Soha nem kapott nagyobb ajándékot az emberiség, mint kétezer éve, amikor megérkezett egy kisded , aki elhozta a reménység üzenetét, hogy van értelme az életnek, hogy e földi próbatétel csak epizódja (de sorsdöntő epizódja!) végtelen létünknek. Hiába történt ez oly régen, mert mint oly sok más ajándékkal e földön (víz, levegő, természet), az emberiség ezzel is jól elbánt. Már övéi sem ismerték fel akkor: megkínozták, keresztre feszítették, mint egy ellenállót, aki megosztja a népet… pedig csak helyére akarta tenni az ősi törvényeket, hogy az élethez igazítsa a szavakat, és a kinyilatkoztatáshoz az életet. Mit sem tudtunk mi erről gyermekkorunkban. A kereszténység és pogányság határán éltünk, csakhogy nem rálépve, hanem lefelé térve az igazság és élet felé vezető útról. És bizony hajszálon múlott, hogy nem csúsztam bele én is a számunkra kitervelt, vörös posztóval letakart szakadékba.
Nekem az a kegyelem a legnagyobb ajándékom , hogy gyermekeimnek, unokáimnak ez a nehéz, keskeny, de egyetlen biztonságos út már újra bizonyosság. Ezen felül minden más csak ráadás…
Mihályi Molnár László
(Itthon)
