Kevés ideje van, mindig rohan. Szeptembertől ötödéves lesz a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Jelenleg Budapesten él, részképzős a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetemen.
A pozsonyi Astorkában játszik a Szentivánéji álomban, Székesfehérváron a Vörösmarty Színház zenés mesejátékában címszerepet kapott. Győrben, az Édes Annában Katica, a szolgálólány szerepében látható. Komáromban pedig Az arany árában tapsolhatunk neki.
Jelenség. Eredeti, kedves, fiatal. Ezek mellett céltudatos, a színházi szakma iránt elkötelezett, alázatos embert ismertem meg benne. Amint bekapcsolom a diktafont, hagszínt vált, csodálkozom, milyen profi ebben.
– Mi járatban vagy Komáromban?
– Az augusztus 20 -i Új Kenyér és Szent István Napi ünnepségekre érkeztem. Majd három hete hívott fel Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke, és felkért, hogy szavaljak el egy verset az ünnepi megemlékezésen. Mivel időm engedte – nyári szünet van – szívesen igent mondtam. Gyermekkorom óta fontosak számomra a nemzeti ünnepeink, az együtt ünneplés varázsa, energiája feltölt. Jó szívvel emlékezem vissza, amikor még Komáromban nem ünnepelték ezt a napot, apukámmal Budapestre jártunk a Szent István Napi rendezvényekre. Boldoggá tesz, hogy ma már évek óta Komáromban is ünneplik, és ennek részese lehetek. Természetesen az sem egy utolsó szempont, hogy ilyen alkalmakkal meglátogathatom a szüleimet, testvéremet, akik Komáromban élnek.
– Mit jelent számodra a család?
– Pedagógus család a miénk, ez meghatározó az életemben. Az öcsém 9 évvel fiatalabb tőlem, tehát sokáig egyke voltam. A szüleim idén ünneplik a 25. házassági évfordulójukat. Nekem természetellenes látni, hogy valakik elválnak egymástól. Abban nőttem fel, azt láttam, hogy ők folyamatosan együtt vannak, egymásra támaszkodnak, egymást erősítik, ha baj van. Ez példaértékű számomra, hiszek a családban. Sokat tanultam a szüleimtől, nagyszüleimtől, a körülöttem élő felnőttektől. Mindig igyekeztem és igyekszem ma is megfelelni a felém támasztott elvárásoknak. A gimnáziumot kitüntetettel végeztem, az elmúlt 4 évben minden vizsgámat elsőre letettem, de ezért mindig keményen meg kellett dolgoznom. Ezt otthonról hozom, a munkabírásomat, az akaraterőmet.
– Milyenek az emberi kapcsolataid?
– Konfliktuskerülő embernek tartom magam, ennek ellenére mindig belegabalyodok valamilyen nem kívánt élethelyzetbe. Ez biztosan összefügg a személyiségemmel és azzal, hogy túl érzékeny, sértődékeny vagyok. Ha megbántanak, évekig tudok rágódni rajta. Próbálok ezen változtatni, talán most már jó úton haladok.
– Magyar nemzetiségű színészként milyen játszani Pozsonyban, szlovák kollégákkal, szlovák közönség előtt?
– A színész mindenhol színész, a természetét nem tudja levetkőzni, ez szerintem nemzettől, nemzetiségtől független. Sem Pozsonyban, sem Budapesten nem éreztem, hogy megkülönböztetnének, mert felvidéki vagyok. Azt hiszem, csak az embert látják. Azt értékelik bennem, amilyen vagyok.
– Szerelem?
– Megtaláltam…Óvom és féltem, ezért ennél többet nem mondhatok.
– A napokban töltöd be a 23. életévedet. Ha elfújod a gyertyákat, mit kívánsz majd magadnak?
– Azt kívánom majd, hogy sikerüljön minden bemutató, hogy az iskolámban is helyt tudjak állni,valamint végre diplomához jussak!
– Teljesüljön a kívánságod!
Szalai Erika, Felvidék.ma
Fotó: Berza György
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”44236″}
