A Pongrátz Gergely ’56-os Közhasznú Alapítvány gondozza a forradalmi emlékeket. Az alapítványt azért hozták létre, hogy életben tartsa a három létesítményt: a Pongrátz Gergely ’56-os Emlékmúzeumot, a kápolnát és működtesse az Ifjúsági Tábort, melyeknek a Felvidékről is egyre több látogatója van.
Pongrátz Gergely Budapesten, a Corvin közben harcolt az 1956-os forradalom idején. Az 1956-os forradalom kitörésének híre a hényelpusztai állami gazdaságban érte, ahonnan október 24-én ment Budapestre, itt a Corvin köziek november 1-jén választották meg főparancsnokuknak.
Mint ismert, a forradalom után el tudta hagyni az országot, önként vállalta a száműzetést, és a ’90-es években tért haza. 1956-ot követően először 1990-ben, a rendszerváltás után járt Magyarországon. Már a következő évben végleg hazaköltözött. Budapesti elnöke lett az 1956-os Magyarok Világszövetségének, majd az ’56-osok Szövetségének, tiszteletbeli elnöke, majd elnökhelyettese a POFOSZ-nak. Pongrátz Gergely hozta létre és vezette az 1956-os Pesti Srác Alapítványt.
Előbb Budapesten próbálta megvalósítani elképzeléseit, hogy méltó emléket állítson az ötvenhatosoknak. Később Kiskunmajsára költözött, s az élete hátralévő éveit ott élte le. Megvette az egykori tanyasi iskolát, s abban alapította meg Magyarország egyetlen ’56-os múzeumát. Gergely bácsi szívinfarktusban hunyt el, ami az általa önerőből létrehozott marispusztai múzeum udvarán érte. Temetése előtt, 2005. május 28-án a Corvin közben ravatalozták fel.
Az emlékhelyeket Pongrátz Gergely (1932-2005) hozta létre
Az egykori kiskunmajsai tanyasi iskola valamikori tanítói lakásába ő maga költözött be, s a két tanteremben kiállítást rendezett be. Már életében megindult oda egyfajta zarándoklat, ahol személyesen fogadta a látogatókat. A Pongrátz Gergely ’56-os Emlékmúzeum állandó kiállítását a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum állította össze.
Az egykori szabadságharcos házában a korabeli plakátok, fegyverek és más tárgyak mellett interaktív digitális táblán lehet felidézni az ’56-os forradalom eseményeit, valamit a kádári megtorlás dicstelen történéseit.
A Kiskunmajsa-Marispusztán álló épület felújítása 2015-ben valósult meg, mintegy 18 millió forintból, amihez a Nemzeti Kulturális Alap további 26 millió forint támogatást adott. A Kiskunmajsáról Szegedre vezető út melletti épület átalakítása, valamint a Csete György Kossuth-díjas építész tervezte kápolna, amelyben Pongrátz Gergely és testvére nyugszik, közadakozásból épült fel. A kápolna falán valamennyi kivégzett nevét egy emléktábla őrzi.
Az ifjúsággal való kapcsolattartás ma is fontos az alapítvány számára
„Szeretnénk életben tartani ezt a közösséget, amely e körül az emlékhely körül kialakult. Gergely bácsi mindig nagyon figyelt a fiatalokra. Jóval a halála után jöttem rá, hogy az a középiskolás korosztály, melyet mindig szeretett maga köré gyűjteni, egyidős volt az ő valamikori harcosaival” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Nahimi Péter. Elmondta, hogy Pongrátz Gergely halála után testvére, Ödön vette át a múzeum sorsának az irányítását, ő 2009-ben hunyt el.
Minden év augusztusában megrendezik az Ifjúsági Tábort, amelyen az egész Kárpát-medencéből részt vesznek diákok. Az idei három tucat táborozó jelentős része is a határon túlról érkezett a táborba.
„A határon túli diákok bekapcsolása volt a törekvése és végrendelete is Gergely, majd később Ödön bácsinak, ők is az erdélyi Szamosújvár szülöttei voltak, és külön figyeltek a határon túlról érkező magyar fiatalokra. Minden fiatalt azzal bocsátottak el: Látom, ha rátok kerülne a sor, akkor szintén mindent megtennétek a hazáért. Majd hozzátette: Menjetek, s odahaza mondjátok el mindenkinek, hogy az ’56-os forradalom éppúgy a tiétek is, mint az anyaországé, a forradalom valamennyi magyaré” – idézte fel Nahimi Péter.
A táborban visszatérő diákok voltak, köztük felvidékiek is, például Somorjáról, Gútorról, Szepsiből és Királyhelmecről. A Somorjáról érkezett Izsóf Lucia, a pozsonyi Comenius Egyetem másodéves pedagógia szakos hallgatója. A Szegedma.hu-nak nyilatkozva kiemelte: fontosak számára a táborozás során kötött baráti kapcsolatok a magyarországi és más, határon túli fiatalokkal, és minden évben érdekes témákról hallhat itt.
Azt vizsgálják, hogy a határon túli fiatalok miként vettek részt az ’56-os forradalomban
A tábort vezető Nahimi Péter elmondta, a tavalyi program a közöttünk élő hőseink megismerésére irányult és Duray Miklóst is meghívták előadónak.
Minden évben egy-egy gondolatfüzér köré szerveződik a tábor szellemisége. Idén az 1956-os forradalom határon túli hatásait és a közösségi cselekvés lehetőségeit és esélyeit helyezték az előadások középpontjába.
„Azt vizsgáltuk, hogy a határon túli fiatalok miként vettek részt a forradalom eseményeiben akár a szülőföldjükön, akár Magyarországon. Vannak ismereteink arról, amikor a magyar fiatalok a trianoni határokon túlról elindultak Budapest felé azért, hogy segítsenek az anyaországbeli fiataloknak a szovjetek ellen harcolni. Tulajdonképpen egy vert helyzetben álltak ki. Vannak olyanok, akiknek a nevét is tudjuk, de biztosan akadnak olyanok is, akikről nem tudunk. Ezeket a történeteket szeretnénk az idén összegyűjteni” – árulta el Nahimi.
Friss kutatást is végeznek. Nahimi hozzátette, tudományos művekben találtak olyan nyomokat, hogy a Felvidékről is érkeztek az anyaországba. Terveik között szerepel, hogy az érintetteket, illetve családtagjaikat felkeresik.
„Az idei évben két ilyen kutatási programunk van. Az egyik a Ha még egyszer azt üzeni címet kapta, mert igazából ez a történet a Kossuth-nótára rímel. A másik programunk is érinti a határon túli fiatalokat. Ez egy régi adóssága a magyar társadalomnak, hogy nem gyűjtöttük össze azok nevét, akik a fegyveres harcokban estek el. Amikor ’56-os hősökről beszélünk, akkor azokra gondolunk, akiket kivégzett a hatalom a megtorlások során. Szeretnénk a harctéren elhunytak kilétét is felkutatni” – mondta el a tervekről Nahimi Péter.
A pályázatok Pályázati naptárunkban hamarosan megjelennek majd.
