Aki az elmúlt másfél évtizedet nem valamelyik szomszédos naprendszerben telelte át, annak esetleg hamarabb felszalad a szemöldöke, ha egy bekezdésben találkozik nemzetstratégiai „bonyodalmaink” megoldási lehetőségeivel és az európai intézményekkel.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízottnak ezt most mégis sikerült így összehoznia a Magyar Hírlapnak adott tegnapi interjújában. A téma – mi is beszámoltunk róla – Szili „Joggal Európában” címmel nemrégiben megjelent könyve volt. Amely egyébként egy fontos munka, ahogy minden, az autonómiatörekvéseinket (vagy, maradván a felvidéki valóságnál: kimondani sem mert lázálmainkat) összefoglaló, elemző, azokat szakmailag, politikailag, szellemileg támogató hasonló kiadvány.
Nos, a korábbi szocialista házelnök az interjú során egyszercsak az alábbi fondorlatos kérdéssel szembesült: „Milyen nemzetstratégiai javaslatokat fogalmaztak meg?”
A szó szerinti válasz erre:
„Bízunk az európai intézményekben”.
Anélkül, hogy cifráznám: engem ebben egyedül a többes szám aggaszt. Hogy tudniillik több mint egy évtizedes uniós tagsági tapasztalat után ki az, aki még nemzetpolitikai, nemzeti létkérdéseink megoldását illetően az uniós intézményekre asszociál? Ha létezik olyan terület, amelyben soha, semmilyen körülmények között nem számíthattunk és nem számíthatunk az EU intézményeinek segítségére, ahonnan soha nem várhatunk megoldást, nos, az pontosan az említett nemzeti ügyeink területe. Állampolgárság, autonómia, dekrétumok, nyelvhasználat és így tovább.
S ha már intézményekbe vetett bizalom, meg tapasztalatok: érdemes lenne erről megkérdezni azokat, akiket a saját ügyük tárgyalásáról hajított ki annak idején a petíciós bizottság.
A könyv azonban ennél a megszólalásnál szerencsére nagyságrendekkel jobb, és akkor maradjunk is ennyiben. Szili Katalin és munkatársai világossá teszik benne, hogy az autonómiának semmi köze az államellenes radikalizmushoz, szeparatizmushoz; a kötet differenciálja az egyes autonómiaigényeket, összegzi a nemzetközi jogi szabályozást és – ami nagyon fontos – a szomszédos országok vonatkozó jogi szabályozását.
Következtetése: nincs újabb huszonöt elvesztegethető évünk. Talált, ha az elvesztegetésbe beleértjük az illúziók és délibábok kergetését is, amilyen a bennünket rendre elutasító, leckéztető, megalázó európai fórumok imádása…
