Két egykori fogoly érkezik Szlovákiába, miután az illetékes amerikai „kormányzati munkacsoport” megbizonyosodott arról, hogy nem jelentenek fenyegetést. Tudniillik az amerikai nemzetbiztonságra. A frissen érkező tunéziai és jemeni állampolgárságú fogollyal együtt Szlovákia összesen 8 guantánamói rabot fogadott be ezidáig.
A cím egy kicsit megtévesztő: az erős iróniával értendő „demokrácia” nem a Castro-fivérek által vezetett karibi országra vonatkozik, hanem a sziget déli csücskére. A nem iróniát, de végtelen cinizmust és tömény undort megtestesítő földi pokolra, Guantánamóra.
Ahonnan most újabb két egykori fogoly érkezik Szlovákiába, miután az illetékes amerikai „kormányzati munkacsoport” megbizonyosodott arról, hogy nem jelentenek fenyegetést. Tudniillik az amerikai nemzetbiztonságra. A frissen érkező tunéziai és jemeni állampolgárságú fogollyal együtt Szlovákia összesen 8 guantánamói rabot fogadott be ezidáig. Kell az a közös kép Ficónak Obamával, bármi áron…
Hanem amitől a bozótvágó kinyílik az ember zsebében, az a tálalás. Az elképesztő cinizmus és feneketlen romlottság persze ott kezdődik, hogy az USA – amely egyébként más országokkal szemben rendkívül igényes az emberi szabadságjogokat illetően, ezt a budapesti ügyvivő példája is kitűnően igazolja – a saját alkotmánya által támasztott kényelmetlenségeket kiküszöbölendő egyszerűen oda, a Gitmo-nak „becézett” guantánamói földre telepítette kínzótáborát. Itt ugyanis nem érvényesek az amerikai törvények, nincs joga hallgatni, ügyvédet fogadni, viszont bármi felhasználható ellene: a vízbe fojtásos vallatástól kezdve a villamosszékig szó szerint bármi. Az ezzel kapcsolatos botrányok ismertek. Obama elnök ugyan megígérte a fogolytábor bezárását, de a Nobel-díj megelőlegezése hiba volt: sem a tábort nem záratta be, sem Amerika külhoni agresszióit nem fejezte be. Ellenben ott hagyta az üszkös romokat Irakban (és közvetve, vagy nagyonis közvetlenül Szíriában), hogy egy minden eddig elképzelhetőnél kegyetlenebb rezsim ereszthessen benne gyökereket.
Guantánamó története is megér egyébként egy rövid bekezdést. A katonai támaszpontnak helyet adó kubai föld azon kivételek közé tartozik, amelyhez nem megszállással jutottak: 1903-ban kötöttek rá bérleti szerződést az akkori kubai vezetéssel, potom 4085 amerikai dollárét évente. Arról azonban gondoskodtak, hogy a szerződést „örök időkre” írják alá és ami még fontosabb: ne szerepeljen benne az egyoldalú felmondás lehetősége.
A most Szlovákiába érkező foglyok története is a szokásos: az amerikaiak terrorizmussal gyanúsították meg őket, ezt azonban évek gondos „kezelése” után sem sikerült rájuk bizonyítani. Az illetékes kormányzati szerv – nem, nem bíróság, mert mint említettük, Gitmóban nincs helye jognak és a jog bevett intézményeinek – ezért egyszerűen kipaterolta őket. Jellemzően az európai szövetségesek, barátok segítségét kérik: lényegében ide deportálják a vélhetően alaposan megdolgozott, kilúgozott foglyokat. Az USA nagylelkű gesztusként értékeli az egykori rabok befogadását, hálásak tehát Szlovákiának is e jótéteményért.
Aki józan paraszti ésszel próbálja ezt az egészet megérteni, kudarcot fog vallani. Itt nem működik az a logika, hogy aki nem bűnös, az vélhetően ártatlan s mint ilyennek, joga van hazatérni szülőföldjére – megfelelő jóvátétel után.
Azt kell mondjam, együtt aggódunk André Goodfriend-del és az egész amerikai külüggyel az emberi- és szabadságjogok állása miatt. Csak épp mást látunk a rácsok túloldalán…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50120″}
