A szlovákiai munkaerőpiacon az utolsó öt évben erősödött a túlképzettség. Ennek oka egyrészt, hogy az elmúlt tíz évben könnyebben lehetett diplomához jutni, másrészt az állami támogatással létrejövő külföldi beruházások nem törekszenek arra, hogy kiaknázzák a szlovákiai munkaerő képzettségében rejlő lehetőségeket.

Erről értekezett Martin Hudcovský, a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem időszakos szakmai kiadványában. Szlovákiában, amint a többi visegrádi országban is, a munkanélküliségi adatok tavaly végre a 2008-as válság előtti szint alá kerültek. Mivel a munkanélküliségi adatokat sok minden torzíthatja, ezért pontosabb a foglalkoztatottság számadatainak vizsgálata, de ezek a mutatók is kedvezőek.

(Gazdaságilag aktívak – a gazdaságilag aktív lakosok aránya a 15 évesnél idősebb lakosok számához képest. Foglalkoztatottak aránya – a 15-64 éves dolgozók aránya az összes 15-64 éveshez képest.)

Hudcovský szerint, bár az adatok kedvezőek, de igazán pozitív fejlődésnek azt tarthatnánk, ha az utóbbi években ki tudtuk volna használni a munkavállalók megszerzett képesítését is. Mert ez is az ország erőforrásai közé tartozik, hiszen az állam a képzési rendszerbe komoly összegeket fektetett.

A tanulmány kimutatja, hogy a foglalkoztatottak között (a 2011 és 2016 között vizsgált időszakban) a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya nőtt a legnagyobb mértékben (20,3%-ról 23,4%-ra). Enyhén emelkedett a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya (44%-ról 44,8%-ra), az alapfokú végzettek aránya viszont majdnem 4%-kal csökkent (35,7%-ról 31,8%-ra).

Látható, hogy gazdaságunk és az ország a képzettség tekintetében fejlődik, ezt viszont több tényező is beárnyékolja. Az egyik, hogy egyre könnyebb felsőfokú képzettséget szerezni. Ezt bizonyítja, hogy míg a munkavállalók között a fiatal (29 év alatti) alapfokú képzettek száma 14%-kal csökkent, addig az 55 év feletti korosztályban az ilyen képzettségűek száma majdnem negyedével emelkedett, és ezzel függ össze a keletkezett relatív szakmunkáshiány is.

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül sokan nem képesek jelenleg a képesítésüknek megfelelő munkahelyet találni, ami viszont nem zárja ki, hogy a karrierjük építésével a későbbiekben megfelelő munkához juthatnak. A középfokú képzettséget igénylő pozíciókban a felsőfokú végzettek száma a 2011-es 54 ezerről 2016-ra 109 ezerre növekedett. Az alapfokú végzettséggel végezhető munkakörökben pedig 4 800-ról 13 100-ra növekedett a felsőfokúak száma, ami főleg ebben a kategóriában veti fel a képzésükre fordított források hatékonyságának kérdését.

A felülképzett alkalmazottak harmadik kategóriájában – a középfokú képzettek alapképzettséget igénylő munkahelyeken – szintén hasonló a helyzet, csak a számokat elferdíti a statisztikai hivatal metodikájának változása. (A szerelői és a szalagmunkások munkakörét időközben a középfokúak közé sorolták.) Összesítve: a munkahelyeken a felülképzettek számának növekedését Hudcovský az elmúlt öt évben 118 ezerre becsüli, az elmúlt öt évben keletkezett új munkahelyeken pedig a felülképzettek arányát 20-25%-ra.

A keletkezett problémát általánosan két szemszögből közelíthetjük meg. Az egyik, hogy míg az új főiskolák, egyetemek alapítása elősegítette a hallgatók számának növekedését, a munkapiac jelenleg nem képes ezt a növekményt hasznosítani. Természetesen ezzel felmerül a képzettség minőségének kérdése, továbbá, hogy mennyire képes kiszolgálni felsőoktatásunk a munkaerőpiacot, illetve annak a kérdése, hogy a legalacsonyabb fokú (bakalári) alapképzést egyáltalán besoroljuk-e ebbe a kategóriába.

A második szempont a kormányzat felé fogalmazza meg a kritikát. Az ipar fejlesztése, az állami beruházás-politika jelenleg egyáltalán nem a képzett munkások megfelelő kihasználásának irányában hat. A külföldi beruházások támogatása segít a munkanélküliség csökkentésében, de ezek a támogatások eddig nem vették figyelembe az alulképzettség kérdését. Ez megmutatkozik a külföldi beruházások termelésének hozzáadott-értékében, amiből világosan látni, hogy javarészt csak a tudás nélküli rutinmunkát igénylik.

A képzett emberek tudásának kihasználása elsősorban a fejlettebb országokra jellemző, ahol nagyságrendekkel több felsőfokú képzettséggel rendelkező dolgozó szaktudását is képesek hasznosítani, amint a bennük rejlő innováció lehetőségét és vállalkozókedvét is. Ha Szlovákia a gazdaságfejlesztésében csak az eddigi nyugati beruházásokra alapoz, amelyek mindössze a kedvező földrajzi elhelyezkedést, az olcsó és tapasztalt munkaerőt akarják kihasználni, akkor könnyen bennragad fejlődésének jelenlegi kategóriájában. Nem elég kinevelni a képzett fiatalok seregét, de meg kell találni a módját, hogy miként tudjuk őket gazdaságilag hatékonyan alkalmazni.

MEGOSZTÁS
Előző cikkLenyomatok
Következő cikkSzáz év halál