A magyar kormány Oroszország-politikája is akadályozza a közép-európai energetikai együttműködés kialakítását. Erről Krzysztof Lisek, a lengyel törvényhozás külügyi bizottságának elnöke nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Gdanskban.
– A múlt héten nagyszabású konferenciát rendeztek Budapesten a Közép-Európa előtt álló energetikai kihívásokról, az eseményre ön is hivatalos volt. Lát-e esélyt a szorosabb térségbeli együttműködésre a területen?
– Nehéz elképzelni egy lengyel–magyar–horvát–szlovén–szlovák együttműködést energetikai területen, amikor a mostani magyar kormány a fő és egyetlen partnert Oroszországban és az orosz cégekben látja. Mi nem vagyunk az ellen, hogy Oroszország a gazdasági partnerünk legyen, hiszen sokáig az volt, és jelenleg is az, mi is importálunk földgázt és kőolajat Oroszországból, viszont ellenezzük, hogy függjünk Oroszországtól. Teljesen egyértelmű, hogy Moszkva használja az energetikai fegyvert érdekeinek érvényesítésében. Az orosz gondolkodásmódra példa, hogy pár hónappal ezelőtt, az uniós–orosz fórumon, Rómában az orosz duma egyik képviselője rámutatott a lengyel olajkonszern igazgatójára, és azt mondta, elloptátok tőlünk a mazeikai olajfinomítót, amelyet pedig Litvánia szabályos eljárásban adott el Lengyelországnak. Elloptátok tőlünk Mazeikait, és ezért kellett elzárnunk a csapot, mondta az orosz képviselő, miközben technikai okokra, a csővezetékek felújítására hivatkozva magyarázták az oroszok az oda irányuló olajszállítások leállítását. Ez a jelenség számomra sokkoló, viszont már egyáltalán nem lepődünk meg az ilyen lépéseken, látjuk, tapasztaljuk, hogy így működik az orosz politika.
– A térségben, így Magyarországon sem értik, hogy miért nem működünk együtt jobban energetikai téren, és például Németország miért játssza ki Közép-Európát az Északi Áramlattal?
– Sokat egyeztetünk a németekkel, nemrégiben találkozott a szejm és a Bundestag külügyi bizottsága, de továbbra sem tudok válaszolni erre a kérdésre. Nem értjük a német álláspontot, szerintünk nincs semmilyen racionális oka az Északi Áramlat megépítésének. Először is óriási összegbe kerül az építkezés, ezzel szemben lehetne olcsóbb gázvezetéket építeni Lengyelországon és a balti államokon keresztül. Emellett ott vannak a környezetvédelmi érvek, ezek mind az Északi Áramlat ellen szólnak. Mindezeket figyelembe véve sajnos azt kell gondolnunk, hogy a német álláspont tisztán politikai eredetű, Radoslaw Sikorski külügyminiszter például korábban azt mondta az Északi Áramlatról, hogy az az új Molotov–Ribbentrop-paktum, persze, ez a hasonlat azért egy kicsit erős, de tény, hogy Gerhard Schröder volt német kancellár ötvenezer eurós havi fizetést kap a Gazpromtól.
– Jól érzem, hogy a pénzügyi válság és az alacsony olajárak hatására Moszkva mintha visszavett volna a harcias retorikából?
– Én is így érzem, úgy tűnik, mintha az oroszok néhány hete egészen más dolgokkal foglalkoznának, mintha még Grúzia sem érdekelné őket. Mindez jelzi, hogy megvannak a saját, belső problémáik. Mindannyian tudjuk, hogy Oroszország elhasználta, felélte a belső tartalékait, több százmilliárd dollárnyi tőke áramlott ki az országból a grúziai válság után, az olajár pedig jelenleg alacsony, ennek és a pénzügyi válságnak a közös hatása súlyos következményekkel járhat Oroszországra nézve.
– Nem gondolja, hogy öngólt rúgott Moszkva a brutális grúziai beavatkozással?
– Oroszország gyors katonai győzelmet aratott a háborúban, ezen senki sem lepődött meg. Nem is lehetett komolyan gondolni, hogy Grúzia hatvan harckocsival legyőzi az orosz hadsereget. A katonai győzelem ellenére azonban Oroszország elveszítette a hitelét, az arcát. Akik eddig azt hangsúlyozták, hogy Oroszország megváltozott, azokról kiderült, hogy nem volt igazuk, sokaknak kinyílt a szemük, Oroszország ebben a tekintetben veszített. Oroszország még mindig ugyanaz a medve, aki brutálisan reagál, s akit nem érdekel senki más saját magán kívül. Bebizonyosodott, hogy azokat az államokat, amelyek egykoron Oroszországhoz tartoztak, a Kreml a mai napig a sajátjának tekinti, és így is politizál velük.
– Európában imádják Barack Obamát, de valóban jó-e a kontinensnek, ha ő nyeri az elnökválasztást?
– Bármelyik jelölt győzzön is, nem számítok drámai változásra az amerikai külpolitikában. Ez azoknak fog csalódást okozni, akik azt hiszik, hogy jön Barack Obama, és 180 fokkal megfordítja a világot. Nemrég Washingtonban találkoztam a kongresszus külügyi bizottságának demokrata elnökével, s az ilyen irányú kérdésre azt válaszolta, hogy nincs demokrata vagy republikánus külpolitika, csak amerikai külpolitika van. Aki tehát azt várja, hogy Obama nyer, és három hónapon belül kihozza az amerikai hadsereget Irakból, az téved.
– NATO-csúcs lesz decemberben, meghívják-e Grúziát és Ukrajnát a NATO előszobájának tartott tagsági akciótervbe?
– Mindkét ország meghívásával kapcsolatban pesszimista vagyok, főként azért, mert az Egyesült Államokban a választások után leszünk. A csúcs után egy hónappal új elnök lép hivatalba, nem várható, hogy a leköszönő adminisztráció lép az ügyben, különösen, ha a demokrata jelölt nyeri a voksolást. vissza
(Janzsó Viktor, Magyar Hírlap)
