Sokan keresünk ajándékot karácsony közeledtével, viszont gyerekeink több esetben inkább az elektronikai bolt ajtaját részesítik előnyben a könyvesbolttal szemben. Ilyenkor jogosan bizonytalanodik el a szülő, és megkérdezi magától, vajon érdemes-e könyvet tenni a fa alá. És, ha igen, akkor milyet?
A döntésben segíthet a Fellinger Károly felvidéki költővel készített beszélgetés, amelyet a XI. Őszi Írófesztivál alkalmával Illésházán, az alapiskolában készítettünk. Közvetlensége, humora, személyisége magával ragadta az alsó tagozatos diákokat. Meséi, prózái, versei, amelyeket a mátyusföldi és csallóközi hiedelmekkel, hagyományokkal fűszerezett, még jobban érdekelte őket.
Fellinger Károly munkásságát azonban nemcsak a gyerekek, hanem a szakma is elismeri, hiszen idén Madách Imre-nívódíjjal tüntették ki. A magas rangú elismerésről, a gyerekekről és az írásairól beszélgettünk.
2016-ban megkapta a Szlovák Irodalmi Alap egyik legmagasabb rendű kitüntetését a Madách-nívódíjat. Minek köszönhető a sikere?
Az utóbbi nyolc évben főállású író vagyok, sokkal többet foglalkozom az irodalommal. Ez annak köszönhető, hogy magángazdálkodóként dolgozom, így több a szabadidőm, amit arra használok, hogy sokat olvasok, amiből bőven tudok meríteni. Talán ennek is köszönhető, hogy olyan írásaim születtek, amelyek színvonala ilyen formán értékelhető, és az is lehet, hogy most ért be a munkásságom.
Mennyire fontosak a pályája során a szakmai elismerések?
Nem hiúságból, de fontosak. Az Arany Opus díjat kétszer kaptam meg 2010-ben és 2011-ben, ez számomra nagy megtiszteltetés. Főleg azért, mert sok kritikát kaptam előtte. Nagyon sok szenvedés előzte meg az Opus díjakat. A gyerekek szempontjából pedig azért lényeges, mert sok gyerekverset is írok, és így nem kaphatnak rossz megítélést a gyerekek, ha egy szavalóversenyen Fellinger Karcsi verset adnak elő. Azt is láttam ezekben az elismerésekben, hogy bátrabban fognak választani az én verseimből és a zsűri ugyancsak kedvezően reagálhat. Visszatérve a díjakra, az Opus versenyekre még most is van, hogy küldök be pályamunkát és nagyon örülök, ha jó elbírálást kapok.
Művei felnőtteknek és gyerekeknek is szólnak, hogyan tudja mind a két korcsoportot megszólítani?
Az én komoly életem abból állt, hogy amikor otthagytam a munkahelyemet, akkor az édesanyám és az édesapám nagyon betegek voltak. Édesapám Alzheimer-kórban szenvedett, tehát egy különös, furcsa világba csöppentem bele és az ebből fakadó szürrealisztikus élmények táplálták, táplálják a felnőttekhez írt dolgaimat. Ezzel is magyarázható, hogy az utóbbi pár évben megváltoztam a felnőttek irányába, mert más-más hatásokat éltem át. A gyerekeknél meg úgy vagyok, hogy az unokám, aki kilencéves, újra előhozta belőlem a gyerekekhez való vonzódást, játékosságot, incselkedést, humorosságot, kicsit becsapom a gyereket, aki elhiszi ezt, és játszik velem. Kedves dolog ez. Viszont mind a két írásmód hihetetlenül fontos nekem. Nem tudnék csak felnőtt- és csak gyerekverseket írni. Eljön az ideje az egyiknek, és eljön az ideje a másiknak is az életemben.
A témáit mennyire határozzák meg a szülőföld hagyományai?
Elsődlegesen a meséimet és a gyerekverseimet határozzák meg. A felnőtteknek írt versek között is azért elő-elő bukkan. Én azt mondom, hogy a velem egyívásúak között talán az én költészetemet határozza meg a legjobban.
Mit tud tanácsolni a szülőknek, miként tegyék vonzóvá az olvasást, illetve a könyvek illatának a szeretetét ebben a digitális világban?
Az én credóm az, hogy az olvasásra való nevelés sokkal hasznosabb, mintha pszichológushoz visszük a gyereket. Az olvasás valamiképpen hatással van a pszichére. Ehhez viszont kell a példamutatás, a gyereknek látnia kell, hogy a felnőtt is olvas. Nem lehet a történelmet és az irodalmat szétválasztani. Meggyőződésem, hogy az irodalom a történelmünk, hagyományaink értékeire, azok ismeretére is nevel. Tehát fontosnak tartom, hogy olvassanak a gyerekek, és ne csak magyarországi könyveket, hanem olvassanak itteni, felvidéki szerzőket is, akik átadják azt az élményt, amit ők a szülőföldjüktől kaptak.
***
Fellinger Károly verses, mesés köteteit majd az egész világon ismerik, mert írásait kiváló műfordítók dolgozzák át angol, német, francia, román, szerb, orosz, szlovák és török nyelvre is. A hazai pályatársak közül többek között Gyüre Lajos, Kulcsár Ferenc és Z. Németh István is méltatta a Fellinger Károly köteteit. Bármelyik könyvét tesszük a fa alá, ha közösen olvassuk, igazi ünnepi élménnyel gazdagodhat felnőtt és gyerek.
