A Generális Konvent elnöksége pünkösdi körlevelet küldött a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára.

A levelet Dr. Szabó István püspök és Veres Sándor világi főjegyző a Dunamelléki Református Egyházkerületből; Steinbach József püspök és Dr. Huszár Pál főgondnok a Dunántúli Református Egyházkerületből; Kató Béla püspök és Fekete P.P. János főgondnok az Erdélyi Református Egyházkerületből; Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyházból; Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok a Kárpátaljai Református Egyházból; Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok a Királyhágómelléki Református Egyházkerületből; Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok a Szerbiai Református Keresztyén Egyházból; Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházból; Bódis Tamás lelkész és Kócán Géza egyházelnök a Szlovéniai Református Keresztyén Egyházból; Csomós József püspök és Ábrám Tibor főgondnok a Tiszáninneni Református Egyházkerületből; Dr. Fekete Károly püspök és Dr. Adorján Gusztáv főgondnok a Tiszántúli Református Egyházkerületből fogalmazta meg pünkösd alkalmából minden magyar református gyülekezetnek és intézménynek áldott pünkösdi ünneplést kívánva.

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

„Ünneplő gyülekezetek, szeretett református Testvéreink!

A Kárpát-medencében és azon kívül élő református gyülekezeteinkkel, minden református és magyar keresztyén testvérünkkel közösen köszönjük kegyelmes Urunknak, hogy népünk, oly hosszú idő után, ismét részesülhetett az összetartozás megtapasztalásának örömében.  Pünkösd ünnepe azonban arra emlékeztet bennünket, hogy legmélyebb összetartozásunk a mi megváltó Urunkban, Jézus Krisztusban van, a Szentlélek Isten munkája által.

Mi is érezni véljük a félelemmel telt, elcsüggedt tanítványok örömét, amikor a Lélek hatására elszállt szívükből az aggodalom, visszatért lelkükbe a remény. Ők akkor boldog és örvendező szívvel tettek bizonyságot az életüket továbbra is meghatározó nélkülözések, üldöztetések közepette, sőt még a mártírhalálban is arról, hogy Isten megsegítő kegyelme mindenre elégséges.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a mi szegény, megfáradt, számtalanszor kisemmizett, kiégett, de hiányérzetében továbbra is a jobb után szomjúhozó népünknek semmire sincs olyan nagy szüksége, mint az erő, a szeretet és a józanság Lelkére. A bennünket körülvevő világban fokozódik a harc, nő a feszültség, a gyűlölködés. Hitünket, megmaradásunkat veszélyeztetik az álságos, Isten törvényének ellentmondó ideológiák. Elkeserítő, sőt megalázó, hogy amikor felvállaljuk zsidó-keresztyén identitásunkat, sokszor még a megnevezésében egyházközeli világ is megszól, gúnyol bennünket.

Élnie kell azonban bennünk a bizonyosságnak, hogy nem a félelem lelkét adta nekünk Isten! A Tőle származó Lélek a szereteté, akinek ereje egységbe fűzi a megosztott népet és munkálja az érdekkülönbözőségek miatt egymásnak feszülő nemzetek megbékélését. Köszönjük Urunknak, hogy mennyei jelként mutatta meg nekünk, hogy minden hamis, demagóg próféciával, tisztátalan hazugsággal szemben a Benne való élet az egyedüli erősség, az egyedüli boldogság, az egyedüli győzelem. Ez a Lélek tölti be a mi aggodalmaskodó, bátortalan szívünket az erő, a szeretet és a józanság ajándékával.

Mivel nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, bátran és éberen őrködjetek, Testvéreink, és keresztyéni türelemmel és határozottsággal mutassatok utat a másként gondolkodóknak! Szüntelenül vigyázzatok és imádkozzatok, hogy lámpásaitokból a kegyelem olaja soha el ne fogyjon, mert csak a Szentlélek tüze valósíthatja meg az igazi egységet életünkben.”

(Reformata.sk/Felvidék.ma)