A Kistárkányi Maráza Polgári Társulás és a helyi önkormányzat közös szervezésében került sor Bodnár Éva, kistárkányi költőnő, Teher alatt a pálma c. verseskötetének a bemutatójára. Az esemény az elmúlt hétvégén, a gyönyörűen felújított kultúrotthonban zajlott, melynek díszvendége a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes volt.
A zsúfolásig megtelt teremben a vendégeket Sáradi Tibor köszöntötte, a költőnőt pedig Lukácsné Újlaky Anna méltatta. Ezek után Petrik Árpád polgármester tolmácsolásában elhangzott a költő Tisza-part c. verse. Az est folyamán megismerkedhettünk Bodnár Éva költészetével, melyből ízelítőt Orlovsky Erzsébet és Bodnár Dániel előadásában hallhattunk. A hangulatot tovább fokozták a Credo előadásában elhangzott megzenésített versek. Bemutatásra került Istentől keletre c. legújabb lemezük is, melyen hét megzenésített Bodnár Éva-vers is hallható. Az est sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy az ünnepség egy késő estébe nyúló közös beszélgetéssel zárult, amelyen részt vettek a vendégek, az együttes és maga a költőnő is.
A tornaljai Marton Gyula így ír az ünnepélyes pillanatokról: „ …Maradjunk m-ÉG a szép versnél. Egy nagyon tiszta, érzékeny lelkű költőnő, a kistárkányi Bodnár Éva első verseskötete jelent meg. Volt szerencsém ott lenni a könyv bemutatóján a helyi, új, nagyon emberséges hangulatú kultúrházban. Ha nem éreztem, láttam volna, azt hinném, ilyen nincs. Van, kedves olvasóim. Felvidéken igenis van olyan község, ahol a széksorok jó emberekkel teliek, és beszélgetés van, mosoly. Biztosan jövő is. A kárpátaljai Credo Verséneklő Együttesről (Ungvár) – akik a költőnő verseit is zenésítik – annyit, hogy ez a Zene az, amely Szívből jön, és a Szívekbe ér. Méltóságos ragaszkodással: magyar emberek zenéje ez. Ajándék-élményt kaptam, át kell adnom. Így többen vagyunk, és hiszem, leszünk is mind-ÉG már.
A Családok igaz-meleg erejét is éreztem Felvidékünk keleti csücskében. Legyen így e szólásom most köszönet is: a Hívásért, az Élményért, a Tiszta Versért, a Szívmuzsikáért és az Akaratért, amely nélkül nincs Egyetemes Magyar Lét….“
A kötet bevezetőjében többek közt ezek a gondolatok olvashatók:„Vajon mi a megfogó Bodnár Éva költészetében? A megoldás kulcsa a gondolatainak a tisztaságában, őszinteségében rejlik. A verseit ebben az álnok világban is érzelmekben gazdagon, kendőzetlenül írja le úgy, ahogy a lelke legmélyén lakoznak. Számára a versírás az önkifejezés olyan formája, amelyet valamiféle belső kényszer irányít. Költészetében az erőt adó szülőföld szeretetét, a keresztyén értékek hangsúlyozását, lelki gyötrődéseket, a magyar sorskérdések érintését véljük felismerni.” (Orlovský Erzsébet)
Ebből olvashatnak ízelítőül egyet.
Bodnár Éva: Szülőföld
Emlékeimben úgy él ez a táj,
mint az imádság, mely örökérvényű.
A szülőföld – ahol az sem fáj,
hogy az élet után elmúlás jön…
… és halál…
A föld, a rög, az ősi gyökerek,
ahol szerettél, és szerettelek.
Ahol dacoltam a reménytelennel,
de jobb hazáról nem akartam hallani…
Nem tudtam menni, új ruhába bújni,
magamat valaki másnak vallani:
Mert mégis-mégis ideköt valami…
B.D., Felvidék Ma
