Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta, a felvidéki magyar kisiskolák megmentésére nincs általános recept, olyan regionális szintű megoldásokra van szükség, melyek figyelembe veszik az érintett települések sajátosságait.
Alább teljes beszédét közöljük:
“Ami nem tér vissza: a kő, miután elhajítottad, a szó, miután kimondtad, az alkalom, miután elszalasztottad, az idő, miután elmúlt.
Augusztus 29-én Gútán, a szlovákiai magyar iskolák országos tanévnyitója alkalmából idéztem ezt a gondolatot ünnepi beszédemben, mert úgy vélem, rendkívül aktuális és érvényes.
Nem szólni akkor, amikor a szólásnak szüksége, küldetése és ideje van, a felelősség elmulasztása. Nem szólni, amikor a kisebbségben lévő nemzetrész művelődése van veszélyben a törvényhozás részéről, megbocsáthatatlan bűn. Nem szólni, amikor az alkotmányos jogot felülírja a törvény, annyit jelent, hogy sorsunk alakulásáért nem vállaljuk a döntést.
Az eltelt közel száz évben érdekeinket folyamatosan érvényesíteni kellett, mert a traumatikus történelmi események kényszerpályára sodorják a finom és halk szavúakat. Vannak, akik közben megfáradnak, feladják a napi küzdelmet, akik anyanyelvüket, kultúrájukat a hallgatás oltárán feláldozzák. A mai nap nem róluk szól, hanem rólunk, akiknek fontos oktatási intézményeink, anyanyelvünk, kultúránk védelme, és felemeljük szavunkat, hallatjuk hangunkat, ha meggondolatlan lépésekkel veszélyeztetik azokat.
Saját magunknak is nyíltan fel kell tennünk a kérdést, hogy a 10% alá apadt magyarság a jelenleg elfogadott közoktatási törvény értelmében fenn tudja-e tartani a számarányához viszonyított magas számú iskoláit.
A törvény által meghatározott minimális osztálylétszámokat jelenleg 261 magyar iskola közel 1/3-a (hozzáteszem) több szlovák alapiskola sem teljesíti. Az első évfolyam minimális létszáma 11, a második, harmadik, negyedik évfolyamé már 13. A törvényalkotóktól kérdezzük, hogyan lehet a 11 elsősből egy év alatt 13 másodikos?! A felső tagozaton a minimális osztálylétszámot 15 gyermek alkotja. A törvény hatályba lépését ugyan 2016 szeptemberére halasztották, de az érintett intézmények fenntartóinak, az önkormányzatoknak, az iskolaigazgatóknak, szülőknek már most sürgősen keresniük kell a számukra megfelelő optimális megoldást.
Adataink szerint tavaly 263, ebben a tanévben 261 magyar tanítási nyelvű alapiskola működik, de már az előző öt-hat évben is megszűntek iskolák. Régebben átlagosan 20–22 gyerek volt egy-egy osztályban, mostanában ez a szám általánosságban tízre csökkent.
Súlyos feladat számunkra, hogy miként szervezzük iskoláinkat. Ez elsősorban az intézmények iránt érdeklődő diákok létszámán múlik. Mert ha kellő számban akad tanuló, akkor megoldások is vannak. De van-e lehetőség abban az iskolában, amelyből elfogy a gyerek?
Meg kell-e tartani a kisiskolákat, az összevont osztályokat, vagy kistérségi iskolákat kell létrehozni megfelelő iskolabusz-hálózattal? Esetleg egy-egy nagyobb iskola mellett működő kihelyezett osztály, tagiskola jelenti a hosszú távú kiutat?
Nincs, nem is lehet általános recept. Regionális szinten, kompromisszumokra törekedve minél gyorsabban meg kell találni a lehetséges megoldásokat az itt feltett és fel nem tett kérdésekre. Az érintett települések sajátosságait, fejlődését figyelembe véve kell felelős döntést hoznia az intézményeinket fenntartó helyi közösségeknek, az iskoláinkban dolgozó szlovákiai magyar pedagógusoknak, szülőknek, történelmi egyházaknak, a nemzetiségi oktatásban érdekelt civil szervezeteknek és politikai pártoknak.
1990 óta soha ilyen törvényi háttér nem volt ennyire megszorító, kisebbségi sorsrontó. Mindenkinek, aki jártas a pedagógiában, tudnia kell, hogy az első évfolyamban az olvasás és az írás elsajátításának foka, minősége a gyermek további sorsának meghatározója lesz. De a gyermek szellemi fejlődését nem lehet mesterségesen felgyorsítani. A pedagógia alapja az egyéni fejlődéshez szükséges idő biztosítása, hogy a készségek részképességei megérlelődjenek. Nem véletlen, hogy az első évfolyamban heti 9 órát biztosítanak a szlovák tannyelvű iskolákban az olvasás és az írás elsajátítására. A magyar tannyelvű iskolákban a néhány éve még érvényben lévő 7 óra sem volt garancia a képesség elsajátítására, és jelenleg öt órában szabta meg a minisztérium első osztályban az anyanyelvi órák számát. Ha többre van szükség, a szabad órasáv heti három órájával ki lehet egészíteni akár heti nyolc órára is. De ha így tesznek az iskoláink, nem marad lehetőségük az intézmény arculatát formáló pedagógiai program megvalósítására, hátrányba kerülnek a sokszínű programokat kínáló szlovák iskolákkal szemben.
Kié is az iskola? Az államé? És ki az állam? Az állampolgár, a választó, Önök. mi mindannyian. Jogunkban áll ésszerű indokok mentén kiállni, dönteni a mindenkori hatalmi tervezés ellenében. Dönteni észérvekkel, nem érzelmekkel. Kultúrát és anyanyelvet ápoló, minőségi nevelést megvalósító kisiskoláinkat nem temetni, hanem közös összefogással építeni, gyarapítani kell, erre a megmaradást segítő feladatra kell buzdítani a közösséget. Ez a dolga minden magyar település lakosságának, önkormányzatának, de legfőképp a helyi értelmiségnek.
Számos lényeges döntés a polgármesterek és az önkormányzati képviselők kezében van. Egyebek mellett az is, hogy lehetőséget teremtsenek magyar óvodai csoportok nyitására. Mert hiába szorgalmazzuk lépten-nyomon, hogy magyar ajkú gyerek magyar iskolába való, ha olyan településen, ahol lenne ugyan gyerek, nincs magyar óvoda, aminek azután természetes folytatása lehetne – a szülő és hatéves gyermeke számára – a magyar iskola. Mintha az ebben határozni hivatottak nem tudatosítanák, hogy a ma diákjaiból lesz a szlovákiai magyarság következő nemzedéke
A könyörtelen számok elgondolkodtatóak, mellettük a minőségi oktatás kérdését is meg kell vizsgálni. Halaszthatatlanul el kell gondolkodni a minőség és az eredményesség, a racionális iskolaszerkezet és a hatékony nevelés tényezőin, mert az idő múlik.
Ki kell mondani, ha nem lesznek minőségi iskoláink, a magyar szülő, a magyar értelmiség elveszti hitét a magyar iskolákban. A magyar iskolának nemcsak elkötelezett magyarokat kell nevelni, hanem sikeres magyarokat is, akik megállják a helyüket nemcsak a hazai, hanem az európai munkaerőpiacon egyaránt.
A szlovákiai magyar oktatásügynek kulcsszerepe van a szlovákiai magyarság megerősödésében.
Egyedül neki lehet feszülni a csillagoknak, de építkezni csak közösségben sikerülhet.
Kívánom, a mai nap hozzon új szemléletet, gondolatokat, új meglátásokat, vitákat. Szülessenek elképzelések, tettek, cselekedetek, melyek felülírják az önmagunkba fordulás és lemondás, önfeladás napi gyakorlatát. Gondolkodjunk együtt a jövő feladatairól. A közösség jövőjéről van szó. Egy fogyó nemzeti kisebbség életéről van szó.
Hívjuk egymást, hazát és jövőt építeni” – mondta Jókai Tibor a szeptember 25-i komáromi demonstráción.
Felvidék.ma
Fotó: lm, a demonstráción készült képriportunkat ITT tekinthetik meg.
{iarelatednews articleid=”56385,56373,56336″}
