2005 óta jelent meg a Várak, kastélyok templomok c. nívós folyóirat a pécsi Talma kiadó gondozásában. Történelmi és örökségturisztikai lapként határoztak meg önmagát. Most e kiadvány kilenc évfolyamát DVD-én böngészhetjük. Azaz 54 lapszám 660 cikkét, mely 2700 oldalon jelent meg, közel 6000 fotóval, korabeli rajzzal és térképvázlattal kiegészítve.
A folyóiratnak felelős szerkesztője Kósa Pál volt. A szerkesztőbizottságban találtuk Dénes Józsefet, Karczag Ákost, Kőnig Frigyest, Nováki Gyulát, Simon Zoltánt, Sisa Józsefet, Szabó Tibort, Virág Zsoltot és nem utolsó sorban Csorba Csaba, régészt, történészt, levéltárost. Tőle tudtam meg a Hiób-hírt, a lap kilenc évfolyamának nem lesz folytatása. Nem kapott támogatást, így megszűnt. Ez világít rá a mai Magyarország furcsa, vagy épen következetlen könyv- és folyóirat-kiadási gyakorlatára, politikájára. Érthetetlen számomra, hogy egy olyan kormányzat idején, mely a nemzeti értékeket és a légiesített határokon átívelő együttműködést fennen hirdeti, farkasvakságban szenved és nem veszi észre, ez a lap is akaratlanul az ő szekerüket tolja. Nem a napi politika szintjén, de a trianoni görcsöt a maga aktuálpolitikát kerülő módján, tehát sokkal hatékonyabban, igyekszik gyógyítani és az összetartozás tudatát építeni. Ez a lap mutatott rá arra, hogy a Kárpát-medence a mi hazánk is ugyanúgy, mint a többi nemzeté. Nemcsak e régió, hanem Európa várait és értékeit is bemutatta. Erre a mindenkori politika csak akkor nem támaszkodik, ha egyes döntéshozó testületek a világtalanok gyülekezete. Én az ilyen tisztségviselőket Fehér Bor-díjjal jutalmaznám!
Egy magánvállakozás esetében törvényszerű, hogy ez legyen a sorsa? Hirdetéseket nem közölt. Ám olyan egyetemes értékeket közvetített, melyek nélkül szegényebbek lennénk.
Böngésszünk egy kicsit a 660 írás között! A 2006-os évfolyam cikket közölt Árva váráról. A címlapon is szerepel. 2007 októberében a selmecbányai Leányvár került a borítóra. Ebben a számban a Eperjes mellett fekvő Kapi várról is jelent meg tanulmány. A füleki vár 2007 februárjában került a címlapra. Ebben a számban a vár 1682-es ostromáról olvashatunk, meg Udvarhelyszék várairól. Egy másik szám a 18. századi várrombolásokról számol be. Sztrécsény vára 2009 júniusában került a borítóra. Ebben a számban olvashatunk a sokak fantáziáját megmozgató Csörsz-árkáról és Szalánc romjairól. Lakótornya 1945-ig lakható volt, azután ebek harmincadjára jutott. Most igyekeznek újra rendbe hozni azt. A betléri kastély 2010 júniusában került „célkeresztbe” és Szomolány „tündérváráról” is olvashatunk ugyanabban a számban. A kékkői várról szóló írás azt Balassi Bálint korában mutatja be, egy másik tanulmány ugyanebben, a 2013 februári számban Hrussó várát ismerteti. Találunk cikket a kassai citadelláról, melyet teljesen tönkre tettek (2008 február) ugyanúgy az elpusztított zsolnai középkori várról. Ez a lelet nagy szenzációt keltett szakmai körökben, mégis barbár módon lerombolták, mert a bevásárlóközpont fontosabb, mint a múlt való emlékeinek megmentése (Szabó Tibor: Megtalálták – elpusztították, 2008 október). Mi most a felvidéki anyagból válogattunk, de a Kárpát-medence többi területéről is sorolhatnánk a példákat.
Ezek a lapszámok ezután is haszonnal forgathatók lesznek, hiszen ellenőrzött, hiteles adatokat tettek közkinccsé. Így megkerülhetetlen források.
A kilenc évfolyam anyagát lapozgatva, szomorúan nyugtázhatjuk, minden orális erőfeszítés ellenére, nincs politikai akarat az értékek közvetítésére.
Köszönetet kell mondanunk a folyóirat minden munkatársának, hogy áldozatos munkával éltették ezt a lapot, melynek története úgy látszik lezárul. Szégyenére mindazoknak, akik nem tettek semmit megmentése érdekében. Vagyis a Fehér Bot-díj várományosaira.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
