Pongrácz Lajos (1815-1899) császári és királyi kamarás, Hont megye nyugalmazott alispánja Felsőtúron született, s itt is nyugszik a családi sírboltban. A kiváló férfiú, Hont krónikása, a haladó mozgalmak pártolója, a kultúra mecénása, az író és lapszerkesztő 1848/49-ben nemzetőrként tevékenykedett, Kossuth Pesti Hírlapjában publikált, pénzügyminisztériumának titkára volt. Írt verseket, útirajzokat, helytörténeti munkákat, gyűjtött népdalokat, alapítója volt a Honti Kaszinónak, kiadta a Szondi Albumot stb.

Aki többet meg akar tudni róla, annak ma már ez módjában áll, mert jeles személyiségünkről az utóbbi időben megannyi összefoglaló tanulmány, színes portré jelent meg (többek közt e honlapon is). S ehhez kínál nagyszerű anyagot a fenti címmel közzétett kötet is, melyet Hála József és György Máté szerkesztett, s amelyet Felsőtúr Község Önkormányzata adott ki 2016-ban.

A kiadvány tulajdonképpen annak a konferenciának az anyagát képezi, melyet Pongrácz Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából rendeztek szülőfalujában. E sorok írója ezen Pongrácz Lajos és a Pongráczok emlékei Hontban címmel tartott előadást. Kiss László pedig a reformkor jeles honti szereplőjéről, Pongrácz Lajosról értekezett. Hála József a népdalgyűjtő Pongrácz Lajosról beszélt, Lendvay Tibor pedig Pongrácz Lajos emlékének ápolását foglalta össze.

A kötetben a fentieken kívül megtaláljuk az egykori kortársak emlékezéseit Pongrácz Lajosra és az emlékünnepségen megtartott beszédeket is. Továbbá láthatunk benne egy-egy dokumentumfotót, s helyet kapott néhány olyan felvétel is, mely az utóbbi emlékünnepségen készült.

Végezetül csak néhány gondolatot szeretnék a témához fűzni. Amikor évtizedekkel ezelőtt e sorok írója megpróbálta Pongrácz emlékét a köztudatba bevinni, szellemét-kultuszát ébresztgetni, nem volt könnyű dolga. Ezt már több helyen is megírtam, s most hangsúlyozottan el kell mondanom: a Pongrácz-hagyományok ápolása terén Felsőtúr az utóbbi időben a régió határait is átlépő példát mutatott. Mert rendbe hozták a családi temetkezési helyet, táblát állítottak Pongrácz Lajosnak; megújultak az egykori Pongrácz-kúriák, s a 200. évfordulón emlékkonferenciával tisztelték meg a család legismertebb tagját.

S most, pontosan egy év után kézbe vehetjük a tavalyi konferencia anyagát is. Itt tehát többről van szó, mint egy díszes ünnepségről, múló dolgokra költött pénzről. Köszönöm ezt a szerzők és a kutatók nevében, s köszönetet mondunk a hajdani nemes család szelleme előtti tisztelgésért is.

(A kötetet kiadta Barnaföldi Archívum és Robinco Nyomda, Budapest)