A Hatvany Lajos Múzeum (Fotó: Balassa Zoltán)

Négy felvidéki település, nevezetesen Alsókörtvélyes, Jánok, Losonc és Rimaszombat mutatkozott be Hatvanban a Felvidéki Magyar Értékeink program keretében augusztus 25-én és 26-án.

Hatvan Város Önkormányzata ugyanis részt vett a földművelésügyi miniszter – aki egyben a Hungarikum Bizottság elnöke – által kiírt pályázaton a Felvidéki magyar értékeink felkutatása a Hatvani Helyi Értéktár közreműködésével című pályázatával, amely támogatást nyert. Ennek célja a kelet-szlovákiai magyarok lakta területek értékeinek összegyűjtése, főleg azoknak, amelyek a városhoz kötődnek. Kiderült, számos ilyen kapcsolódási pont létezik.

Az összegyűjtött anyag segítségével mind a Felvidéken, mind Magyarországon bemutathatóvá válnak ezek az értékek és elősegíthetik bekerülésüket az Értéktárba.
A megnyitóra a Hatvany Lajos Múzeumban került sor.

Horváth Richárd polgármester a vendéglátók nevében köszöntötte a négy település képviselőit és ismertette a pályázatot és annak eredményét.

„Magyarok vagyunk!” – kezdte a polgármester.

„1100 év nem múlt el nyomtalanul fölöttünk. Ezen idő alatt a velünk élő többi nemzet tagjaival, vagy nélkülük harcoltunk. A Kárpátok koszorúján belül így alakultak ki a magyar emlékek. Ezek közös munkánk eredményei, így kapcsolódunk a többi néphez.

A kapcsolatépítés olyan, mint a kötélfonás. Először csak egy szálat fonunk, de később már nyolcat, sőt tízet, így lesz a kötél egyre erősebb. Az egyik ilyen szál Lesznai Anna író, költő és festőművész, aki Alsókörtvélyest köti össze Hatvannal. Unokatestvére, Hatvany Lajos apja (Lesznai nagybátyja) unokatestvéreivel alapította a hatvani cukorgyárat. Ezt a közös múltat mutatja be a kiállítás, mely lehetőséget nyújt újabb találkozásra és arra, hogy együtt haladjunk a közös úton” – fejezte be mondanivalóját Horváth.

Tegyük hozzá, a hatvani és rimaszombati cukorgyár 1975 és 1998 között hivatalos kapcsolatokat ápolt, ahogy ez a kiállításon is kiderül.

Az ünnepség a múzeum udvarán zajlott (Fotó: Balassa Zoltán)
Az ünnepség a múzeum udvarán zajlott (Fotó: Balassa Zoltán)

Surján László, a Charta XXI. elnöke beszédében kitért arra, hogy az önbecsülés nem szégyen. A Biblia is azt hirdeti, szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ha magunkat nem tudjuk szeretni, másokat sem tudunk. Ha saját értékeinket nem becsüljük, a másokét sem tudjuk. Épített örökségünk főleg a határon túli területeken maradt meg, mert ott a török kevésbé pusztított.

“Nem a határokkal kell foglalkoznunk, hanem közös dolgainkkal.”

Az, hogy a határon túli magyarok itt vannak, természetes, de külön öröm, hogy a szlovákság is képviselteti magát, aminek szintén természetesnek kell lennie. Majd a hungarus kifejezést értelmezte.

A rex hungarus, a magyar király fennhatósága alá tartozott mindenki Magyarországon függetlenül attól, hogy milyen nyelven fohászkodott, vagy vallott szerelmet. Az magánügy volt. A hivatalos érintkezésben a latint használták. Majd egymás ellen állítottak minket. De egyre többen felismerik, ismét közösséget kell alkotnunk. Nem a határokkal kell foglalkoznunk, hanem közös dolgainkkal. Csöndesen és közelebb egymáshoz, ahogy Anton Hykisch szlovák író fogalmazott. 1920 előtt közös értékeket hoztunk létre, ezek köteleznek minket a jövőt illetően.

Most, amikor új népvándorlás fenyegeti Európát, közösen álljuk a sarat. Aki tudatából kiradírozza saját múltját, aki kiradírozza a magyarokat, önmagát csonkítja.

Ferencz Beatrix, a Hatvany Lajos Múzeum igazgatója említette, mindkét ország az EU tagja. Keveset beszélünk arról, ami összeköt bennünket, holott vannak kapcsolódási pontjaink, vannak közös értékeink. Itt van példának okáért Meszlényi Zoltán vértanú római katolikus püspök, aki Hatvanban született és a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban tanult. Öröm tehát ez az együttlét – mondta Surján.

Ezt követően bemutatta a kiállításokat, főleg a négy település értékeit ismertető tárlatot és a Lesznai Anna-kiállítást. A költőnő és a magyar szecesszió festője gyermekkorát az alsókörtvélyesi kastélyban töltötte. Később a Bécs melletti Mauerban élt, de a nyarai a kastélyban teltek, ahová számos jeles vendéget hívott meg, így az szellemi műhellyé vált.

Elolvashattuk a gyűjtemény létrejöttének és gyarapodásának történetét is.

1974-ben a cukorgyár dekoratőre felkereste a múzeumot, hogy a háború óta ő őrzi a kastélyból kidobált „művészeti anyagot”. Kiderült, ez hatalmas értéket képvisel. Lesznai Anna és férje, Gergely Tibor festőművész, grafikus, valamint Moholy Nagy László alkotásai kerültek így a múzeum birtokába. A New Yorkban élő Gergely volt felesége hagyatékának kezelője. Egy szép napon – 1974-75 fordulóján – egy küldemény érkezett a Hatvany Lajos Múzeumba. Gergely dobozokba csomagolva Lesznai hagyatékát – mintegy 2400 munkát – postán küldte el. A tárlat a gazdag anyag egytizedét mutatja be.

A polgármester megjegyezte, azzal kellett szembesülniük, hogy a város lakói nem ismerik lakhelyük történelmét és értékeit. Például tudtak róla, hogy a hatvani kultúra leletei kötődnek a városhoz, de semmi többet. A tárlat most ezt is bemutatja. Ez a kultúra a bronzkor idején i.e. 2300 és 1500 között virágzott, majd átadta helyét a füzesabonyi kultúrának.

Ahhoz, hogy kötődjenek lakhelyükhöz – mondta a város első embere -, ezen változtatni kellett. Tehát ez az igény hívta életre a múzeumot, amelyben az ország egyetlen önkormányzati sörgyára működik. A barokk épületet két szárnnyal egészítették ki.

A konferencia a könyvtárban zajlott (Fotó: Balassa Zoltán)
A konferencia a könyvtárban zajlott (Fotó: Balassa Zoltán)

Délután konferencia következett, melyen az egyes települések mutatkoztak be.

Begala Gyula, Jánok polgármestere köszöntötte a jelenlevőket és röviden bemutatta a 600 lakosú települést, majd jómagam tartottam rövid előadást Papp-Váry Elemérné, Sziklay Szerénáról és családjáról, akik számos szállal kötődnek Jánokhoz.

Böszörményi István nyugalmazott tanár Losonccal kapcsolatosan a város legrégebbi műemlékét, a református templom sorsát mutatta be, ahol 400 éven át csak magyar istentisztelet folyt és a Szabó Gyula Emlékházról beszélt, mely a Felvidék legelső magyar magánképtára.

Alsókörtvélyest a település polgármestere, Ján Fenčák mutatta be. Az 1600 lelket számláló falu idén ünnepli első írásos említésének 770. évfordulóját. Hangsúlyozta, az általa vezetett település nagyon gazdag magyar múlttal rendelkezik. Csak néhány családnevet sorolt föl: Okolicsányi, Rákóczi, Szirmay, Szent-Iványi, Füzesséry, Körtvélyessy… Hatvannal az ott született Lesznai Anna kapcsolja őket össze.

A község központjában mindmáig áll az a kastély, ahol a művésznő gyermekkorát töltötte és ahová később is visszatért. A kastély 2015-ben leégett. A kapcsolatokat ő is el kívánja mélyíteni és folytatni az együttműködést. Néhány év múlva a felújított kastélyban egy hasonló rendezvény keretében szeretné vendégül látni a többieket.

Rimaszombat évszázadait B. Kovács István régész, muzeológus mutatta be. A 16. században 150 évre protestánssá lett város 1803-tól Gömör-Kishont vármegye központjaként szolgált. 1918-ban a rimaszombatiak tiltakoztak az elcsatolás ellen és azután is másfél évtizedig az önkormányzat csak magyarul tárgyalt és vezette jegyzőkönyveit. 1945-ben sikerült megtörni a magyarság gerincét. Mindazt elkövették ellenünk, amit korábban a zsidók ellen, kivéve a megsemmisítést. Ennek következtében 90%-ról 30-ra apadt a magyarok aránya.

Majd felsorolta a város neves szülötteit, a most elhunyt Tamás Ilonkáról sem feledkezve meg. Végezetül a magyar szobrászat szent helyének nevezte Rimaszombatot, mivel itt működött Ferenczy István, Izsó Miklós, az előbbi tanítványa és Holló Barnabás, nemzeti szobrászatunk meghatározó képviselői.

Pelle Tibor, a rimaszombati Katolikus Kör elnöke Meszlényi Zoltán emlékének ápolásáról számolt be, akinek Rimaszombathoz való kapcsolódásáról korábban mit sem tudtak.

Ferencz Beatrix rövid előadásában a 21 ezer lelket számláló város értékeit mutatta be. A Grassalkovich-kastélyt, a templomot és a Kisgombosi Öreg Tölgyest, mely a város külterületén helyezkedik el.

Végül a kulturális program következett. A helyi Hatvankodók néptánccsoport somogyi, szatmári és moldvai táncokat mutatott be.

A jánokiak műsora két részből állt. Az elsőben a Napsugár énekcsoport dalolt. A jánokiak elénekelték a Magyar Hiszekegyet, bemutatták betlehemeseiket, a fiatalok elszavaltak néhány Papp-Váry Elemérné verset. Bankó Ibolya, aki a csoportot bemutatta és műsorukat nagy hozzáértéssel vezette, elmondta, miképpen kapcsolódott településükhöz Tamás Ilonka néni. Férje állatorvosként megfordult Jánokon is.

Tamás Ilonka nénire is emlékeztek (Fotó: Balassa Zoltán)
Tamás Ilonka nénire is emlékeztek, akinek éppen azon a napon volt a temetése (Fotó: Balassa Zoltán)

Felidézték, amikor egy alkalommal, dolga végeztével letette a csizmáját. Fölvette a cipőjét és a falu közepén ottfelejtette a csizmát. Mindenki tudta, hogy ki hagyta ott és így amikor visszatért, visszakapta a lábbelijét. Ezután egyperces néma csönddel adóztunk Ilonka néni emlékének, akit éppen aznap temettek.

A műsor második részében a fiatalok elmondtak néhány hazai mesét, majd a máig élő helyi szokásokból adtak ízelítőt. Bemutatták a Magyar kettest és a Kapueresztést, miközben megénekeltették a közönséget.

Este borkóstolóra mentünk Farkasmályra, a mátrai borvidékre. Egy 1836-ban ültetett platánfa alatt foglaltunk helyet. Itt a pincéknek van egy sajátosságuk. Ezek ugyanis befelé emelkednek. Így senkit sem ölhet meg a szén-dioxid, mert az egyszerűen eltávozik a pincéből a bejáraton keresztül.

Másnap rövid városnézés következett. Szinyei András alpolgármester gondos vendéglátóként végig velünk volt és kalauzolt bennünket. Ő Papp-Váryné unokája. A városházát, melyet 1907-ben építettek, 2014-ben újították föl. Mivel homlokzatán négy vakablak található, azon a város négy legfontosabb történelmi eseményét kívánták megörökíteni. Nagy viták után a következőket örökítették meg: a hatvani kultúrát, a Zsigmond király által 1406-ban adományozott mezővárosi rang elnyerését, az 1525-ös országgyűlést, mely Werbőczi Istvánt választotta nádornak és az 1849. április 2-i hatvani csatát, mellyel megkezdődött a tavaszi hadjárat.

Alább Balassa Zoltán képriportja tekinthető meg az eseményről:

01 A Hatvany Lajos M+¦zeum.JPG02 A rendezv+ęny molin+-ja.JPG03 Itt m+-k+Âdik a serf+Ĺzde.JPG04 Horv+íth Mih+íly, Surj+ín L+íszl+-, Szinyei Andr+ís +ęs Ferencz Beatrix.JPG05 Az +-nneps+ęg a m+¦zeum udvar+ín zajlott.JPG06 Felvid+ęki magyar +ęrt+ękeink.JPG07 J+ínok +ęs Als+-k+Ârtv+ęlyes bemutatkoz+ísa.JPG08 Ferencz Beatrix bemutatja a t+írlatot.JPG09 A losonci anyag.JPG10 Isten hozott.JPG11 Lesznai Anna szem+ęlyes t+írgyai.JPG12 A v+íros t+Ârt+ęnet+ęt bemutat+- t+írlat.JPG13 Lesznai gazdasg gy+-jtem+ęnye.JPG14 Az als+-k+Ârtv+ęnyesi kast+ęly.JPG15 Lesznai Anna 1965-ben interj+¦t adott.JPG16  gy+-jtem+ęny val+-ban gazdag.JPG17 Begala Gyula.JPG18 B+Âsz+Ârm+ęnyi Istv+ín.JPG19 J+ín Fen¦Ź+ík .JPG20 B. Kov+ícs Istv+ín.JPG21 Pelle Tibor.JPG22 A konferencia a k+Ânyvt+írban zajlott.JPG23 Tam+ís Ilnoka n+ęnire eml+ękezt+-nk.JPG24 A Hetvenked+Ĺk a sz+şnpadon.JPG25 A k+Ârt+íncok sikert arattak.JPG26 A t+¦z+Ĺ nap ellen v+ędekezni kellett.JPG27 A j+ínokiak a szynpadon.JPG28 Weiszer Ibolya.JPG29 Benko M+-nika le+íny+íval, Karinnal. A Fiamnak c. verset adja el+Ĺ..JPG30 Papp-V+íryn+ę portr+ęja az e+Ĺlt+ęrben.JPG31 A Magyar kettes.JPG32 Hutkai S+ímuel +ę Alexandra mes+ęket adtak el+Ĺ.JPG33  A Kapuereszt+ęs.JPG34 A m+¦zeumi s+Ârf+Ĺzde.JPG35 A pinc+ęben.JPG36 Az +Âreg plat+ín.JPG38 A Vadasparkban.JPG39 Az +Ĺzek h+¦s+Âlnek.JPG40 A városháza.JPG37 Grassalkovich Antal szobra kast+ęlya el+Ĺtt.JPG