Azon esztendőben, amikor a magyar királyi 2. honvéd hadsereg kikerült a Don partjára – a hivatásos tisztek hiányát pótolandó – három alkalommal, augusztus 20-án, valamint a kormányzó születés- és névnapján avattak hadnagyokat a Ludovikán, a Bolyai János Műszaki Akadémián és az akkor még Horthy Miklós nevét viselő kassai Repülő Akadémián. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1942. december 6-án, a kormányzó nevenapján került sor az 1942. évi utolsó hadnagyavatásra a székesfővárosban és Kassán.
A kassai akadémia mögötti behavazott parkban harmincegy akadémikust avattak repülő hadnaggyá 1942. december 6-án, amely akkor még a kormányzó nevét viselte, s a repülő akadémia csak a következő esztendőben vette fel a repülőhalált halt kormányzóhelyettes nevét.
Ezen évfolyamból egy akadémikus még tanulmányaik alatt, kiképzés közben vesztette életét, s 1945-ig kilencen hősi halált haltak, négyen pedig további kiképzés során vesztették életüket. Tizennyolcan élték túl a második világháborút, akik közül egy fő halt mártírhalált a magyarországi kommunizmus legsötétebb éveiben. Ő vitéz Tóth Lajos (1922), huszonnyolc (másutt: huszonhat) légi győzelmes, szépen dekorált hadnagy volt – hiszen megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét hadidíszítménnyel és kardokkal, a kardos-hadiszalagos Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, az Ezüst és Bronz Signum Laudist hadiszalagon a kardokkal, a Tűzkereszt 1. fokozatát két sebesülési pánttal, a német I. és II. osztályú Vaskeresztet, illetve a német Arany Frontrepülő Jelvényt –, aki 1951-ben a 25. repülő hadosztály parancsnokhelyettese volt, és az ÁVH által kreált, a hadseregbeli tisztogatást elősegítő ún. „repülős-ügy” egyik vádlottjaként társaival együtt a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel és hűtlenséggel vádolták meg. Az I-III. rendű vádlottakat halálra ítélték – de közülük csak Tóth Lajost akasztották fel a budapesti gyűjtőfogház udvarán 1951. június 11-én –, míg a többiek 3-15 évi börtönbüntetést kaptak.
A 4/1. bombázórepülő század állományából két, 1942. december 6-i avatású hadnagy halt meg repülőbaleset következtében Jasionkán: Bendeffy Tibor (1920) 1943. december 3-án, míg dr. Bozzay Ottó (1917) 1943. december 1-jén. Az 1. műszerrepülő kiképző század állományából vitéz Héjjas Aurél (1921) hadnagy 1944. október 13-án Kemenesmagasi térségében légiharc közben halt hősi halált. Sümegi József hadnagy 1944. január 6-án a 102/1. távolfelderítő század egyik gépével indult bevetésre, de sosem tért vissza. A 2/1. vadászrepülő osztály tisztjeként Szombathelyi Elemér (1919) hadnagy 1944. április 2-án Ferihegyről szállt fel, amikor egy másik géppel ütközött, s a balesetben életét vesztette.
A hírneves „Pumák”, azaz a veszprémi 101. vadászrepülő-osztály, majd ezred állományából négy, 1942. december 6-i avatású repülő hadnagy halt hősi halált. Vitéz Bognár József (1919) hadnagy (101/2. vadászrepülő század) 1944. június 25-én halt hősi halált, amikor az amerikaiak Simontornya légterében lelőtték az ejtőernyőn leereszkedő vadászrepülőt.
Málik József (1922) hadnagy tizenhárom (másutt: tizenkét) légi győzelmet tudhatott magáénak, s teljesítményéért számos magyar és német hadi kitüntetést nyert el, így a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal, az Ezüst és a Bronz Signum Laudist hadiszalagon a kardokkal, a Tűzkereszt 1. fokozatát egy sebesülési pánttal, valamint az I. és II. osztályú német Vaskeresztet. 1945. január második felében vette át a 101/1. vadászszázad parancsnokságát. Utolsó légi győzelmét 1945. március 16-án aratta, amikor rajával szabadvadászaton volt, s rácsapott egy két Jak-9-esből és egy Bostonból álló szovjet kötelékre, amelyből az egyik ellenséges vadászgépet leszedte.
Miután a Pumák kitelepültek Ausztriába, az amerikai légierő vadászgépei 1945. április 16-án alacsonytámadásokat intéztek az ottani repülőterek ellen. Így csaptak le a „Pumák” állomáshelyéül szolgáló raffeldingi repülőtérre, ahol az egyik gép mellett hasaló Málik hadnagyot halálos fejlövés érte. A 101/8. vadászrepülő század állományába tartozó Pozsonyi István (1920) hadnagy 1945. február 12-én bevetésről tért vissza, amikor a saját légvédelem tévedésből lelőtte Szabadbattyán-Polgárdi légterében. Szeverényi Kálmán (1920) hadnagy a 101/7. vadászrepülő század hét légi győzelmet elért tisztje volt, aki helytállásáért megkapta az Ezüst és Bronz Signum Laudist hadiszalagon a kardokkal, a Tűzkereszt 1. fokozatát, az Erdélyi Emlékérmet, a német II. osztályú Vaskeresztet és a német Arany Frontrepülő Jelvényt. 1945. február 22-én bajtársaival volt szabad vadászaton, amikor egy Jak-9-es kötelékkel vívott harcban sebesült meg, s gépével Tatatóvárostól északra sikeres kényszerleszállást hajtott végre. Kórházba került, ahol hamarosan belehalt súlyos sérüléseibe.
