Manga emlékének ápolása, munkásságának megismerése
A Katedra folyóiratunk egyik régebbi számában az általam is nagyrabecsült népzenekutató, Ág Tibor emlékezett a két háború közti szlovenszkói magyar szellemi élet egyik kiemelkedő képviselőjére, Manga János pedagógusra, néprajzkutatóra és népművelőre. Megemlítette többek közt, hogy a harmincas években a csehszlovákiai magyar folyóiratokban publikált Manga, majd ezt írja a szerző: „Tudomásom szerint sem Magyarországon, sem nálunk nem foglalkozott érdemben senki Manga János szakmai tevékenységével.” Ezzel kapcsolatban lenne némi kiegészíteni valóm.
Emlékezés a 100 éve született Manga Jánosra címmel jómagam írtam egy beszámolót a Szabad Újságban arról a 
nagyszabású rendezvényről, melyet 2006 karácsonya előtt tartottak a balassagyarmati Palóc Múzeumban, ahol földink tíz évig igazgató volt. Dr. Tátrai Zsuzsanna, az MTA Néprajzi Intézetének főmunkatársa méltatta itt Manga munkásságát, kiemelve a Nyitra vidékén végzett kutatásait, dunántúli gyűjtéseit és palócföldi tevékenységét. Ekkor nyitották meg azt a kamarakiállítást is, melyen bemutatták a kutató összes művét, személyes tárgyait, munkaeszközeit stb. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete ( 1967-2007) című kiadványában Kósa László ír Mangáról.
A tudós születésének 90. évében ugyancsak a Palóc Múzeumban volt egy magas szintű Manga-konferencia. Ennek 
anyaga a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében jelent meg 1988-ban. Tátrai Zsuzsanna a szokáskutató Mangáról értekezett, Fügedi Márta a pásztorművészet kutatóját mutatta be; Gyivicsán Anna Manga János és a magyarországi szlovákok kultúrája címmel tartott előadást. Tari Lujza a kutató hangszeres népzenegyűjtéseit mutatta be nagy körültekintéssel; Bakó Ferenc az egykori pályatársról szólt. Kapros Márta a Palóc Múzeum etnográfusának tevékenységét méltatta, Paládi-Kovács Attila akadémikus pedig Mangáról, mint a palócság tudósáról értekezett. Mangának egyébként emléktáblája is van Balassagyarmaton.
Magam is többször szóvá tettem, hogy nálunk egy kicsit jobban oda kellene figyelni a Manga-hagyatékra. Azt is sajnáltam, hogy a 100. születési évforduló kapcsán az arra illetékes hazai intézmények nem rendeztek tisztességes megemlékezést.
1992-ben kezdeményezésemre állított emléktáblát Manga pereszlényi szülőházán a város s az akkori Szondy Alapítvány, melynek vezetője voltam. A táblán többek közt ez olvasható: „Ebben a házban/ született 1906-ban/ Manga János/ folklórtudós,/ a szlovákiai magyar nép-/ rajzkutatás úttörője./ Meghalt 1977-ben./ Az emléktáblát Pereszlény köz-/ ség nagy szülöttjének tisztele-/ tére Pereszlény városrész/ és Ipolyság polgárai megbecsülés-/ se jeléül az Ipolysági Városi/ Hivatal és a Szondy Alapítvány/ állíttatta 1992-ben”.
Néprajzkutatásunk úttörője (10 éve halt meg Manga János) címmel annak idején az Irodalmi Szemlében közöltem tanulmányt. Ez a Szülőföldi vallomások című kötetemben is megjelent (Madách, 1989. 91-121.p.). Itt részletesen foglalkozom Manga sokirányú tevékenységével, s számba veszem a régi hazai magyar lapokban ( A Hét, Magyar Írás, Tátra, Új Élet, Komáromi Lapok, Érsekújvár és Vidéke) megjelent Manga-írásokat, többek közt azokat is, melyeket Ág Tibor most említett, s még sok olyat, melyről írásában nem volt szó. Rádióbeli tevékenységéről úgyszintén említést tettem. Feldolgoztam a Manga által szervezett 1943-as ipolysági Honti Nap történetét, s bemutattam a kutató néprajzi fotóit. A Gömörországban megjelent tanulmányom a nemrégiben kiadott
Néprajzkutatások, kutatók és gyűjtemények Hontban (Lilium Aurum, 2007.105-133.p.) című kötetemben is megtalálható, mintegy 25 fotóval, köztük a tudós portréjával. A kutatót továbbá rendszeresen idézem valamennyi munkámban, s igyekszem feltárni a még publikálatlan, archívumokban található anyagait is.
Csak örülök annak, hogy mások (Zalabai Zsigmond, Liszka József, Kiss László) is foglalkoznak, foglalkoztak alkalomszerűen vagy behatóbban Mangával. Lehet, hogy mindez kevesellhető, ám nem elhanyagolható a Manga-irodalmat illetően.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”59907,59905″}
