“Zoltai Bea képzőművész eddigi pályája sokrétű és változatos, mégis egy valami összeköti. Minden eleme, eltérő sorozatai a tapasztalásról szólnak. Belső történések, felismerések, változások lekövetésének naplói. A legfontosabb felismerése a saját belső vallásossága. Szinte szándék nélkül folyamatosan „szent térbe” keveredik. Megteremti, kialakítja, megéli saját tágas terét, ami lehet múzeum, templom, műhely, lakókörnyezet, természet; és ezeket úgy éli meg, mint az egyedül létező, valóságos, intenzív „szent teret”. Festményei a bölcsen elhagyott és megtalált motívumok visszafogott rendszeréből teremtenek értékes meditatív képi világot.”

(Muladi Brigitta)