Január utolsó szombatján, az elmúlt fél esztendőben immár második alkalommal tartottak magyar misét Sároseperjesen. Először tavaly szeptember 30-án, egy késő nyári péntek délutánon az eperjesi Kálvárián, báró Ghillány István emlékére, akit 2012 júliusában 102 és fél éves korában szólított magához a Teremtő.
Az elmúlt hétvégén Puss Sándor jezsuita szerzetesatya a Kálvária közelében lévő jezsuita templomban, mely mellett a szerzetesrend rendháza is működik, mutatott be magyar nyelvű szentmisét. Ezúttal a november 15-én tíz esztendeje elhunyt Kálnói és Ádámföldi Bornemisza István jogászdoktor tiszteletére, aki a Máltai lovagrend tiszteletbeli lovagja is volt. Az emlékező mise helyszíne nem véletlenszerű, ugyanis István erről a vidékről, az ősi magyar múltú Sáros vármegyéből származott – Pécsújfalun, Kisszebenben voltak erdei és birtokai.
A délután két óra után néhány perccel elkezdődő misét nagy meglepetésünkre két atya celebrálta – a vendéglátó Sándor atyán kívül Gábor Bertalan szepsi esperesplébános is. Nincsenek véletlenek, ahogy ezt többször is hangsúlyozták mindketten, hiszen éppen azon a hétvégén éppen ott vett részt egy háromnapos lelkigyakorlaton a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont 20 fős tanári kara, élükön Nagy István igazgató úrral. Milyen nagyszerű volt ezt a két eseményt összekapcsolni!
A mise elején Zilizi Tihamér mutatta be röviden Bornemisza Istvánt. A doktor úr 1917. november 24-én Budapesten született, édesapja, id. Bornemisza István, királyi inas volt. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi piarista gimnáziumban végezte, majd a továbbiakban jogot tanult Miskolcon, végül pedig jogi doktori címét Pécsett, a Pázmáneum Egyetemen szerezte.
Munkásként-gyakornokként kezdte felnőtt életpályáját az apja egykori tulajdonát képező kisszebeni fűrésztelepen, majd vezető erdészeti alkalmazott lett, végül tanult hivatását gyakorolhatta és a Tátrai Nemzeti Park jogászaként vonult nyugállományba. A poprádi időszakban bátyjával együtt felpezsdítették a helybeli lovassportot. A Máltai lovagrend tiszteletbeli lovagjává való avatása tetőzte be életpályáját. Bátyja, Bornemisza Zsigmond tiszteletére évente rendeznek Tátralomnicon lóversenyt, rendre július első hétvégéjén, amikor a lőcsei főbúcsú is van.
Bornemisza István hét könyvet is írt, a Kifosztva és megalázva…(is)…élni kell (1999) címűben a magyarok 1945 utáni kitelepítéséről és megaláztatásáról ír. 2007. november 15-én hunyt el Poprádon.
Bertalan esperes úr szintén felelevenítette a vele való találkozásait, Sándor atya pedig hangsúlyozta a nemesek fontos szerepét, jó példa erre István, aki nemes szívű és mindig tettrekész, a magyarságért és a vallásért felelősséget vállaló volt.
Énekelt Isten-dicséretünkön harmóniumon közreműködött Szaniszló Mária kántornő. Elhangzott a Bemegyek szent templomodba, Jézus szíve, szeretlek én és végül a Jézuska, Jézuska, figyelj most reám kezdetű ének.
