közepette minden lehetőséget megragadni Küldetésünk valójában nem az, hogy keseregjünk a múlton, és nem is csak annyi, hogy megismerjék a valódi történelmet, hanem az, hogy a magyar megmaradást szolgálják. Európa jövője is a közös értékek megőrzésében rejlik, az emberek jogain és méltóságán, a kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapszik.
Bízzunk benne, hogy aki magyarnak vallja magát, bármerre is éljen a világban, büszkén és szabadon tehesse gondolataiban, nyelvében, szavaiban, cselekedeteiben, és érezze az összetartozás erejét.
A faragott kaput Écsi Gyöngyi tiszteletes asszony megáldotta, majd ezután a jelenlévők elhelyezték a „megemlékezés szalagjait”. A faragott kaput felavató ünnepség nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével ért véget.
Az eseményről készült képeket megtekinthetik a Képgalériánkban.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”48026″}
