Szeptember 13-án, csütörtökön a kassai Löffler Képtárban Mousson (neve franciául passzátszelet jelent) Tivadar magyar festőművész kiállítása nyílt meg Vásári ponyvák alatt (Pod trhovými šiatrami) címmel.
A tárlatot az Óvárosi Piacok 2012 rendezvény keretében rendezték. A kiállított képek magángyűjteményekből származnak, így ritkán láthatók. A festőt és műveit Peter Markovič, a kiállítás kurátora mutatta be. Elmondta, a művész tévedésből jött Nagymihályra, mert úgy hitte, ez a városka valahol Budapest környékén található. Szlovákul nem tudott, a nagybányai iskola hatott rá, mely a plainairt honosította meg Magyarországon. Innen indult, de nemsokára megszerette új lakhelyét. Ha korábban a figurális piktúra távol állt tőle, itt a néprajzi motívumok sokaságával találkozva megkedvelte a gazdag folklór adta lehetőségeket. Ha korábban a levegő és fény kifejezése izgatta, ezután a figurális ábrázolás kerül előtérbe, ez lesz festészetének hangsúlyos oldala. A folklór iránti érdeklődésének nem voltak előzményei. Ez az új festői program tette sokak számára vonzóvá Mousson munkáit. Ebben és a kisvárosi élet, valamint a zempléni táj ábrázolásában találta meg azokat a témákat, melyek elsődlegessé váltak.
A művész Hőgyészen (Tolna megye) született 1887. december 15-én, ahol édesapja tanított. Szekszárdon tanult, Baján érettségizett a Magyar Királyi Állami Tanítóképzőben (1905). Már mint középiskolás porcelánt festett egy kerámiagyár számára. Úgy tartják, a budapesti Országos Magyar Királyi Mintarajziskolán és Rajztanárképzőn – 1908-tól Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola – folytatott tanulmányokat (1905-09), ahol mestere, a Liptószentmiklóson született Balló Ede volt. De tanulmányai körül bizonytalanságok uralkodnak. (Az Egyetem hivatalos hallgatói listáján ugyanis neve nem szerepel.) 1908-tól vett részt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain tájképekeivel és életképekeivel. Majd Elnyerte a budapesti Művészház ösztöndíját (1910). 1911-ben Nagymihályra került rajztanárnak a polgári iskolába s ott maradt az államfordulat után is. Csehszlovákia megalakulása után állásából elbocsátották. Csehszlovák állampolgárságot csak 1929-ben kapott. Közben első felesége meghalt, másodiktól elvált. 1931-től sorsa jobbra fordult, mert gróf Sztáray Antal – a művész nagy tisztelője – a nagymihályi Hrádokon villát bérelt számára, ahol 1944-ig lakhatott. Ebben az időszakban újra megnősült.
Népies zsánerképeivel vált ismertté. Posztimpresszionista kompozícióin vásárok, népünnepélyek színes forgataga jelenik meg. 1912-ben a nagybányai szabadiskolában tanult, majd Olaszországban járt tanulmányúton (1913-1914). 1930–1933 között több egyéni kiállításon mutatkozott be Osztraván, Pozsonyban, Eperjesen, Rózsahegyen. 1942-ben agyvérzést kapott, aminek következében bal oldala megbénult. De tovább készítette akvarelljeit. Élete végén (1944) a front elől Pozsonyba, majd Vilmos nevű fiához költözött Trencsénbe, ahol 1946. november 6-án elhunyt.
1956-ban Kassán, Eperjesen, Nagymihályon életmű-kiállításon mutatták be alkotásait. 1967-ben a nagymihályi Zempléni Múzeumban állandó tárlatot kapott. Pozsonyi és kassai közgyűjteményekben találhatók művei. Először az egykori villájában állították ki műveit (1989), majd a nagymihályi Sztáray-kastélyban láthatók alkotásai. Itt székel a Zempléni Múzeum. Nagymihályra érkezésének századik évfordulójára a Városi Hivatal pazar kiállítású albumot adott ki.
A kiállított 40 alkotást az érdeklődők október 14-ig tekinthetik meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
