Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma

Október utolsó hete Kassán a magyar szabadságharcra való emlékezésekkel telt. A Magyar Állami Operaház október 23-án fennállása óta első alkalommal vendégszerepelt az egykori Felső-Magyarország és kis ideig Erdély kétszeri fővárosában, még ünnepélyesebbé téve ezzel az 1956-os forradalomra és szabadságharcra való megemlékezést.

A Rákóczi-szabadságharc emlékének szentelt majd négynapos konferencia is megerősítette a hallgatóságot abban, hogy e két jelentős esemény és a többi igazságos harc nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk. Ezzel kapcsolatban Miloslav Hauner cseh hadtörténész gondolata jut eszembe: „A saját függetlenségükért nem harcoló országok közvetve megtagadják az állami létre való igényüket és a harc nélküli kapituláció, amelyet az egész társadalom elfogad, egyenértékű a primitív szociális létformához való visszatéréssel. Az államtól elveszi alanyi szerepét a nemzetközi politikában, lakosai feladják a polgár statútumát, és a fejlődés oly fokára térnek vissza, amelyben a nyájszellem és a túlélés biológiai ösztöne uralkodik.” Mindenkori felkeléseinkkel ettől mentett meg minket a Gondviselés. Van tehát miért hálásan emlékeznünk Kassán is!

Kolár Péter, Fecsó Szilárd, Haraszti Attila, Nagy Csaba és Szabó Ottó a kiállítás megnyitóján (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Kolár Péter, Fecsó Szilárd, Haraszti Attila, Nagy Csaba és Szabó Ottó a kiállítás megnyitóján (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

A Rákóczi-konferencia végeztével, október 30-án az egykori szakszervezetek székházában, vagyis a Grand Színházban megnyílt a március 15-én meghirdetett 56-os rajzpályázatra beküldött diákmunkák kiállítása, melyet Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja nyitott meg. A pályázatra beérkezett munkákat Fecsó Szilárd tanár és Szabó Ottó képzőművész értékelték. Elmondták, hogy a diákoknak nehéz feladatot kellett megoldaniuk, hiszen nincsenek személyes emlékeik erről a korszakról. A tárlat november 4-ig tekinthető meg.

1956 gyermekszemmel (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
1956 gyermekszemmel (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

A több mint egy hétig tartó ünnepségsorozat méltó zárásaként megtekinthettük a Moravetz Levente–Balásy Szabolcs–Horváth Krisztián nevével fémjelzett, A Fejedelem című musicalt. A 700 férőhelyes Grand Színház nézőtere megtelt, még pótszékeket is be kellett tenni. A darabot Moravetz Levente rendezte kellő dinamikussággal. Természetes, hogy ennél a műfajnál nem kérhetjük számon a történelmi hűséget, hanem hagyjuk magunkat ringatni a mese által. A darab katartikus végkicsengése mellett emlékezetes pillanatokat szerzett. Csupán egy hiányérzetünk van. Több korabeli kuruc dallam-feldolgozást hallgattunk volna szívesen. A közönség vastapsa beszédes köszönet volt a produkció létrehozói és szereplői számára.

A szerző felvételei

01 Indul a történelmi mese.JPG02 A prőféta megjövendöli jöttét.JPG03 Rákóczi még nem vállalja szerepét.JPG04 Még hiábavaló a kérés.JPG05 Rákóczi és a próféta.JPG07 Cinka Panna és a fejedelem.JPG08 Cinka Panna hegedül.JPG09 Egy kis mulatozás.JPG10 Rákóczi és Bercsényi tárgyal.JPG11 A kocsmáros is táncra perdül.JPG12 A császári oldal.JPG13 Zászlóbontás.JPG14 Cum Deo....JPG15 A zászlóval.JPG16 M. hercegnővel.JPG17 A két ellenfél a színpadon.JPG18 Kártya mellett sok mindent meg lehet beszélni.JPG21 Bercsényi a harcban.JPG22 M. hercegnő és Rákóczi.JPG23 Az utolsó jelenetek egyike.JPG25 A hálás közönség állva tapsol.JPG